belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

A hallgatói beszámoló a képzésről, melynek lezárásaként a kiállítás megvalósult, itt olvasható.

Ajándék vagy áldozat… A húsvéti bárány

Ajándék vagy áldozat…  A húsvéti bárány

Pont Itt Galéria
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre
2014. március 21.

„Az Úr szólt Mózesnek:
Parancsold meg Izráel népének, ügyeljenek rá,
hogy a megszabott időben mutassák be nekem áldozataimat,
amelyeket úgy fogadok, mint kedves illatú ajándékot.”



Ha a számítógépünkön beírjuk a Google keresőjébe az ajándék szót, 0,26 másodperc alatt 5 590 000 találat ugrik elénk. Ugyanide gépelve az áldozat szót, hasonlóan rövid idő – 0,27 másodperc - alatt 490 000 találatra kereshetünk rá.


Vajon húsvétra készülve ajándékra vágyunk, ajándékot kínálunk, ajándékot vásárolunk hosszú tömött sorokban állva a hipermarketek pultja előtt, vagy egy pillanatra elcsendesedve az áldozatra gondolunk?
A számok magukért beszélnek…


Adunk-e úgy ajándékot ma egymásnak, hogy nem csábít el bennünket a ránk zúduló vásárlási kényszer, a csokinyulak és csokibárányok tömege nem tesz-e bennünket az ajándékozási kényszer áldozatává?
A kiállítás első képe előtt állva bizony, van miről elgondolkodnunk…

Ajándék és/vagy áldozat?


Az áldozat – a vallástörténészek kutatásai szerint a keresztény vallások megjelenése előtti időben is jelen volt az emberek életében. A fogalom szerint az áldozat – anyagi javak, értékek – bemutatásával, felajánlásával keresték a kapcsolatot a felsőbb hatalmakkal. Az áldozat elfogadása az Isten részéről – ahogyan napjainkban az ajándékozással kapcsolatban is gondoljuk - egyfajta pozitív viszonyulás felénk, akik az áldozatot hozzuk, adjuk.


Az antik világban, mind a görögöknél, mind a rómaiaknál az ajándék és az áldozat, és vele az áldozatbemutatás a mindennapi élet valamennyi területét behálózta, hiszen az istenek jóindulatának elnyerése központi és napi kérdés volt, és ezt ajándékok által látták elérhetőnek. Ajándékot adtak az isteneknek városalapításkor, győzelem után, népgyűlés előtt, bűn engesztelésére, szinte minden ünnepen, házasságkötéskor, elutazás és megérkezés alkalmával, vállalkozások előtt – tudjuk meg a Katolikus Lexikonból.


Az áldozat a legrégebbi időktől kezdve a termés és a szaporodás „zsengéje”, tehát többnyire fiatal állat volt, gyakran véres áldozatot jelentett, és közösen elköltött étkezéssel, többnyire lakomával járt együtt. A profán és a szent, a szent és a profán kapcsolata, egymásba történő átmenete az emberiség életének évezredeken átívelő része volt. A görögök az égi isteneknek fehér, a vízi és alvilági isteneknek fekete állatot választottak. Poszeidonnak bikát és lovat, a folyók isteneinek lovat, Démétérnek disznót, Dionüszosznak bakkecskét, Aesculapiusnak kakast, Afroditénak galambot, Heraklésznak fürjet; a férfi istenségeknek rendszerint hímet, az istennőknek nőstényt áldoztak. Gyakori volt a marha-, juh-, kecske-, illetve disznóáldozat.


A kereszténység egyistenhite is megtartotta, sőt központi helyre emelte az áldozatot, az Ószövetségi kinyilatkoztatásban erre nincs még külön szó, többnyire felajánlást, vagy szentadományt értettek alatta, később azonban külön szóval fejezték ki az égő-, engesztelő-, étel-, ital-, illatáldozatot. Az áldozat az Istennel folytatott párbeszéd része, az Istennek felajánlott ajándék volt ebben a korszakban. …Fontos eleme a foglomnak, hogy az ajándék az adakozót urához köti, az viszont az elfogadással jelzi, hogy a magáénak vallja az ajándékozót.


Az ószövetségi felfogáshoz képest az Újszövetségben gyökeres változást élünk meg: ez az eltávolodás a korábbi áldozat és ajándék értelmezéstől: itt Jézus kereszthalála az engesztelő áldozat. Nagypénteken, Jézus kereszthalálával az Újszövetség szerint … az Atya adta a Fiát áldozatul mindnyájunkért. A Zsidóknak írt levélben Jézus kereszthalála már a megváltás lényege: Jézus saját vérével engesztelte ki bűneinket (9,22-26), s mint főpap adta magát áldozatul népéért (10,5-9). Ő az áldozati bárány, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1,29-36; 1Pt 1,19).
Jézus (Jel 5,8-12:) a föláldozott bárány, akinek vérében a megváltottak fehérre mosták ruhájukat (vö. 7,14). (Katolikus Lexikon)


A keresztények áldozata nem más, mint Krisztussal való közösséget vállalás, a vele való hitbéli és kegyelmi azonosulás, amely megkívánja az életükkel, cselekedeteikkel történő áldozatot. Nagyböjtben vagyunk, pénteken. A katolikus vallás szerint a lemondás, a böjt, az önfegyelmezés is az áldozat egy formája. Az önmegtartóztatás vagy éppen csak a magunkba nézés, lelkünk gondozása megtisztít bennünket. Ahogyan a tavasz az élet megújulását, a természet újraébredését hozza, és megerősít, felfrissít bennünket, úgy ad az ünnepre készülés, a várakozás erőt mindannyiunknak, és a megváltó áldozata újjáteremt bennünket is.

Álljunk meg egy pillanatra, ma délután, koraeste, vagy holnap hajnalban, első álmunkból ébredve, és gondoljuk arra, hogy mindennapi vagy az ünnepre készülődő áldozatunk miként válhat igazi, önzetlen ajándékká.

A kiállítás a Skanzenbe érkező látogatókat a következő másfél hónapban akként fogadja, hogy gondolkodásra is szeretné őket késztetni: a húsvéti csokinyúl vagy a bárány több legyen, mint talmi, ajándéknak gondolt haszontalan vagy éppen hamis tárgy, kötelező penzum, otthonról kiebrudalt Húsvét. A húsvéti bárány, Isten báránya emlékeztesse az ide érkezőket arra, hogy a valódi ajándék és az igazi áldozat együtt, újra/ismét/megőrizve valóban életük része legyen.


Ez a ma megnyíló kiállítás, és a benne rejlő munka több volt, mint egy egyszerű, kevés pénzből, rövid idő alatt, sokféle korlát közepette megszülető kiállítási projekt. Sokkal inkább célja a tudásszerzés, egymás megismerése, egymásra hangolódása, a kreatív munka és a közös siker egy olyan intézmény nyújtotta keretek és lehetőségek között, amely küldetésének tekinti, hogy a falai között lévő tudás – amelyet lehet, hogy néha áldozatok árán szerez meg – ajándékká váljék.


Köszönöm a Kiállításrendezés A-Z-ig tanfolyamunk valamennyi hallgatójának, hogy nemcsak elméleti tudást szerzett, de a gyakorlatban is kipróbálta magát, és hozzájárult ennek a tárlatnak a megszületéséhez. Köszönöm dr. Sári Zsoltnak, a CANEPAL program projektvezetőjének a közreműködést, az irányítást a kiállítás létrehozásában. Köszönöm Tanai Péternek, a kiállítás főkurátorának munkáját, aki ezúttal több volt, mint hallgató – ezt így is gondoltuk – és muzeológusi tudása legjavát ajándékozta a csoport tagjainak. Köszönöm saját munkatársaim, Andrikó Katalin oktatásszervező, Szigethy Zsófia nyilvántartási osztályvezető, Gombás Ágnes restaurátor osztályvezető, Hugyecsek Balázs restaurátor közreműködését, és valamennyi kollégámnak a segítségét a kiállítás megszületésében. Köszönöm a kölcsönző intézményeknek, amiért lehetővé tették, hogy tárgyaik szerepeljenek a kiállításon.


Ez a kiállítás a benne dolgozók számára lehet, hogy tegnap még áldozat volt, de ma már bizonyosan mindannyiunk számára ajándék.

A kiállítást megnyitom.

dr. Bereczki Ibolya