belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

Beszéljünk a lényegről! - múzeumi eszközökkel a közösségi identitások támogatásáért

Mára már közhely, de mégis igaz, hogy a nemzetközi együttműködések, a külföldi tapasztalatcserék, a nemzetközi konferenciákon való részvétel hozhat inspiráló hatást, megújulást a múzeumi ismeretátadás területére. Ezt szem előtt tartva szervezett „A múzeumok mint a közösségi identitás alakítói” címmel május 14-én neves külföldi múzeumi szakemberek közreműködésével nemzetközi konferenciát a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.

Az eseményre a MOKK és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár konzorciumi együttműködésében 2017. február 1. és 2020. január 31. között megvalósuló „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” című EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú kiemelt európai uniós projekt keretében került sor, a projekt „A mi múzeumunk” című komponenséhez kapcsolódóan.

Tavaly decemberben a projekt keretében már lezajlott egy nemzetközi konferencia, mely a múzeumok társadalmi esélyteremtő szerepét kívánta bemutatni, ezúttal pedig a muzeális intézményeknek a lokális vagy ennél jóval tágabban értelmezett,  akár nemzetek felett átívelő, megkonstruált csoportidentitások, ha tetszik közösségek alakításában játszott szerepe állt a figyelem középpontjában.

A konferencia külföldi előadói – Ewa Goodman, a tavaly megnyílt brüsszeli House of European History osztályvezetője, Eva Dittingerová, a Közép-Európában egyedülállónak számító Museum of Romani Culture osztályvezetője Brno-ból és Katy Ashton, a manchesteri People’s History Museum igazgatója – olyan intézményekből érkeztek, melyek erősítik, alakítják, vagy éppen létrehozzák egy adott közösség identitását.

„A mi múzeumunk” program szakmai vezetője, Dr. Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese köszöntötte a konferencia résztvevőit. Megnyitóbeszédben átfogóan ismertette a konferencia tematikáját, előadóit és programját, valamint kitért az identitás mint fogalom eltérő megközelítéseire és a részvételi múzeumok szerepére.

Ezt követően Nagy Magdolna projektmenedzser, a MOKK megbízott igazgatója a MOKK hátrányos helyzetű csoportokat, valamint a helyi közösségeket érintő kezdeményezéseit mutatta be különös tekintettel „A mi múzeumunk” programra és a „Cselekvő Közösségek” projektre. 

A plenáris szekcióban tartottak előadást a neves külföldi előadók is. Előadásaik révén a résztvevők képet kaphattak arról, hogy miképpen lehet a kialakulóban lévő, és sok tekintetben válságát élő európai identitást egy múzeum működtetése révén alakítani és megjeleníteni, a hagyományos múzeumi felfogáson túllépve mentorálással segíteni a roma fiatalság identitásának alakítását vagy egy egykori angol iparváros identitásának fontos pillérét jelentő ipari örökséget a gyárbezárásokat követően múzeumi keretek között megőrizni és átélhetővé tenni.

Beszéljünk a lényegről! - múzeumi eszközökkel a közösségi identitások támogatásáért

Ewa Goodman, a brüsszeli House of European History Oktatási Osztályának vezetője előadásában hangsúlyozta, hogy történeti múzeumként nem kívánnak versengeni a nemzeti múzeumokkal, ezért nem a különféle európai nemzeti narratívákban illetve etnikai csoportokban gondolkodnak. Az általános európait, az integrációt, a transznacionális dialógust, a diverzitás tudatosítását és a multidiszciplinaritás hangsúlyozva „mindenki múzeumává” kívánnak válni. Európa szerte utazó és kutató kurátoraik és szakértőik első sorban a jelenkorra, az általános és releváns európai témákra (pl. Európiai Parlament működése, euroszkepticizmus, Brexit, modern kori migrációs folyamatok, rabszolgaság, női egyenjogúság) fókuszálnak. Témáikat organikusan és az önreflexiót sem nélkülözve kezelik, bemutatótereik korlátozottsága miatt a kiállítási anyag rotációs rendszerben folyton változik. A gyűjteményezésen és a bemutatáson túl olyan projekteket is futtatnak, melyek szintén nem kronológiai alapon szerveződnek, hanem esemény- illetve folyamatközpontúak, valamint dokumentációs és információs központként is kifejtik tevékenységüket. A többnyelvű munkatársi gárdának köszönhetően tartalmaik jelenleg már 24 nyelven, az interkulturális dialógus képességét fejlesztő oktatási programjaik pedig már négy nyelven érhetők el. A célcsoportok terén is a diverzitás jellemzi őket, célközönségük az életkor és képességek szerint heterogén képet mutató helyi diákságtól a pedagógusokon és a nemzetközi iskolákon át  a családokig, felnőttekig terjed. Mivel viszonylag frissen alakult és még jelenleg is konszolidálódó intézményről van szó, ezért a múzeumpedagógiai kínálatuk folyamatos fejlesztés alatt áll: az induláshoz képest kurátorok, szakértők és múzeumpedagógusok fokozatos elkülönülése figyelhető meg, nagy hangsúlyt fektetnek az élő kommunikációra, történetmesélésre, nem erőltetik indokolatlanul az IKT eszközök alkalmazását, a jövőben tervezik a drámapedagógia hangsúlyosabb alkalmazását. A konferencia közönségétől érkezett kérdésekre válaszként elhangzott, hogy bár az Európiai Parlament kezdeményezte az intézmény működését, de  fontosnak tartják a szakmai függetlenségük megőrzését, politikai csoportoknak nem rendeznek eseményeket, vándorkiállításokat sem fogadnak, a civil szervezetekkel és a különféle etnikai kisebbségekkel viszont rendszeresen szerveznek közös programokat.

Beszéljünk a lényegről! - múzeumi eszközökkel a közösségi identitások támogatásáért

A roma emberek történetét bemutató Brno-i Museum of Romani Culture osztályvezetője, Eva Dittingerová arról számolt be, hogy intézménye milyen széles eszköztárral törekszik a fiatalok (romák és nem romák) bevonására, készségeik fejlesztésére. Munkatársai bár nem szociális munkások, de a gyűjtemény és a kollégák bemutatásán túl a roma művészek közreműködésével zajló workshopoktól kezdve a roma tematikát nem feltétlenül érintő szabadidős tevékenységeken (táborok, kirándulások) át az egyéni tutorálásig illetve a családi szintű mentorálásig, a pedagógusokkal történő kapcsolattartásig, a helyi közösségek támogatásáig sokféle feladatot felvállaltak. Más  intézményektől eltérően nem a látványos és jól kommunikálható sikerekre törekszenek, nem a kimondottan tehetséges gyerekekre, hanem a szegregált iskolákból, alacsony tudásszinttel érkező, éppen ezért jövőtlen gyerekekre fókuszálnak.  Heti rendszerességgel 60-80 gyermek vesz részt programjaikon, ráadásul a gyermekek speciális igényei miatt nem a csoportmunkát favorizálják, egyénileg foglalkoznak a gyerekekkel. Koordinátoraik a nap 24 órájában elérhető segítséget jelentenek az érintetteknek. Nyitott intézményként elengedhetetlennek tartják a szülők bevonását, akikkel közösen ünneplik meg az év során elért kisebb eredményeket is. A helyi közösség mobilizálására a nagyközönségnek szóló programokat is szerveznek, például ismert helyi művészek munkáiból állítanak ki, valamint egy díjnyertes könyvet is kiadtak a környék elnevezése után BRONX címmel. Eva Dittingerová őszintén kitért rá, hogy a helyi iskolákkal nem mindig felhőtlen a viszonyuk, kritikust és versenytársat látnak bennük, ezért inkább a pedagógusokkal kiépített személyes kapcsolatokra koncentrálnak. Állami intézményként állami támogatásból működnek, de ezt kénytelenek munkatársaik bérezésére fordítani, oktatási programjaikat egyéb forrásokból kell finanszírozniuk. Olykor vándorkiállításokat is létrehoznak, kihelyezett workshopokat is tartanak, de kapacitás hiányában inkább csak a helyi közösségre terjed ki a hatókörük.

Beszéljünk a lényegről! - múzeumi eszközökkel a közösségi identitások támogatásáért

A manchesteri People’s History Museum igazgatója, Katy Ashton is intézménye küldetésének bemutatásával kezdte előadását. A konferencia beharangozójával szemben valójában nem is annyira az angol munkásváros gyáripari öröksége áll az eredetileg Londonban létrehozott, majd a Manchesterben 1994-ben ismét megnyitott, azóta pedig folyamatos látogatószámnövekedést produkáló intézmény figyelmének középpontjában, hanem az inspirálni és motiválni képes radikális múlt, a brit munkásosztály és a szakszervezetek megmozdulásai, illetve a különféle társadalmi mozgalmak, vagyis  „minden, amiért megéri harcolni”. A független fenntartású intézmény ambiciózus jövőképpel rendelkezik, a kormányváltást követő támogatáscsökkentések dacára mára 1,5 millió angol font forgalmat bonyolít 32 munkatárs és 60 önkéntes bevonásával. A nyitáshoz képest 2017-re megnégyszerezték a látogatószámot, és további 300.000 főt érnek el az interneten keresztül. A működésüket a következő négy évben egy nemzeti társfinanszírozási program segíti. Ennek keretében platformot szeretnének biztosítani minden alulreprezentált, intézményi keretekkel nem bíró társadalmi csoportnak. Évente más tematika és mottó köré szervezik programjaikat (2017-ben az LMBT aktivizmusra beszédesen utaló „Never going underground” , idén pedig a szavazati jog kiterjesztésének 100. évfordulójára alapozott „Represent! Voices 100 Years On”). A változó témákkal korrelációban az alkalmazott módszereket és a bevontak körét is évről évre megújítják. A múzeum munkatársai is folyamatos tanulási folyamat részesei, idén kezdtek el foglalkozni az autistáknak szóló programokkal. Közösségi galériát is üzemeltetnek, itt évente 3 csoportos kiállítás létrehozásához nyújtanak kurátori segítséget a jelentkezőkenk, önkénes programokat is hirdetnek, ennek kapcsán évente 9 kiválasztott önkéntes 9 kurátorukkal dolgozhat együtt. Konklúzióként elhangzott, hogy noha nem tudnak minden réteget megjeleníteni, szelektálniuk kell, de fontosnak tartják a közösségi identitás formálását, és hogy hangot adjanak olyan hátrányos helyzetű csoportoknak is, akiknek nem feltétlenül tudnak azonosulni az üzenetével.

A konferencia a délután során dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójának az előadásával folytatódott a Skanzen közösségekre fókuszáló és mind szélesebb társadalmi bázison nyugvó működési modelljéről, majd a meghívott külföldi előadók részvételével 3 szekcióban folytak műhelybeszélgetések. Olyan témák kerültek terítékre, mint a múzeumok állandó kiállításainak újrarendezése és a múzeumpedagógia eszközei és lehetőségei a múzeumok közösségi identitásképző küldetésében illetve a roma kultúra bemutatásában, a szenzitív témának számító roma identitás kérdésének kezelése. Kérdésként felmerült az is, hogy meddig terjedhet a múzeum szerepvállalása ezen a téren, hogyan hangolhatok össze a kulturális intézmények céljai és az egyének szükségletei.

Beszéljünk a lényegről! - múzeumi eszközökkel a közösségi identitások támogatásáért

A konferencián elhangzottak összefoglalása helyett a nagyívű zárszót dr. Székely Miklós, a MTA BTK Művészettörténeti Intézet tudományos munkatársa mondta el.  Felhívta a szakmai közönség figyelmet néhány hot issue-nak számító témára: a progresszív, gyors reagálású gyűjteményezésre, mint jelenkori trendre, az egyre inkább teret hódító programozott, robotizált megoldások illetve a forráskritika és a hitelesség, mint elv szembenállására, valamint a fokozódó online jelenlét és helyi közösségekből táplálkozó, in situ működő, de Magyarországon még hiányzó ökomúzeumok jelentőségére.

 

szerző: Kajári Gabi

A múzeumok mint a közösségi identitás alakítói konferencia

Dr. Bereczki Ibolya köszöntője, a Skanzen ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese
Nagy Magdolna, a MOKK mb. igazgatója és projektmenedzser
Ewa Goodman, a House of European History osztályvezetője
Eva Dittingerová, Museum of Romani Culture osztályvezetője
Eva Dittingerová előadása
Katy Ashton, a People’s History Museum igazgatója
Katy Ashton
Dr. Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója
Eva Dittingerová és Czékmány Anna a műhelybeszélgetésen
A délutáni Roma kultúra és múzeumpedagógia műhelybeszélgetés
Pacsika Márton vezeti a beszélgetést
Múzeumi gyűjtemények és közösségi identitás
Ewa Goodman a harmadik csoport tagjaként
Múzeumpedagógia és közösségi identitás
Dr. Székely Miklós, a MTA BTK Művészettörténeti Intézet tudományos munkatársa