belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol
Események

PÉNTEK

14

SZEPTEMBER

SZOMBAT

15

SZEPTEMBER

VASÁRNAP

16

SZEPTEMBER

HÉTFŐ

17

SZEPTEMBER

KEDD

18

SZEPTEMBER

SZERDA

19

SZEPTEMBER

CSÜTÖRTÖK

20

SZEPTEMBER

PÉNTEK

21

SZEPTEMBER

SZOMBAT

22

SZEPTEMBER

VASÁRNAP

23

SZEPTEMBER

HÉTFŐ

24

SZEPTEMBER

Bubik István emlékére nyílik kiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban
Bubik István emlékére nyílik kiállítás a  Bajor Gizi Színészmúzeumban

Kategóriák:megnyitó

Helyszín: Budapest, Stromfeld Aurél u. 16.

DÁTUM
MÁJUS
SZOMBAT
19

Bubik István hatvan éves lenne, és már tizennégy éve nincs közöttünk. Nemzedékének egyik legkarizmatikusabb alakja volt, a reneszánsz kor emberének kései utódja, tele tűzzel, energiával, szókimondó igazságérzettel és életigenléssel. 

ESEMÉNY RÉSZLETES LEÍRÁSA

Bubik István emlékére nyílik kiállítás a  Bajor Gizi Színészmúzeumban

 

Diplomáját 1981-ben kapta meg, s bár több színház hívta, ő rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek eszméjéhez még akkor is hűséges maradt, miután elszerződött onnét. Az 1981-1990 közötti évek tekinthetők a művészi pálya fénykorának, szakmai élete legsikeresebb és leggazdagabb időszakának. Egy fiatal színészgeneráció vezető színészévé érett alig néhány év alatt, egyik főszerep jött a másik után, nem csoda, ha generációja legdinamikusabb tehetségeként tartotta számon mind a szakma, mind a közönség.

Néhány évvel a főiskola után már olyan nagyformátumú szerepek vannak a háta mögött, mint Ádám, Mercutio, Tartuffe vagy István a király. Az első évtized meredeken fölfelé ívelő időszaka után kis megtorpanás következett. Túlhajszoltságról, a rá nehezedő nagy nyomásról beszélt, de sosem panaszkodott. „Nagyon szeretem a szerepeimet, de az örömöm nem felhőtlen. Túl sok a teher rajtam. De mit tegyek? Próbáljak beleavatkozni a pályám alakulásába?”- tette föl a kérdést. S végül maga mögött hagyta imádott színházát és elment Londonba raktárosnak.

Kilenc hónapig bírta színház nélkül. Hazatért, de nem ment vissza a Nemzetibe, rövid szabadúszást követően 1993-ban a Törőcsik Mari neve fémjelezte frissen alakult Művész Színház társulatához szegődött, annak megszűnte után a Thália Színház, később a Thália Társaság tagja, majd 1997-ben hét neves színésztársával megalapították a Kelemen László Színkört, mely szakított a kőszínházi metódussal, merőben új, sokak számára aggasztónak és provokatívnak ítélt független társulatként próbált jelen lenni a hazai színházi palettán, vagy ahogy a művész fogalmazott: „Elegünk lett ebből a fővárosi vircsaftból.” Ezt követően 1998-ban a Kelemen László Színkör tagjaként- a többiekkel együtt- az akkor megalakult Új Színházhoz szerződött. De mindez „csak” a színész Bubik István vagy ahogy ő nevezte magát, a színjátékos.

De hol van a kaszkadőr, aki jó barátjával Funtek Frigyessel éveken át Pintér Tamás „Oroszlán” és Marosi László csapatát erősítette? Hol a sportember, aki számtalan sportágban kipróbálta magát és kereste a sportolókkal való együttlét bármely formáját? Hol van a zseniális zenész, aki még a főiskolás évek alatt társaival megalakította az első magyar színészzenekart? Hol van a dobos, aki Sipos Andrással hosszú évek során a dob és a dobolás ősi elemeit, a forrást, az afrikai autentikus ritmusok rejtélyét kutatta? (lásd Macumba zenekar) Hol van az a színészpedagógus, aki éveken át tartott középiskolások számára színészképzést a Fészek Művész Klubban?

Hol van az a bátor és igazságkereső ember, aki kiállt az erőszakos romániai falurombolásban pusztuló magyar falvakért? Hol van az a szakmájának elkötelezett művész, aki a Nemzetközi Színész Chartával a kezében naponta szembesítette társait mindazzal, amit színészként tenniük kellene, és amit nem tesznek?

Hol van a versmondó, akit élete utolsó éveiben egyre erősebben foglalkoztatott a vers, mint műfaj és bevallása szerint ez okozta számára a legnagyobb örömöt? Hol van az országjáró művész, aki Ritka (a) magyar című önálló estjével számtalan városban, apró faluban megfordult, sokszor egy-egy palack borért a gázsi fejében? És hol van a férfi, a romantikus sármőr, aki saját bevallása szerint képes volt a Jászai Mari tér és az Oktogon között beleszeretni egy nőbe? 

Itt van mindegyik, hisz Bubik István, e modern reneszánsz ember 46 évébe mindez belefért. De hogy miként, az örök rejtély marad. Talán ezért oly ritka magyar ő a számunkra, soká - ám keveset - élő honfitársai számára. (Szebényi Ágnes kurátor)