belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

Mezítláb a piacon

Mezítláb a piacon

Pár évvel ezelőtt néhány lelkes lokálpatrióta összefogott, s a közösség igényeit felmérve és arra reagálva egy helyi termelői piacot indított Badacsonytördemicen. A Herczeg Ferenc Strand melletti sétányon található Lábdi Piac, a badacsonyi régió első öko- és biopiaca harmadik szezonját egy olyan mezítlábas tanösvény megnyitásával kezdte, amelyet a Közösségek Hete keretében épített egy tucat önkéntes, akik a piac szervezői és az árusok soraiból verbuválódtak.

A rendezvénysorozathoz való kapcsolódás nem is volt kétséges, hiszen Pákay Viktória, a piacot szervező társaság egyik oszlopos tagja egyben a Cselekvő közösségek projekt, s ezáltal a Közösségek Hete stábjának kommunikációs munkatársa is a Szabadtéri Néprajzi Múzeum alkalmazásában – saját közösségét szívvel lélekkel motiválta a csatlakozásra.

Szabó Judit Nikoletta: Hogyan kezdődött a Lábdi Piac története? 

Pákay Viktória: Alapvetően egy közös gondolkodással kezdődött a történet. 2012-ben indítottunk el Badacsonytördemicen egy szakmai műhelysorozatot azzal a céllal, hogy bemutassuk a régióban tevékenykedő gazdáknak, termelőknek, hogyan lehet fenntartható gazdálkodást, termelést folytatni, és lehetőségük legyen arra, hogy ezeken az alkalmakon új módszereket ismerjenek meg a kiskerti gazdálkodásról is. A fenntartható mezőgazdaság gondolatát szerettük volna meghonosítani két-három napos szakmai műhelyekkel, helyi és vendég előadók meghívásával. A terítéken olyan témák szerepeltek, mint a biogazdálkodás, a fenntartható fejlődés, a termények tárolása, feldolgozása, tartósítása, őshonos tájfajták, a magfogás vagy az olyan kísérleti irányok, mint az aquapónia. Ennek kapcsán kerültünk kapcsolatba többek között Harmathy Ildikóval, a káptalantóti Liliomkert piac vezetőjével, vagy Szabadkai Andreával, a Kislépték Egyesülettől. Ők tartottak előadást arról, hogyan működik egy termelői piac, miért jó és hogyan lehet egy ilyet létrehozni. A szakmai műhelyen hallottak bogarat ültettek a fülünkbe, és a részvevők körében megfogalmazódott, hogy Badacsonytördemicen is működhetne egy termelői piac, s kezdetét vette egyfajta közösségi tervezés a cél érdekében.

Sz. J. N.: Hogyan léptetek a tettek mezejére?

P. V.: Tulajdonképpen nagy szerencsénk volt, mert 2015-ben az akkori NAKVI kiírt egy pályázatot – Szelíd térségfejlesztési modellek a gyakorlatban címmel –, melyen sikerült nyernünk. Mi, akik ezt a piacot megálmodtuk, egy informális társaság vagyunk, s e mögé a spontán szerveződés mögé állt be egy helyi vállalkozás, de már folyamatban van a nonprofit szervezetté alakulás is. Az elnyert forrásból létrehoztunk egy termelői központot és egy kapcsolódó termelői piacot itt, Badacsonytördemicen, azon belül is Badacsonylábdihegyen. . Ez lett a Lábdi Piac, ahol a helyi, a környező településeken és a régióban gazdálkodó ős- és kistermelők minimális költségek mellett, számos szolgáltatás igénybe vételének lehetőségeivel árulhatják portékáikat: zöldséget, gyümölcsöt, natúrkozmetikumokat, lekvárokat, szörpöket, péksüteményeket, sajtokat, füstölt árut, kézműves termékeket és még sok mást. A cél a piac létrehozásával és működtetésével nem a nyereség, hanem sokkal inkább egyfajta szellemiség, a fenntarthatóság gondolatának meghonosítása és a közösségi élet gazdagítása volt. A vásárlók az árusoktól garantáltan jó minőségű, egészséges termékeket vehetnek, így közvetve a kezdeményezésnek egészségvédelmi vonzata is van.

Sz. J. N.: A helyi társadalom mennyire támogatta az ötletet?

P. V.: Nagyon sokat jelentett, rengeteg erőt adott annak a megtapasztalása, hogy az önkormányzat és a faluház egyaránt folyamatos szakmai és erkölcsi támogatást biztosított. Volmuth Péter, az akkori polgármester a kezdetektől nyitott volt, a helyi intézmények a szakmai műhelysorozatot és a piac megnyitását is felkarolták, helyben népszerűsítették. Nagyon sokat segített még Szántai Tünde is, aki az összes őrült ötletünket támogatta, és helyet biztosított a Faluházban a rendezvényeinknek. Szerencsés egybeesés volt, hogy lényegében egyszerre nyílt meg a felújított Herczeg Ferenc Strand, a mellette létesült Lábdi Piac, valamint az Ökoturisztikai Látogatóközpont. A strand, a látógatóközpont és a piac között folyamatos az együttműködés, rendszeresen részt veszünk a strand rendezvényein.

Sz. J. N.: Hogyan jött az ötlet a mezítlábas ösvény létrehozására

P. V.: Egyfajta árukapcsolással. A Közösségek Hetéhez azért is volt egyértelmű a csatlakozás, mert kezdetek óta törekedtünk rá, hogy a piac ne pusztán vásártér legyen, hanem fórum, közösségi tér is, ahol lehet beszélgetni, kapcsolatokat teremteni, ahol programok folynak. A piac területén az indulás óta van gyermekfoglalkoztató, nyuszisimogató, lehet óriás buborékot fújni, van arcfestés. Időről időre különböző programokat is szervezünk, például augusztus 20-án új kenyeret sütöttünk a falu kemencéjében, amit a piacon meg lehetett vásárolni vagy a kenyérsütés eszközeiből tartottunk mini kiállítást. Szeptemberben pedig a hordókészítés mesterfogásait lehetett megismerni, szőlőt darálni és préselni, mustot kóstolni. De volt már kosárfonás, csipkeverés vagy gombabemutató is Ebből a gondolatból nőtt ki a mezítlábas ösvény, mint egy olyan új programelem, amely alkalmas a családok számára feltöltődést nyújtani, ráadásul kapcsolódik a strandhoz és az Ökorurisztikai Látogatóközponthoz is. Az ösvény végigtalpalása lehetőség arra, hogy a piac vendége ebbe a közegbe bekapcsolódhasson, ráhangolódhasson, s egyfajta közösségi tér-érzéshez jusson.

Sz. J. N.: Hogyan kell elképzelni ezt az ösvényt?

P. V.: A mezítlábas ösvényünk 40 méter hosszú, tehát ebben a „műfajban” aránylag kicsi. Az ösvényt egy hét alatt, május 8-12. között – a Közösségek Hete alatt – egész napos munkával vállvetve hozta létre egy tucat lokálpatrióta ember a piacot szervezők és a rendszeresen itt árulók közül. A mezítlábas ösvények hagyományát Sebastian Kneipp német természetgyógyász teremtette meg, az ő elvei alapján épült a mi ösvényünk is. Az ösvény természetes anyagokból készült, s különböző állomásai, részei különféleképpen stimulálják az ember talpán keresztül az idegrendszert. A mi ösvényünkön az állomások a következőképpen követik egymást: tégla, rönkfa, sóder, badacsonyi bazalt laposkő, badacsonyi bazalt félgömbölyű kő, homok, mosott kavics, fakorongok, rönkök, gerenda és a legvégén egy csipetnyi horror, a mosott dolomit. Talán nem véletlen, hogy a badacsonyi kötődést itt is kimutattuk: a beépített anyagok közül helyi termék, érték a kétféle bazaltkő, mely a táj sajátosságait mutatja be. Az alapanyagok nem kerültek semmibe, lényegében használaton kívüli, elheverő maradék anyagokról volt szó: korábban kivágott fák, bontott téglák, kövek… ezeket hasznosítottuk újra az önkormányzat és a helyi termelők erkölcsi támogatásával, a helyi média figyelmétől övezve, közösségi erővel. Az ösvényhez tervezünk további két állomást építeni, s az ösvény mellé illatos gyógynövényeket ültetünk, így egy párhuzamos tanösvény alakul ki. A látogatók általa megismerhetik, melyik gyógynövény hogy néz ki, mire jó, és talán mondanom sem kell, hogy az illatuk is kényezteti majd az érzékeket.

Sz. J. N.: Milyen volt a mezítlábas ösvény fogadtatása a megnyitón és azt követően?

P. V.: Ó, a fogadtatás nagyon jónak mondható, felülmúlta az elvárásainkat! A megnyitón a rossz idő ellenére is sokan voltak, a részvevők többsége le is vette a cipőt, és rögtön ki is próbálta az állomásokat. A mezítlábas ösvényt Badacsonytördemic alpolgármestere, Kövesdi Anett nyitotta meg május 13-án. A megnyitóra a piac visszajáró látogatói, a helyi gyermekes családok jöttek el. Azóta már egészen belakták a látogatók az ösvényt, van, aki a barátainak ajánlotta, és olyan látogatóval is találkoztunk, aki bevallása szerint már többször végigjárta. Persze egy negyven méteres ösvény nem kifejezetten hosszú, de üde színfoltja lett a piacnak és Badacsonytördemicnek. Az eredetileg kitűzött célt, miszerint a piac, mint közösségi tér egy újabb rekreációs lehetőséggel bővüljön, sikerült elérni – a jó hírünket viszik tovább a visszajáró látogatók, és egyre többen fedezik fel maguknak az új helyi sajátosságot. Úgy gondolom, a mezítlábas ösvénnyel kiegészült piac idővel valamiféle turisztikai vonzereje lehet Badacsonytördemicnek. Mint említettem, a kezdetek óta egységben gondolkodunk: a strand, a látógatóközpont és a termelői piac számára egyaránt előnyös, hogy létrejött a mezítlábas park. Hogy mennyire jó a helyi szervezetekkel és intézményekkel az együttműködés, mutatja, hogy lényegében nincs olyan rendezvény Tördemicen, amelyen ne lenne jelen a Lábdi Piac közössége. A Mihály-napi vásárt például kifejezetten a termelői piac ihlette, amit a szervezők összekapcsoltak a templombúcsúval is, hiszen a badacsonytördemici római katolikus templom védőszentje Szent Mihály.

Sz. J. N.: Hogyan tovább? Az említetteken kívül még milyen fejlesztéseket terveztek?

P. V.: Mindig próbálunk fejlődni, új ötleteket találni, új kezdeményezéseket elindítani. Például a „Reggelizz a piacon!” program keretében a helyben árult friss termékekből készítünk salátát, grillezünk zöldséget, hurkát, kolbászt. Különlegessége a piacnak a sokféle vegán étel is, amit helyben lehet elfogyasztani a piac melletti asztalok mellé ülve. De említhetném azt is, hogy a magyarországi termelői piacok közül az elsők vagyunk, ahol lehet bankkártyával is fizetni. Keressük mindig a helyi kötődést, idén például jótékonysági könyvvásár is van a piacon, amelynek teljes bevételét a Tördemic Néptáncegyüttesnek ajánlottuk fel. Egyre többen keresik fel a piacot, ami könnyen megközelíthető, hiszen közel van a vonat, a távolsági buszállomás, ingyenes a parkoló, és idéntől már a badacsonyi régiójáró busz is megáll ott. A piacra egy állandó törzsközönség jár, nemcsak Tördemicről, hanem például Szigligetből, a Szent-György hegyről, Badacsonyból. Hiszem, hogy azért tud sikeres lenni ez a kezdeményezés, azért szeretnek ide járni az emberek, mert az itt áruló termelők szintén jól érzik magukat. Ezáltal a piac egy valós közösségi tér lett, ahol egymást inspirálják a jelenlévők, s ahol ennek köszönhetően családias, oldott légkör uralkodik. Ez pedig kiváló táptalaja a közösségi életnek.

Szabó Judit Nikoletta