A tárlat három szempontot igyekszik egymás mellé állítani: az egyik a különböző irányzatok párhuzamos jelenléte, a másik a kiállításnak mint meghatározó eseménynek a történeti folyamatba való beemelése, a harmadik pedig a magyar művészet európai tendenciákhoz való viszonyíthatóságának a bemutatása mértékadó műveken keresztül.

Az 1945 utáni magyar művészet egyik sajátossága, hogy az egyes alkotói felfogások nem váltják, hanem kísérik egymást. Ilyen például a korábbi generációkra építő absztrakt vagy figuratív művészet, melyek művelői az európai avantgárd kísérletező alkotómódszereit vették alapul, ugyanakkor a helyi művészeti hagyományokat is követték.

A korszak egy-egy kiállítása a művészettörténet meghatározó eseményének számított. Ezt is hangsúlyozzuk a tárlat több pontján, mert világossá tesz olyan, művészek közötti kapcsolódási pontokat, amelyek sokkal inkább az elvközelségről szóltak, mint a stilisztikai azonosság vagy különbözőség kérdéséről.

A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek művészeti stílusainak párhuzamba vagy ellentétbe helyezését azért tartjuk fontosnak, mert míg az előbbiekben az avantgárd került dialógusba a szocializmus tűrt modernizmusával, addig a nyolcvanas években a nemzetközi kapcsolatokra építő újexpresszív festészet és a fiatal generációt meghatározó underground jelenségek párhuzamát figyelhetjük meg.

A kiállítás címében szereplő „lépésváltás” a művészet szemléleti fordulatát, a piac átértékelő szerepét és az intézményrendszer átalakulását hangsúlyozza.

A Lépésváltás – frissítve! című kiállítás a közelmúltban a gyűjteménybe került jelentős szerzeményeket állítja a fókuszba. A négy lépésben megújuló, friss arculattal megjelenő tárlaton a már ismert alkotások mellett olyan új műveket emelünk ki, melyek történeti, műfaji vagy tematikus szempontból meghatározóak az elmúlt hat évtized hazai művészete szempontjából, reflektálnak a Jelenkori Gyűjtemény (és általa a magyar művészet) sajátos közép-európai kontextusára, illetve árnyalják, vagy épp újraértelmezik az 1945 utáni magyar művészet jól ismert narratíváját.

Az elmúlt időszak különféle médiumokra kiterjedő gyűjtési stratégiájának köszönhetően egy-egy korszakot vagy tendenciát többek között a fotóművészet, a rajz, a grafika, az installációművészet, és a textilművészet széles spektrumán keresztül mutatjuk be a közönségnek.