belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

A projekt lényegét összefoglaló írás itt olvasható.

Tárgyas ragozás a Néprajzi Múzeummal

 2013-ban a Múzeumpedagógiai Nívódíjban részesült a Néprajzi Múzeumban létrehozott Tárgyas_ragozás→szubjektív etnográfia tanulmányi című múzeumpedagógiai projektje, melyet Frazon Zsófia és Joó Emese dolgozott ki.

Néprajzi Múzeum:Tárgyas ragozás

A fénykép a Nívódíj átadásakor, a  11. Országos Múzeumpedagógiai Évnyitón készült. (Joó Emese, Frazon Zsófia és Kemecsi Lajos)

 

Éliás István múzeumpedagógiai szakkoordinátor az alábbi szavakkal méltatta a projektet:

A Tárgyas_ragozás→szubjektív etnográfia program készítői nem csak tudnak, hanem mernek is másként gondolni szakmájukra. Megmutatják, mire képes egy muzeológus és egy múzeumpedagógus, ha komolyan veszik egymást!

Komplexen gondolnak kiállítási tartalomra és pedagógiai hasznosulásra. Együtt, közösen határozzák meg a kívánt célt és a hozzá vezető utat. Ennek rendelik alá, hogy milyen és mennyi tárgyat választanak ki tanulmányi kiállításukba, hogy milyen módon „tálalják” azt a közönségnek, hogyan építenek rá különböző korosztályoknak és különböző elmélyülési szándékkal közeledő érdeklődőknek oktatásmódszertani elemeket.

A szabad bolyongásra épülő kiállításbejárás; a múlt tárgyai és mai életünk összefüggéseinek központi helyre emelése, azaz a néző érintettségének megteremtése; a tárgyfeliratok összeolvadása tárgyleírásokkal; az asszociatív szövegfelhők napjaink vizualitásának hangsúlyteremtő beépülésével – mind-mind nagyon átgondolt elemek - hogy csak néhányat emeljünk ki tanulmányi kiállításuk specialaitásaiból. 

Már a felsoroltakban is erősen jelen van az értelmezést, a felfedező ismeretszerzést elősegítő és a rádöbbenés motivációs erejére épülő pedagógiai szándékosság. Mindezt kiegészíti az a szakmódszertani háttéranyag, amely plusz tárgyakat, speciális hangjátékokat és sok egyéb eszközt hozott létre, melyek felhasználása és foglalkozásokba épülése az interperetátor válogatásán alapszik, az adott környezet, helyszín és csoportösszetétel figyelembevételével. 

A résztvevőknek a kiállításlátogatás tanítását ajánlják, nekünk, szakmabelieknek pedig felürírt kánonokat és újrarendezett kiállításmegközelítést nyújtanak.

Talán a kiemelt példák és megvalósulási eredmény is érezteti, hogy Frazon Zsófia és Joó Emese programjának minden eleme iskolapéldája lehet egy XXI. századi, kortárs, magyar múzeumpedagógiának.

 

Az elismerés kapcsány Joó Emesével beszélgettünk:

Mi lehet az oka annak, hogy a mai középiskolások és a fiatal felnőttek számára a múzeum ennyire idegen közeg?

Ez alapvetően az intézmények hozzáállásán dől el. A Néprajzi Múzeumban már hosszú évek óta zajlanak olyan múzeumi programok, amelyek épp ezt az idegenséget oldják – tapasztalataink szerint hatékonyan. Ha a múzeum olyat kérdez és olyat állít, ami a kamaszok számára releváns, akkor nincs mitől idegenné válnia egy helynek. Ebben a megközelítésben a Néprajzi Múzeumban a jelenkutatás sok segítséget, nyelvet és tárgyanyagot is ad. A kortárs jelen akár önállóan, akár a történeti anyaggal vegyítve olyan tartalmilag, nyelvileg és tárgyi világában is ismerős közeget eredményez, ami lehetővé teszi a kapcsolódást.

Milyen módszerekkel lehetne a fiatalok hozzáállását megváltoztatni?

Nem a fiatalok, hanem a múzeumok hozzáállását kell megváltoztatni. Belülről kell változni ahhoz, hogy hatékony, releváns és korszerű megközelítésekkel találja magát szembe a közintézményekben a látogató: legyen fiatal vagy idős.

Milyen visszajelzések érkeztek a programmal kapcsolatban, egyrészt a fiatalok, másrészt a pedagógusok felől?

Egyértelműen pozitív. Rendhagyó pozitív élmény volt, amikor egy fiatal foglalkozás közben posztolt a programról a FB-n, és volt olyan egyetemi óránk, amit megismételtünk a hiányzóknak.

Változott-e a látogatószám a program ideje alatt?

Az egyetemista és a középiskolás korosztály részvétele, valamint a felnőtt szakmai érdeklődők száma a Tárgyas_ragozás kiállítás időszakában egyértelműen megnövekedett.