belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

Milyen volt a falusi lakáskultúra 1945-1980 között?

Milyen volt a falusi lakáskultúra 1945-1980 között?

A 20. századi magyar, rurális lakáskultúra egyik legjelentősebb átalakulása a típusbútorok megjelenésével zajlott le. A gyáripari bútorok megjelenése, az olcsó, tömegáru megjelenését jelentette a falvakban is. Ennek első jelentős, legnagyobb úttörője a Thonet-szék volt.


A második világháború után tovább élt a három alapvető lakástípus, a polgári, a munkás és a paraszti otthonkultúra. Az ötvenes években a - jobb módú - paraszti lakás berendezésének egyik legfontosabb darabja a többnyire kézműves munkával készített, két szekrényből, két éjjeliszekrényből, toalett-tükörből, két ágyból, székekből és asztalból álló bútor együttes, amit vagy szimmetrikus vagy centrális elrendezésben helyeztek el. A szimmetrikus berendezés esetében az ágyakat a szélső falak mellé állították, a szekrények az ágyak végébe kerültek, az asztal a székekkel középre. A centrális berendezés során az ágyak a szoba közepén egymás mellé kerültek, végébe az asztal a székekkel, a szekrények pedig a falak mentén voltak. Ez a modell volt a szegényebb paraszti rétegek számára a követendő minta, és ezt próbálták a városba kerülő falusiak –akikre már ekkor is hatással voltak a városi kispolgári minták- is megvalósítani.


A falusi lakások belső rendjében az első jelentős átalakulás az 1960-as évek második felében következett be. Az ekkor házasságot kötők lakásaiban megjelentek az első gyáripari bútorok, az első típusbútorok. Az új szoba berendezésében a kihúzható kétszemélyes kanapé mellett két szekrény, egy fényezett asztal és négy kárpitozott szék játszott szerepet.
A rendszer megszilárdulása, a termelőszövetkezeti juttatások emelkedése és stabillá válása, a háztáji megerősödése, a családok több lábon állása következtében a korábbi évtizedhez képest magasabb jövedelmekre tettek szert a falusi családok is, így a megszerzett jövedelmet fogyasztásra és az életkörülményeik javítására tudták használni. Ebbe az évtizedben jentősen növekszik a lakásépítések száma, folytatódik a régi házak átalakítása, évente mintegy 20.00 új lakás épül.

Milyen volt a falusi lakáskultúra 1945-1980 között?


A hetvenes években az általános életcél a lakás megteremtése és berendezése lett. Fontossá vált a referenciacsoport utánzása. Ennek következtében szinte egyen lakásbelsők alakultak ki az anyagi javakra, tárgyszerzésre orientált életvitellel. A hetvenes évek közepétől általánosan elterjed a szekrénysoros berendezés, amelyben két fotel, két szék, egy dohányzóasztal, egy kétszemélyes, fekvőhellyé alakítható kanapé, és a 4 -5 tagra osztott szekrénysor található meg.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításában a korszak bútorait, lakás kiegészítőit mutatjuk be részben kronológiai sorrendben, részben a kockaház elterjedésével megjelenő alaprajzi kiosztás szemléltetésével (konyha, fürdőszoba, tisztaszoba-nappali, gyerekszoba), majd a fogyasztásra serkentő manipulátorok": bútorgyárak, bútorkereskedelem, média bemutatásával. A kiállításban a reprezentációs és az önkifejezés formáit is érzékeltetjük a korszak dísztárgyaival, lakás-kiegészítőivel.

A kiállítás kurátora: dr. Sári Zsolt muzeológus

A kiállítás először a Skanzen Galériában volt látható. Ezt követően Nagykőrösön, az Arany János Múzeumban kerül megrendezésre, mely 2013. május 17-étől látogatható. Szeptemberben Nyíregyházán a Sóstói Múzeumfaluban, majd később Csíkszeredán vendégszerepel a tárlat.