„A múlt velünk él!” – Békésszentandrás
Békésszentandrás Békés megye nyugati kapuja, a Hármas-Körös bal partján fekszik. A fővárostól 150, a megyeszékhely, Békéscsabától 50 kilométer távolságra található. Szentandrást említő első írásos emlék 1297-ből származik, majd egy 1329-es okleveles említése szerint,elismerték a település önállóságát, és Károly Róbert beiktatta az Úzvásári család tulajdonába. 1436 körül Zsigmond király udvari lovagjának, Hunyadi Jánosnak adományozta. A Hunyadiak idején Szentandrás felvirágzott, 1460 körül mezővárosi jogokat kapott. Hunyadi János halála után özvegye, Szilágyi Erzsébet irányította a birtokot, majd Corvin János Dánfy Andrásnak adományozta az egész uradalmat. A Dánfyak vezetése alatt, a birtokot szétdarabolták, megszűnt az egységes igazgatása, elveszítette városi rangját. A törökök magyarországi uralma alatt Szentandrás lakóinak száma sokszor változott. A gyulai várért folytatott harcok idején sokan elhagyták a falut és csak lassan szállingóztak vissza. 1596-ban tatár segélycsapatok semmisítették meg Szentandrást, amely ezt követően hosszú ideig parlagon állt. Az 1700-as évek elején 32000 forintért vette meg Száraz György hétszemélyes táblabíró. A településre 1719-ben érkeztek az első telepesek a Bihar megyei Kabáról, akiket újabbak követtek. Köztük több visszatelepült is volt. Ez idő tájt Száraz György bérbe adta az uradalmat a megyei pénztárnoknak, aki nagyon kegyetlenül bánt a lakosokkal, így 1735-ben fellázadtak és megindították a korszak utolsó kuruc felkelését. Az 1740-es évektől folyamatosan nőtt a falu lakossága, miután újabb csoportok érkeztek. A felső Tisza vidékéről katolikusok, Nógrád és Hont megyéből pedig evangélikus tótok települtek Szentandrásra. A 19. században lakossága folyamatosan nőtt, 1890-ben meghaladta a 6000 fős lélekszámot. Az 1848/49-es szabadságharcban többen is elestek a településről. A 19. század fontos eseménye volt a folyószabályozás, amely által biztonságossá vált az élet és munkát adott a helyi férfiaknak. Országos hírű kubikos bandák jöttek létre. Az 1800-as évek végén nevezték el a települést Békésszentandrásnak. A 20. század szomorú eseményei nem kerülték el Békésszentandrást. Mindkét világháború sok-sok áldozatot követelt, amelyre az 1928-ban, József főherceg által felavatott Hősök szobor emlékeztet.
A két világháború közötti időszak eredményei a települést világhírűvé tevő szőnyegszövés meghonosítása, illetve a helyi közigazgatás modernizálása, amelynek része volt 1924-ben Csabacsűd elszakadása. 1936 és 42 között a Hármas-Körös békésszentandrási szakaszán épült meg az ország akkori legnagyobb duzzasztóműve, amelyet Horthy Miklós kormányzó helyezett üzembe. A második világháború utáni időszakban a kollektivizálás játszotta a főszerepet. A mezőgazdaságon túl szövetkezetbe tömörültek az asztalosok, a cipészek, és a fémmunkások, valamint a szabók és varrónők is. Az 1960-as évek elején elkészült a községi vízhálózat és megkezdődött a járda és az útépítés. 1970-ben Békésszentandrás elnyerte a nagyközségi címet. Az 1990-es rendszerváltoztatás óta kiépült a teljes infrastruktúra, napjainkban több ipari- és feldolgozó üzem működik Békésszentandráson, és egyre széleskörűbb a turisztikai szolgáltatások palettája.
A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület 19 éve folyamatos munkát végez, hogy felkutassa azokat a még meglévő dokumentumokat, fotókat és tárgyi eszközöket, amelyek Békésszentandrás hagyományainak és múltjának minél szélesebb körű megismerése szempontjából elengedhetetlenül fontos. A projekt segítséget adott ahhoz, hogy az egyesület a hagyományőrző foglalkozásokkal kapcsolatos kutatásokat mélyrehatóan tudja elvégezni. Ezeken túl az eredményeket rendszerezve maradandó értéket tudjon felmutatni a kiállítási anyagok összeállításával, a kiadvány megszerkesztésével és a dokumentumfilm elkészítésével
A múlt velünk él! mintaprojekt kisfilm (rövid)
