Észtországi jó gyakorlatok
Közös vacsora a magyar kultúrát népszerűsítő, tallinni Balassi Intézet vezetőjével, valamint több múzeum és a városi könyvtár megtekintése – ezek voltak a Cselekvő közösségek projekt utolsó tanulmányútjának legfőbb programjai.
A 4 napos szakmai úton 19-en vettek részt, közöttük dr. Arapovics Mária, a projekt szakmai vezetője és Soltész Edina projektmunkatárs. A csoportot Shafit Marina tapasztalt angol-orosz tolmács, idegenvezető kísérte. A helsinki átszálláskor több órát várakozott a csapat, így már az utazás során közelebbről is megismerték egymást a résztvevők.
Az első szakmai programra az utazás napjának estéjén került sor, amikor vacsora közben Orosz Tamással, a tallinni Balassi Intézet vezetőjével beszélgetett a csoport. A Balassi Intézet „fiókintézetei” 23 országban népszerűsítik a magyar nyelvet és kultúrát. Orosz Tamás igazgató, kulturális tanácsos ismertetőjében elmondta, hogy Magyar Kulturális Képviselet néven először 1992-ben a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ alapított irodát, amely tíz évvel később önállóvá vált. A tallinni Magyar Intézet a magyar-észt kulturális kapcsolatok fejlesztésén dolgozik, és ismertté próbálja tenni Magyarországot Észtországban. 80 m2-es saját galériájában kiállításokat, könyvbemutatókat, koncerteket, filmvetítéseket, irodalmi esteket, valamint a nemzeti ünnepekhez és jeles napokhoz kapcsolódó kulturális rendezvényeket szervez. Célja, hogy a kortárs magyar művészetek által érje el a fiatal generációt. A magyar nyelv oktatásának és a finnugor kapcsolatok ápolásának nagy hagyománya volt a térségben, ez azonban hanyatlott a Szovjetunió felbomlását követően. A Tartui Egyetem magyar szakos oktatóival kötött együttműködéssel sikerült erősíteni a nyelvoktatást az országban.
A második napon az Anton Hansen Tammsaare Múzeumba látogattunk el.
Az Anton Hansen Tammsaare Múzeum szakembereivel már korábbra nyúlik vissza a Cselekvő Közösségek projekt munkatársainak kapcsolata. Az igazgatónő, Maarja Vainó előadóként vett részt az Egerben megrendezett „In Partnership with Museum” nemzetközi konferencián. Az ott bemutatott utcafesztivál szervezéséről most a helyszínen is hallott a csoport, illetve megtekintette az Anton Hansen Tammsaare észt író lakásából és a társasházból kialakított múzeumot, amely festői környezetben, hagyományos észt faépületben található. Korábban a Tallini Múzeum részeként működött, később a két író munkásságát bemutató Tallini Irodalmi Központhoz tartozott, amely hatókörét az észt irodalom és a kultúra megőrzésére is kiterjesztette. Az igazgatónő bemutatta a múzeumot, bevezette a csoportot Tamsaare írói munkásságába. A kiállításon megtalálhatóak az író, Európa kiadónál magyarul megjelent regényei és elbeszélései is (Orcád verítékével; versek 1967, Sötét sziklák. Regény; 1970, Pünkösdvasárnap. Elbeszélések; 1978) . A múzeum egyik kiállítása az író életét, a másik a lakását mutatja be. Ezen kívül egy kis teremben időszaki kiállításokat és filmbemutatókat is tartanak, jelenleg épp az író életéről forgatott film kulisszatitkai tekinthetik meg a látogatók. A céljuk, hogy a művészeti alkotásokon keresztül az észt identitást erősítsék, támogassák az olvasás kultúrájának fennmaradását. Ennek érdekében az emlékhelyek megjelölésével virtuális irodalmi térképet hoztak létre. A Lydia Koidula költőről elnevezett utcában évente irodalmi fesztivált szerveznek egy másik szomszédos múzeummal. Jó partneri viszonyt ápol a helyi városvédő szervezetekkel, a helyi észt és a külföldi kerületek lakosaival, valamint az Írószövetséggel. Múzeumi Baráti kört is működtet. Alapvetően önkormányzati fenntartású, azonban 10% saját bevételt kell előteremtenie. Az állandó kiállítása 2006-ban készült. A magyar csoport megismerte az új kiállítás tervezésének koncepcionális dilemmáit is, amelynek középpontjában a digitális eszközök használatának mértéke állt. Az igazgatónő bemutatta a múzeumpedagógiai eszközöket, az író korabeli lakására fókuszáló kincskereső játékot, a gyerekek rajzaiból összeállított, Tamsaaree műveire épülő animációs filmeket, illetve a diákoknak készített társasjátékokat, a keresztrejtvényeket és egyéb bevonó eszközöket is.
A következő állomás az Észt Történeti Múzeum (MAARJAMÄE PALACE) volt.
A Történeti Múzeumba helyi busszal utazott a csoport, ugyanis a Tallinn Carddal az összes múzeumba való belépés mellett a helyi tömegközlekedés igénybevétele is térítésmentes volt. A kikötővárosban olyan nagy volt a felszálló köd, hogy semmit sem lehetett látni a tengerből. A múzeum a Maarjamae Palotában, a part egyetlen dombján, egy gazdag gróf korábbi rezidenciájában kapott helyet, az arisztokrata adományaként.
Az „Az én szabad országom” című állandó kiállítást és az intézményt a múzeum egyik kurátora, Karolina mutatta be. A kiállítás az Észt Köztársaság születésétől a napjainkig tartó időszakot, mindegy100 éves korszakot ölel fel. Az interaktív elemekkel teli tárlat 8 termen keresztül, egy-egy fordulópontra teszi a hangsúlyt, a legfőbb mérföldköveket mutatja be. Elsőként egy filmvetítésre, eseményekre alkalmas, régi bálterembe lépett be csoport, ahol egy szocreál körfestmény díszítette a falat. Az észt nép kevésbé hívő, talán az éneklés a közös vallásuk. 2019 nyarán, a függetlenség 200. évfordulóján az 1,3 millió lakosból közel 100 ezren énekeltek közösen az intézmény
el szomszédos mezőn. A panorámaképet ügyes technikával vetítőfelületté alakították és hétperces történelmet összefoglaló kisfilmet vetítettek le a magyar látogatóknak. Érdekesség még, hogy minden teremben van egy olyan félszobor, amely kérdés elé állítja a szemlélőt, a gyerekek számára pedig a címeroroszlán tappancsai jelzik a feladatokat. A kiállítás ötletes vizuális elemeket alkalmazott és ügyesen vonta be a látogatókat. A két világháború között például minden polgár észt nevet kapott. A magyarokat
fellelkesítette nevük észt hangzása és jelentése. Ez az audiovizuális eszköz nyerte el legjobban tetszésüket. A jelenkori termekben egyre több ismerős tárggyal – ruhával, eszközzel – találkoztak. A tárlatvezetést követően, a toronyból, a tengerpart csodás látványa tárult a csoport szemei elé, majd ebéd után, fakultatív programként, a Filmmúzeum meglátogatását vagy a parki sétát választhatták a résztvevők. A Filmmúzeum legnépszerűbb programja a „green screen” kipróbálása volt. Itt egy kétperces kisfilmben is szerepelhettek a látogatók. Az elkészített filmrészletet e-mailben meg is kapták a szereplők.
A tengerparti séta után a Tallinni Városi Könyvtárba (Tallinn Central Library) vezetett a csapat útja.
A városi könyvtárban az intézmény vezetője és munkatársai fogadták a Cselekvő közösségek projekt tanulmányútjának résztvevőit. Kaie Holm igazgató így fogalmazta meg az intézmény jelmondatát: „tegyük együtt gazdagabbá az életet!”
A nyilvános könyvtárban észt és külföldi irodalomi művek egyaránt megtalálhatóak. A könyvek mellett, van zenei gyűjteménye is a 17 fiókkönyvtárral rendelkező intézménynek. Hagyományos könyvtári szolgáltatásait digitálisan elérhető tartalmakkal, robotikával és táblajátékokkal egészíti ki. Innovációs laborjában sokféle számítógépes és egyéb technikai eszköz is megtalálható, van pedálul 3D-s nyomtató, lézergravírozó és jelvénykészítő gép is. Az intézmény népszerű szolgáltatásai a hangszer- és sporteszközkölcsönzés. Kiegészítő tevékenységként vannak bérelhető kerékpárjai és fix megállókkal rendelkező mobil buszokat is üzemeltet. Tallinn lakosságának 16%-a tagja az intézménynek, évente 72 ezren látogatják.
A könyvtár igazi közösségi intézmény, közel 100 klub (többek között olvasókör, nyelvi kávézó, házi feladat-író foglalkozás, valamint kézműves-, táblajáték-, sakk-, valamint utazó- és színjátszókör) működik az épületben. Tartanak koncerteket, társasjáték partikat, valamint segítik a hátrányos csoportokat is. Működik házhoz szállítás az idősek és a mozgáskorlátozottak részére, illetve a bevándorlók számára nyelvórákat tartanak. Figyelmet fordítanak a gyerekekre, például minden tanévkezdéskor könyvcsomagot adnak ajándékba az első osztályba lépő diákoknak. Rendszeresen megjelentetnek saját gyerekkönyveket, a könyvklubos gyerekek rajzaiból és történeteiből készített „Mi meséink” című kötetet kétszer adták ki. Az önkéntesség is dominánsan jelen van az intézményben, tavaly több mint 200-an közel 6000 órát teljesítettek a közösség szolgálatában.
A következő napon a Tartu Nemzeti Múzeumba látogatott el a csoport.
Az intézmény Észtország egyetlen állami fenntartású múzeuma. A csapatot fogadó Agnes Aljas néprajzkutató, a múzeum tudományos igazgatója régóta jó kapcsolatot ápol a Skanzen munkatársaival, különösen dr. Cseri Miklós főigazgatóval.
A néprajzi gyűjteményt őrző, a várostól közel 2 km-re található múzeumépületet két éve építették. Nemcsak az észtek mindennapos életét bemutató tárlat csalogatja ide a látogatókat, hanem különleges, új épülete is. A számos díjat elnyert a múzeum, 2018-ban az év európai múzeuma lett (European Museum of the Year Award (EMYA). Tartu, néprajzi gyűjteményével és a 110 éves egyetemével Észtország kulturális fővárosa. A múzeum jelenlegi helyén korábban egy gazdag német család kastélya állt. 1944-ben lebombázták, helyén egy megközelíthetetlen, szovjet katonai reptér épült, ahol még atommeghajtású repülőgép is állomásozott. Észtország újjászületését követően a repteret megszüntették, a terültet megtisztították. A múzeum építésére 2006-ban írtak ki pályázatot, amelyet egy fiatal külföldi építészcsapat nyert meg. Egy olyan épületet álmodtak ide, amely modern, ugyanakkor emlékeztet a múltra. A 75 millió eurós beruházást sok vita és botrány kísérte, mire elkészült az épület. A múzeum egyben rendezvényközpont is, évente közel 600 programot tartanak. Tavaly például a Metallica koncertezett ott. Agnes szinte a pincétől a padlásig körbevezette a csoportot, megmutatta az irodákat, a restauráló műhelyeket és egyéb tereket is. Elmondta, közel 30 féle múzeumpedagógiai foglalkozást tartanak, amelyeken évi 20 000 gyerek vesz részt. Baráti körüknek csaknem 4 000 tagja van, ebből közel 200 önkéntes aktívan vesz részt a múzeum tevékenységében.
Elsőként a „Találkozások” című kiállítást nézte meg a csoport, amely innovatívan és párbeszédre sarkalló módon mutatja be az észtek mindennapi életét. A kiállítás a jelenből a múltba tart. A látogatókutatás során tapasztalták, hogy a jelenkor tárlói népszerűbbek, mint a régmúlt részei. A vendégek úgynevezett „okosjeggyel” lépnek be a kiállítótermekbe és 8 nyelv közül választhatnak az információstableteken. Ez alkalmas a látogatókutatásra is, hiszen nap végén leolvasható, melyik tárlón, melyik szöveget és milyen nyelven olvasták el. Az észtek életét bemutató kiállításon betontömbök jelzik a mérföldköveket. A kutatásokra alapozott kiállítás koncepciója az, hogy többféle alternatívát felmutatva beszélgetésre késztesse a látogatókat, a családtagok elmeséljék egymásnak az általuk ismert történeteket. Gondolatot ébresztenek például az egykor divatos farmercsempészésről, valamint a korábban határvidéknek számító tengerpartról, ahol fénycsóva pásztázott esténként, amikor a katonák felgereblyézték a homokot. Ezt szimbolizálva, ha rálép valaki a homokpartra, fénycsóva világítja meg.
Ezt követően az „Ural visszhangja” című kiállítást tekintette meg a csapat. A tárlat az uráli népek életét, a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó, azonban önálló országgá, nemzetté nem váló népcsoportok életmódját mutatja be. Az impressziókat adó, érzékekre ható kiállítás számtalan kutatás tudásanyagát dolgozza fel.
A nap folyamán a csoportot végigkísérte az Aarhusi Egyetem egyik magyar hallgatója, aki néprajzos végzettségét követően, kulturális örökségvédelem mesterszakon folytatja tanulmányait, és az Észt Nemzeti Múzeumban tölti szakmai gyakorlatát.
A múzeumlátogatást követően a belvárosba látogatott a csoport. Másnap korán reggel indult a reptére és Helsinki átszállást követően érkezett Ferihegyre.
A visszajelzések alapján, tapasztalatokban gazdag, nagyszerű szakmai út volt.
