Kerékpár, tulipán, fapapucs - Hollandiai tapasztalatok
Amszterdamban jártunk
2019. február 25-28. között újabb nemzetközi tanulmányutat szerveztünk, ezúttal Hollandia fővárosába, Amszterdamba. A február 11-i határidőre 194 regisztrált jelentkezőből vehetett részt 20 fő, akik kulturális intézményeket, települési önkormányzatokat, civil szervezeteket képviseltek az ország minden részéből.
A repülőutat és a szállás elfoglalását követően a csoport tagjainak rövid bemutatkozásával kezdődött a program, majd vacsora után Jasper Visser bloggerrel beszélgettünk. A magát társadalmi és kulturális innovátornak bemutató blogger többek között a kulturális intézmények lehetséges jövőjének, fenntartható fejlődésüknek, és megvalósítható stratégiaalkotásának témáját is érinti posztjaiban. A vidám eszmecsere bevezetést jelentett a következő napok programjaihoz, szó esett a holland kultúra jelenlegi irányainak történelmi és társadalmi hátteréről.
A keddi nap első helyszíneként az Amsterdam Museumba látogattunk, ahol az intézmény közösségi ügyekért is felelős munkatársa, Mirjam Sneeuwloper fogadott bennünket, és mutatta be a közösségi és esélyegyenlőségi tevékenységeiket. Ismertetőjéből megtudtuk, hogy az alaptantervhez kapcsolódó, óvodáknak és iskoláknak kínált múzeumpedagógiai programjaik mellett további kiemelt célcsoportokkal is nyitottak a közös tevékenységekre. Törekednek a minél szélesebb hozzáférhetőség biztosítására, amelyet fizikai és infokommunikációs akadálymentesítési megoldásokkal tesznek lehetővé. Autista látogatók számára például ún. csöndes órákat hirdettek meg, amikor a múzeum pl. csoportok által kevésbé látogatott, így ebben az időben erős ingerek és hanghatások nem zavarják a befogadást. LMBTQ közösséggel való eszmecserét követően a korábban külön nőknek és férfiaknak kialakított mosdókat koedukálttá tették, amely így egy másik célcsoport, a családok számára is megkönnyítette azt, hogy a szülők elkísérhessék a mosdóba kisgyermekeiket. Amszterdam város múzeumaként fontosnak tartják, hogy mind a gyűjtemény, mind a kiállítások és programok az amszterdami társadalom minden rétegét reprezentálják, és hogy ez az érintett közösségi vagy társadalmi csoport aktív bevonásával történjen, lehetőleg közösségi irányítással. Ennek célja nem az, hogy az adott csoport másságát emeljék ki, hanem az, hogy rámutassanak, mindenki a színes társadalom szerves része. Ennek jó példáját láttuk az 1001 nő című kiállítás kapcsán, amely a 20. század elfelejtett holland nőalakjainak állít emléket. A női egyenlőség témáját már tovább gondolva jelenleg olyan projektet indítottak, amelyet bevándorló nőkkel közösen valósítanak meg. Ezzel párhuzamosan azonban fontosnak tartják, hogy a holland többségi társadalom reprezentációja is megmaradjon a múzeumban, ezt mutatta a Theo van Gogh filmrendezőre történő többszöri utalás mind az állandó kiállításon, mind a múzeumpedagógiai foglalkoztatóban. Van Gogh-ot az iszlámmal erősen kritikus dokumentumfilmje miatt gyilkolták meg 2004-ben Amszterdamban, személyisége és gondolatai ugyanúgy beépültek a múzeum, így a város identitásába, mint a bevándorlók és más marginalizált csoportok kultúrája. A beszélgetés után jutottunk el a múzeum állandó és időszaki kiállításaiba.
Az ebédet követően Amszterdam 14. században épült régi templomát, azaz az Oude Kerket tekintettük meg. Az eredetileg római katolikus templom épülete Amszterdam szívében található, és alapításától fogva a nem csupán a vallásgyakorlásra szolgált, hanem a közösségi élet központi helye is volt. Amszterdam 16. század végi reformációjával a kálvinista közösség temploma lett, egyben megőrizve társadalmi funkcióit is. A jelenleg alapítványi tulajdonban és fenntartásban működő műemléket és a gyűjtemény kiállított elemeit Marianna van der Zwaag, a gyűjtemény vezetője mutatta be csapatunknak. Tevékenységüket érdekes kettősség jellemzi, hiszen a történelmi műemléképületben és működő templomban kortárs művészek alkotásait, installációit állítják ki időszakos jelleggel. Egy-egy művésszel már akár két évvel a megnyitó előtt elkezdik az eszmecserét, hogy az elkészült alkotás témájában kötődjön az Oude Kerk történetéhez, épületéhez vagy környezetéhez – a kortárs művészet által összekötve a múltat a jelennel. Látogatásunkkor Janet Cardiff és George Bures Miller Zavaros álmok hangszere című alkotása állt a templomban, amely Amszterdam különböző városi hanghatásait egy mellotron 72 billentyűjéhez rendelve a látogató által megszólaltatva működik. Az épületben található orgona felújítását követően pedig kortárs művészek írnak a hangszerre darabokat, amelyet koncertsorozatokon mutatnak majd be.
A szállodába visszatérve beszélgettünk a European Cultural Foundation két munkatársával, Kochanowski Szilvia programkoordinátorral és Nikola Pucarevic mintaprojektekért felelős munkatárssal. Megtudtuk, hogy a több mint 60 éve alapított független, amszterdami központú alapítvány fő célja, hogy a nyitott, demokratikus és befogadó Európa érdekében elősegítse és összekösse a civil társadalom kulturális és művészeti kezdeményezéseit. Ezt a célt számos tevékenységgel kívánja elérni, összekapcsolva egymással az embereket, a helyi és európai szintű döntéshozókat. A civil szervezetek törekvéseit lobbitevékenységgel képviseli európai szinten. Számos, az alapítvány által ösztönzött és támogatott helyi kezdeményezésű jógyakorlatot ismertünk meg, amelyek kulturális módszerekkel a helyi társadalom bevonását és a befogadást ösztönzik, és amelyek a Connected Action for the Commons című projektjük keretében valósultak meg. Szó esett a szervezet támogatási programjairól is, amelybe várják a magyar szervezetek és intézmények jelentkezését is.
A harmadik napunk a Street Art Museum Amsterdamban kezdődött. Amszterdam nyugati külvárosában található múzeum tevékenységének középpontjában a helyi közösség fejlődése áll. A múzeum iroda és munkahelyisége a lakónegyed egyik szolgáltatóház sorában található, ahol Anna Stolyarova igazgató fogadott bennünket. Ismertette a múzeum törekvéseit, legfontosabb feladatait. A helyi lakosokkal és a hatóságokkal folyamatosan konzultálva kezdeményezik a holland és nemzetközi street art művészek alkotásainak elkészítését a lakóházakra, és legkülönbözőbb utcai felületekre. Minden alkotás egy-egy helyi vagy társadalmi kérdést, problémát feszeget és a művek utcai jellegéből adódóan a múzeum további fontos céljának tekinti, hogy a könnyen megsemmisíthető gyűjteményi elemek megmaradjanak a közös emlékezetben. Ehhez például olyan VR technológiát is terveznek alkalmazni, amely segítségével a megsemmisült, de dokumentált művek utólag is megtekinthetők. Az ismertetést követően múzeum egyik gyakornokának kíséretében a múzeum által a negyedben generált street art alkotásokat néztük meg egy hosszú séta keretében. Ilyen utcai tárlatvezetéseket a múzeum rendszeresen szervez mind a sétálva, mind pedig a kerékpárral közlekedő csoportoknak. Az egyéni látogatók pedig egyfajta itineráriummal ellátott szórólappal ismerhetik meg a műveket.
Az ebédet követően a Versetzmuseumba vitt az utunk. A II. Világháború hollandiai német megszállásának történetét feldolgozó múzeumot a 80-as években alapították, hogy a még életben lévők történeteivel emléket állítson ennek a kornak, összegyűjtve és bemutatva nem csupán az ellenállók hősies történetét, de az akkori holland nácipártba csatlakozókét, ahogy az üldözött zsidókét is. Megtekintettük a Hollandia a II. Világháborúban című kiállítást, amely számos aktivizáló, bevonó, elgondolkodtató kurátori módszerrel segíti a korszak megértését. Bejutottunk a Junior kiállításba is, amely négy gyerek valós történetén keresztül ismerteti meg a gyerekekkel és fiatalokkal a történelmi korszak eseményeit. A kiállításlátogatás után Gerard Mensink oktatási osztályvezetővel beszélgettünk. Megtudtuk, hogy több mint 50 önkéntest foglalkoztatnak, akik működésük meghatározó humán erőforrását jelentik. Számos nyugalmazott pedagógus tartozik önkénteseik köreibe, vagy épp olyan külföldről érkezett szakemberek, akik a saját szakmájukban tevékenykedve gyakorlatra és holland nyelvismeretre tesznek szert. Az önkéntesnek jelentkezők egyrészt előzetes képzést kapnak, és egy próbanap, valamint egy személyes elbeszélgetést követően döntenek a múzeumban arról, hogy csatlakozhatnak-e az önkéntes programba. A Junior kiállítás kapcsán megtudtuk, hogy a múzeumot használó pedagógusok az állandó kiállításokat igénylik, és az iskolai osztályok igényeinek folyamatos ellátására készült a gyermekkiállítás, amelyet múzeumpedagógiai program és számos iskolás csoportoknak és egyéni látogatóknak készült kiadvány is kísér. A múzeumon kívüli oktatási tevékenységüket egy 11 méteres teherautóban elhelyezett mobilkiállítással és bőröndmúzeum programmal valósítják meg. Oktatási stratégiájuk fontos eleme, hogy a múzeumépület környékének II. Világháborús történetét is megismertessék tematikus séták keretében. A gyermekkiállítás megnyitása óta a 16 év alatti diáklátogatók száma megnégyszereződött.
Az amszterdami tanulmányút utolsó szakmai programja az Openbare Bibliotheek Amsterdamban (OBA) volt. A főváros könyvtárának főépületét jártuk be, az intézménynek azonban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárhoz hasonlóan számos fiókkönyvtára létezik, amelyek szolgáltatásaikkal, kínálatukkal igazodnak az ellátott városrész lakóinak igényeihez, elvárásaihoz.
A tanulmányút során nem csupán a szakmai programokból gazdagodtunk. A különböző szakmával és tapasztalattal rendelkező húsz résztvevő és a szakmai kísérők is az egymástól megismert hazai jó gyakorlatokkal lett gazdagabb.
