Szomszédolás Grazban
2018 ősze óta – a Cselekvő közösségek projekt szervezésében – tizenegyedik alkalommal kelt útra a kulturális szférában dolgozó munkatársak egy csapata, hogy jógyakorlatokat gyűjtsön Európa valamely kulturálisan pezsgő városában. A célállomás ezúttal a szomszédos Graz volt.
Július 8-án reggel indultunk útnak, és mindjárt az utazás napján egy egyszerű és hiánypótló emlékparkot látogattunk meg. Burgenland tartományban, a magyar-osztrák határtól alig öt kilométerre fekszik Rechnitz városkája , magyar nevén Rohonc. A közel háromezer lelkes településhatárában található az az emlékhely, amelyet az 1991-ben alakult RE.FUGIUS egyesület hozott létre a ll. világháború során munkatáborba hurcolt és ott elhunyt áldozatok emlékére. A kiállítást és annak koncepcióját Engelbert Kenyeri, a település korábbi, ma már nyugdíjas polgármestere és Walter Reiss dokumentumfilm-rendező és televíziós szerkesztő mutatta be csoportunknak.
Az emlékhely kialakítására a település mellet, egy régi istállóépület romjainak szomszédságában került sor. A hely kiválasztását meghatározta egy 1945 márciusában bekövetkezett tragikus esemény, amikor ezen a helyen 180 munkatáborba hurcolt foglyot a helyi SS katonák egyetlen éjszaka elpusztítottak, és eddig ismeretlen helyre temettek. Az emlékpark részét képezi az itt található ún. keresztistálló, amely nevét alaprajzáról kapta. Renovált, de fedetlen falai és boltíves kapuja méltó keretet adnak, hogy a nyugodt, festői tájban egy kicsit megálljunk és visszarévedjünk az időben. Az istálló mellett íves, üvegtáblákból álló német és angol nyelvű, fényképes-szöveges installációt helyzetek el, rajta rövid, általános történeti áttekintéssel, térképekkel, fényképekkel és néhány, a magyar látogatók számára ismerős Radnóti Miklós idézettel. Az emlékhely kialakítása lakossági kezdeményezésre, Európai Uniós forrásból, valamint osztrák állami, Burgenland tartományi és Rechnitz városi finanszírozásával jött létre. Jórészt önkéntes munkával készült el. Az előkészítő munkálatokba művészeket, múzeumi szakembereket és egyetemi hallgatókat vontak be A fenntartási összegre évente újra kell pályázniuk, ezért az egyszerű karbantarthatóság is fontos szempontként merült fel a tervezés folyamán. Látogatói között ott vannak a helyi iskolák, akik élő történelmi helyszínként kihelyezett történelemórákat tartanak ott. Az emlékhelyhez kapcsolódik a városközpontban kialakított, tíz állomásból álló tanösvény, amely az 1600-as évektől ott élt zsidóságnak állít emléket.
Megérkezésünk estéjén Werner Schrempffel, a die ORGANISATION szervezet igazgatójával beszélgettünk a grazi Nemzetközi Utcaszínház-és Cirkuszfesztivál múltjáról és jelenéről. A szervezet több mint 25 éve van jelen a kulturális üzleti szférában. Az ötletektől kezdve, a tervezésen és kommunikációs feladatok ellátásán át, egészen a megvalósításig vállalja különböző kulturális projektek megvalósítását. Öt más rendezvényszervezővel együtt alapítótagja a 2002-ben alakult IN SITU nemzetközi hálózatnak, amely az utcai művészet alkotó és népszerűsítő platformjaként tekint önmagára. Ennek keretében rendezik meg már hosszú évek óta minden nyáron a grazi La Strada utcafesztivált, amely egyszerre ad teret az utcaszínház műfajának. Kiviszi a bábszínházat és a kortárs cirkuszt a közterekre, ezenkívül a közösségi művészet eszközeivel bevonja a lakosságot az alkotó folyamtokba, ezzel is erősítve a közösséghez tartozás érzését. A 2019-es rendezvénysorozat ismét izgalmasnak ígérkezik, lesznek szabadtéri táncos esték, cirkuszi előadások és a közösségi művészet keretében, Joanne Leighton, belga-ausztrál táncos-koreográfus 99 önként jelentkezőt tanít be a város mozgó portréját kifejező koreográfiára.
Másnap két kulturális intézményt látogattunk meg. Délelőtt a Stájer Tartományi Könyvtárban jártunk, ahol Horti-Zsombok
Mária könyvtárosnő magyar nyelven kalauzolt körbe bennünket, és igen alapos képet kaphattunk a könyvtár működéséről. A könyvtár 1811-ben, a János főherceg alapította belső-ausztriai Nemzeti Múzeum részeként jött létre, akkor harmincezer kötettel. A következő évben már, mint önálló könyvtár nyitotta meg kapuit a lakosság előtt is, így hozzáférhetővé téve a tudást minden felelős állampolgár számára. Az épület, bár 2012-től korszerűsítve lett, ma is eredeti helyén található.Az ún. Johanneumsviertel, múzeumi negyed részeként, a modern építészet eszközeivel kibővített terekkel várja az olvasókat. Gyűjteménye jelenleg több mint 760 000 kötetet tartalmaz, köztük 85 ősnyomtatványt, amelyből egynek fakszimiléjét mi magunk is megcsodálhattuk. Ezenkívül 25 000 darabos digitális archívuma van. . Elsődlegesen a Stájer tartománnyal kapcsolatos mindennemű kiadvány gyűjtésére szakosodott, de a kor igényeihez igazodva gyermekkönyvtári részleggel is várja a fiatal olvasókat.
A délután folyamán a Kunsthaus-t, magyarul Művészetek Házát néztük meg. Ott beszélgettünk Monika Holzer-Kernblichlerrel, a Művészetek Háza és az Új Galéria képzési részlegének vezetőjével, valamint Eva Ofnerrel, a Művészetek Háza és a Johanneumsviertel múzeumi központ közönségszolgálati vezetőjével, aki egyúttal az akadálymentes múzeum felelőse is. Mint megtudtuk a Johanneum egyfajta egyesített múzeumi központ, amely tíz intézményből áll. A Természettudományi Múzeum, a Régészeti és Érmegyűjtemény, a Grazi Új Galéria, a Művészetek Háza, az Eggenberg Kastéy és Régi Galéria, a Szabadtéri Múzeum (ez voltaképpen egy szoborpark), a Művelődéstörténeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum (egy fiók intézménnyel), a Stainz kastély (amely vadászati és mezőgazdasági gyűjteménynek ad otthont) és a Trautenfels Kastély (szintén mezőgazdasági gyűjteménnyel) tartoznak ebbe az egyesített múzeumi központba. A Művészetek Házát Christof Elpons, a Művészeti és Építészeti Osztály munkatársa mutatta be nekünk. Graz 2003-ban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, amelynek keretében került sor a jelenlegi épület megálmodására és felépítésére. Akár megnyeri valakinek a tetszését, akár nem, emellett a merész, 11 100 m2-es hasznos alapterületű építmény mellett nem lehet szó nélkül elsétálni. Amilyen formabontó ez az építészeti alkotás – amelyet külön tárlatvezetéssel is be lehet járni, – olyan igyekezettel próbálnak az ott dolgozó munkatársak évről-évre új, innovatív kiállításokat és közösségi eseményeket megvalósítani benne.
Utazásunk harmadik napján a Frida & Fred Gyermekmúzeumban jártunk. Lina Lexner, pedagógiai projektasszisztens mutatta be nekünk az intézményt. Nem hagyományos értelemben vett múzeumról van szó, hanem egy helyről, ahol a gyermekek, szüleik társaságában az informális tanulás módszerével sajátíthatják el a társadalmi működésekkel kapcsolatos alapismereteket. Az épület maga kétszintes, így egyszerre két projekt valósulhat meg benne. Jellemzően évenként új tematikák készülnek. Jelenleg egy, a pénz jelentésével, történetével és használatával kapcsolatos-, valamint egy festészeti témájú programban vehet részt az idelátogató. A projektek finanszírozása egyrészt a stájer regionális kormányzat és a városi önkormányzat által biztosított állandó keretből, ezen kívül pedig pályázatokból és szponzorok támogatásával valósul meg. Vannak esélyegyenlőségi kezdeményezéseik is, kapcsolatban vannak a város szegényebb negyedeinek iskoláival, akikhez kimennek és közös projekteket valósítanak meg. Az intézmény nagymértékben használja a közösségfejlesztés módszereit.
A gyermekmúzeum után, a már korábban említett Johanneum további intézményeit látogattuk meg.
A Természettudományi Múzeumban Michael Pinter botanikus kísért minket. A tematikus tárlatokban minden teremben található egy interaktív felület, amit a jobb megtalálhatóság kedvéért zöld színnel jelölnek. A múzeum sok tematikus programot szervez olyan témakörökben, amelyekben helyi cselekvéssel is el lehet érni változást a környezettudatosság érdekében. Ilyen például a Méhes-nap és a Denevérek-éjszakája is. A későbbiekben pedig a középkor óta fennálló Fegyvertárat és a Néprajzi Múzeumot tekinthettük meg.
Hazautunk során megálltunk Kismartonban, ahol Czigány Balázs, tudományos munkatárs tartott előadást az Esterházy alapítványok felépítéséről, tevékenységi köreiről és jövőbeni terveiről. Kihangsúlyozta, hogy mennyire fontosnak tartják a fiatal generáció – mint a jövő múzeumának alakítóinak – képzését. Ehhez kapcsolódóan mesélt az ESTÖRI verseny eddigi sikereiről, egy jövőbeni duális képzés megvalósításáról és a további, képzésekkel kapcsolatos elképzeléseikről.
Az hiszem és remélem, hogy útitársaink mind feltöltődve, jógyakorlatokkal gazdagodva, inspirációkkal telve érkeztek haza, és munkájuk során kamatoztatni tudják majd az itt megszerzett tapasztalatokat.
