Újra mozgásban!
Visszatekintés a múzeumi koordinátorok varsói tanulmányútjára
Egyszer mindennek eljön az ideje. Néhány viszontagságos évnyi kihagyás után ugyanis ismét külföldi tanulmányúton, Varsóban járt az országos múzeumi koordinátori hálózat a Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) szervezésében, 2023. március 26. és 31. között. Az utazások lebonyolítására a MOKK, mint küldő intézmény 2022-ben nyerte el a lehetőséget az ERASMUS+ Program tanulási célú mobilitás, 2022-1-HU01-KA121-ADU-000064859 program keretében.
Idén tavasszal tehát végre sikerült újra felvenni azt a fonalat, amit ha nem is megszakítottunk, de letettünk egy jó időre: legutóbb 2019 tavaszán nyílt lehetőségünk csoportos külföldi szakmai tanulmányútra, amikor a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek projekt keretében Amszterdamban a szolgáltató múzeumi szemlélet és a múzeumi önkéntesség holland jó gyakorlatait tanulmányoztuk a koordinátori hálózat tagjaival.
Az idén március végén abszolvált varsói tanulmányút, mint mobilitási program célja a Varsóban működő és az elmúlt két évtized során nyílt, különböző profilú muzeális intézmények, látogatóközpontok valamint a befogadó szervezet, a Liszt Intézet megismerése volt a muzeológusi és múzeumpedagógusi szakmai kompetenciák fejlesztése céljából. Szakmai találkozók keretében betekintettük néhány mintaadó varsói intézmény működésébe, valamint kapcsolatokat építettünk az ott dolgozó lengyel múzeumi szakemberekkel azzal a szándékkal, hogy a későbbiekben adaptálni tudjuk a múzeumpedagógiai módszertan európai legjobb gyakorlatait. Igyekeztünk testközelből tapasztalatokat gyűjteni róla, hogy mi jellemzi a legkorszerűbb lengyel múzeumi kiállításokat, miként ültetik át a gyakorlatba ott a látogató- és iskola-barát múzeumi környezetről, az izgalmas és szórakoztató múzeumi programokról és a magas szintű múzeumi szolgáltatásokról szóló víziókat. A MOKK munkatársai megismerkedhettek a MOKK lengyel megfelelőjének számító NIMOZ múzeumi szervezet szerteágazó működésével is.
És hogy miért éppen Lengyelországba vezetett első utunk a ERASMUS+ Program tanulási célú mobilitás keretében?
A miértekről Ébli Gábornak a Magyar Lettre 2015. évi számában[1] megjelent Iparból kultúra című, Gdańskba, Katowicébe, Poznańba és Varsóba kalauzoló összefoglalása ad átfogó és plasztikus választ. A lengyeleknél az ezredforduló után valóságos múzeumi boom köszöntött be, a kulturális modernizációs stratégia részeivé váltak a múzeumok. Újra középpontba kerültek a múzeumi fejlesztések, zömében uniós forrásokból kedvező lokációjú egykori ipari létesítmények sora vár újrahasznosításra. Végre széles társadalmi rétegek bevonásával lehetett kibeszélni a korábbi évtizedekben tabuként kezelt és traumatikus társadalmi témákat. Fellendült a „honvágyturizmus” is, gondoljunk csak a Holocaust túlélőinek Amerikából, Izraelből visszalátogató leszármazottaira vagy az egykor kitelepített felmenőkkel bíró német látogatókra, akik néhai családjuk, közösségük múltjának felfedezése, átélése, megértése céljából keresték fel Lengyelországot és múzeumait.
A 26 főből, néhány MOKK-os munkatársakból és a koordinátori hálózat tagjaiból összetevődő csoportunk március 26-án indult útnak, másnap az éjszakai vonatozás és a szállodai felfrissülés után elsőként a Nemzeti Felkelés Múzeumába sietettünk, ahol Karol Mazul oktatási osztályvezető előadásából kaphattunk képet az intézmény küldetéséről és sokrétű múzeumpedagógiai kínálatáról, önkéntes programjáról.
A Varsói Nemzeti Felkelés Múzeumát egy egykori villamoshálózati erőmű több mint 3000 m2 területű csarnokát 2004-ben, pontosan 60 évvel azután nyitották meg, hogy kitört a Varsói Felkelés, mely a lengyel nemzet hazájáért folytatott küzdelmének jelképévé vált. Az installatív, narratív, érzelmekre ható élménymúzeum tervezésénél egyéb külföldi példák (pl. budapesti Terror Háza) mellett a washingtoni Holocaust Memorial Museum volt az egyik fő referenciapont.
A mai lengyel múzeumi hullám első intézményeként megnyitott múzeum a nemzeti szabadságküzdelmek narratívájába illeszthető, a németek elleni lázadás mellett annak is emléket állít, hogy felkelés a közelgő szovjet megszállást is meg kívánta előzni. A múzeum Jan Stanisław Jankowski mártírhalált halt lengyel politikustól, a polgári ellenállás kiemelkedő alakjától kölcsönzött mottója is erre a gondolatra rímel: ,,Szabadok akartunk lenni, és hogy ezért a szabadságért senki másnak ne tartozzunk köszönettel.”
Fontos számukra, hogy a fiatalok felé bemutassák az ellenállás gyakorlati működését, mindezt a mikroszintről, az egyének perspektívájából, a mindennapi történelemből kiindulva. A családokat is fontos célcsoportnak tartják, több generációt is megmozgató családi napokat szerveznek és a függetlenségi napon közös éneklést, a kiállítás drasztikusabb tartalmait a gyerekek felé szűrt módon közvetítik, a túlzottan traumatizáló történetek bemutatása mellett a túl banális módon való ábrázolást is kerülik. Kortárs írók és illusztrátorok által készített, múzeum gyűjteményének oral history anyagát igényesen feldolgozó kiadványokkal, továbbá társasjátékkal segítik a nehezebb témák feldolgozását.
Inspiráló példákat ismerhettünk meg a társadalmi traumák, például a háború múzeumi módszerekkel, kiadványokkal és közönségprogramokkal történő adekvát feldolgozásáról, majd az állandó kiállításban egy csoportos tárlatvezetés keretében merítkezhettünk meg a múzeumi forgatagban. A forgatag szó szerint értendő, hiszen a hétfői időpont ellenére az intézmény nyitva volt, sőt, gőz erővel üzemelt.
A négy napos út során lépten-nyomon szembesülhettünk vele, hogy mennyire fontos az emlékezetpolitika a lengyelek számára. Az első napon a befogadó intézménynél, a varsói Liszt Intézet Magyar Kulturális Központba tett látogatásunk során is ez domborodott ki dr. habil Lagzi Gábor, a Varsói Liszt Intézet igazgatójának előadásából majd az ezt követő beszélgetésből. Elhangzott, hogy „a lengyel nép a saját történelmében ülő nemzet”. Ugyanitt az elmúlt évtized lengyelországi és varsói kulturális és társadalmi történéseiről, a lengyelek emlékezetpolitikájáról, mártirológiájáról, az átpolitizált tematikus múzeumi fejlesztésekről, a Liszt Intézet működési kereteiről a lengyel – magyar kulturális kapcsolatokról , is szó esett. A következő napon csoportunk néhány tagja szintén ezen a helyszínen belekóstolhatott a magyar kulturális központ varsói mindennapjaiba, ugyanis részesei lehetettünk a Veszprém és a Bakony-Balaton régió Európa Kulturális Fővárosa 2023 lengyel projektbemutatójának.
A tanulmányút második napja Varsó első számú ikonikus épületének számító Tudomány és Kultúra Palotájában indult a II. világháború során 85 %-ban lerombolt, majd újjáépített város látképének megcsodálásával az épület 30. emeletén lévő kilátóból.
fotó: Milbich Andrea
Ezután a Visztula partján álló, 2004-ben alapított és 2010-ben megnyitott Kopernikusz Tudományos Központba vezetett utunk, ahol Anna Lipińska közönségszolgálati programigazgatóhelyettes és az intézmény munkatársai fogadták csoportunkat.
A szervezeti egységek valamint az intézményi mérföldkövek bemutatása után a 2021 és 2023 között folyó The Future is Today programról kaphattunk képet. Az utazó múzeum jellegű, mobilkiállításokkal vidékre kitelepülő Science for You, és az éppen megnyitás küszöbén álló, STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika)-fókuszú Revolution Labról valamint a nemzetközi szinten 1000 helyszínen futó interdiszciplináris Young Explorer’s Club oktatási programról is szó esett. A biológiától a biorobotikán át az építészetig vagy a zenéig széles területről merítő, tudományos pláza-jellegű intézmény az egyik legmodernebb ilyen típusú létesítmény Európában, melynek célja a tudományos kommunikáció népszerűsítése. Egyik legfőbb inspirációs forrásuknak a San Francisco-ban működő, és az élethosszig tartó tanulást, a kíváncsiságot és az inklúziót igenlő Oppenheimer Exploratoriumot jelölték meg.
Hat különböző részleget működtetnek, köztük a 2011 óta fennálló Planetáriumot és 2013-tól négy kísérleti laboratóriumot, melyekkel az a céljuk, hogy a gyermek és felnőtt látogatókat egyaránt a kísérletezésre és együttműködésre buzdítsák. Az empirikus tanulás útján mozdítják elő a tudományos jelenségek jobb megértését és a kompetenciafejlesztést, és a környezettudatos gondolkodásra ösztönöznek. Az önreflexió elve alapján működnek, a megnyitást követően lefolytatott látogatókutatás eredményei alapján egyszerűsítettek a kiállítótereiken, átrendezték némileg a hangsúlyokat. Az előadást követően egyéni látogatás keretében jártuk be és fedeztük fel a tudásközpont többezer négyzetméteren elterülő kiállítótereit, és próbálhattuk ki az ötletes interaktív elemeket, kísérletezhettünk kedvünkre.
„Legerősebb élményeim között a halálos beteg melletti ,,vigasztaló” robot, valamint a robotbaba jelentették, amelyek a technológiai vívmányuk mellett több etikai kérdést is előhoztak, de a tárgyaknál kihelyezett szövegek nem sulykolták ezeket, hanem inkább nyitva hagyták és gondolkozásra ösztönöztek.”
(idézet Pest megyei múzeumi koordinátorunktól, Demeter-Guba Erzsébettől)
Szerdán lengyel testvérintézményünkkel, a Varsó hangulatos külvárosában működő és múzeumi továbbképzések szervezésén túl szerteágazó szakmai tevékenységet folytató NIMOZ-zal, az Országos Muzeológiai és Gyűjteményvédelmi Intézettel ismerkedtünk meg közelebbről.
Paulina Florjanowicz igazgatónő és munkatársa, Andrzej Zugaj ismertette az AGENDA 2023-2027 keretében futó főbb tevékenységeiket. Képzéseiken kiemelten foglalkoznak a múzeumi kommunikáció és múzeumbiztonság témáival. Számos nemzetközi együttműködésben vesznek részt, maguk is támogatják a szakmai hálózatosodást, létrehozták a Sybilla Év Múzeuma díjat. Beszámoltak egy további folyamatban lévő projektjükről is, mely lengyel múzeumoknak nyújt majd raktározási és logisztikai szolgáltatásokat.
Sok ponton rokonítható a NIMOZ működése és tevékenysége a MOKK működésünkkel, de érdekes volt szembesülni az eltérő hangsúlyokkal, azzal hogy milyen szinten vállalják fel a társadalmi fenntarthatóság ügyét, gondolok itt az ukrán múzeumi szakemberek részére online szervezett továbbképzéseikre. 2022 óta, eddig már 400 ukrán résztvevőt fogadtak képzéseiken a ZOOM szimultán fordítóprogram segítségével, akár extrém háborús körülmények között is részt vesznek a kurzusaikon a fejlődni vágyó ukrán múzeumi szakemberek, akiknek eddig ilyen képzési formák nem álltak rendelkezésére saját hazájukban. Fontos hozzátenni, hogy a NIMOZ képzési programja 2,5 millió eurós büdzséből valósul meg.
A NIMOZ működése nagyon praktikus szemléletű, indokolt esetben a külvárosi központjuk helyett a városközpontban bérelnek oktatási helyszínt. Évente 25-30 tanfolyamot bonyolítanak 1000 résztvevővel, külsős oktatók bevonásával. Eddig már 10.000 képzési résztvevőt értek el. Legkeresettebb képzéseik a múzeumok Instagram-os megjelenítésére, a szerzeményezésre és műkincspiac működésére, valamint a múzeumok pályázati lehetőségeire és a pályázatírás folyamatára fókuszálnak. Kiemelném, hogy a NIMOZ a képzéseikre történő toborzásnál nagyban alapoz statisztikai felméréseire, kutatási tevékenységére, a múzeumok monitorozása alapján tisztában vannak vele, hogy melyik múzeum milyen problémával küzd, milyen területen kell fejlődnie, és ennek alapján targetálni tudják, hogy kinek milyen képzésre van szüksége. Az is követendőnek mondható, hogy rugalmasan igazodnak a múzeumi szcéna működéséhez, a rövidebb, maximum 2-3 napos jelenléti kurzusokat tartják kínálaton, hiszen reálisan látják, hogy a kisebb méretű, kapacitáshiánnyal küzdő múzeumok nem engedhetik meg maguknak, hogy munkatársaik egy tanfolyam miatt huzamosabb időre kiessenek a munkából.
Azt vallják, hogy az ingyenes képzéseknek nincs elég súlya, ezért inkább ha szimbolikus összeget is, de kérnek a résztvevőktől képzési részvételi díjat, és bizonyos múzeumoknak kedvezményesebb árat számolnak fel. Elgondolkodtató viszont, bár a képzéssel foglalkozó munkatársak alacsony létszáma alapján nem meglepő, hogy nincs lehetőségük nyomon követni, hogy miként hasznosulnak a képzéseiken átadott ismeretek. Arról számoltak be a NIMOZ munkatársai, hogy a sikerélményt inkább az adja, ha a networking és közös projektek során érzik a javulást, az átadott tudás beépülését a múzeumi gyakorlatba, amit olykor a konzervatív, évtizedek óta pozícióban lévő intézményvezetők akadályozhatnak. A magyar múzeumi viszonyokkal állítható az is párhuzamba, hogy náluk is jelentős probléma a fiatalok körében a pályaelhagyása, vagy az, hogy perspektíva hiányában az felsőoktatásból már be sem lépnek a múzeumi szcénába. A jövőre és a további networkingre nézve ígéretes, hogy idén szeptemberben Lublinban tervezi a NIMOZ megszervezni az első Közép- és Kelet-Európai Múzeumok Fórumát, melyre nem múzeumi szervezeteket, hanem múzeumi szakembereket várnak majd.
Szintén a tanulmányút harmadik napján jutottunk el egy másik emblematikus varsói múzeumba, az egykori gettó területén 2014-ben megnyitott és 2016-ban Az Év Európai Múzeuma címet elnyerő POLIN-ba, a Lengyel Zsidóság Történetének Múzeumába. Magdalena Dopieralska, az oktatási osztály munkatársának előadásában hallhattunk az intézmény városi és nemzetközi beágyazottságáról, missziójáról és víziójáról, tevékenységeiről, múzeumpedagógiai kínálatáról, a sárga nárciszt, mint látványos jelképet felhasználó, április 19-re időzített Varsói Gettó Felkelés Kampányról.
A monumentális állandó kiállítást egyénileg tekintettük meg és próbáltuk befogadni. Ismét csak Ébli Gábor cikkéből idézve: „ a „hatásmúzeum” leglátványosabb mai (lengyel) példája, ám alaposan mérlegelt, reflektált módon. Nem holokauszt múzeum, nem egy traumáról szól, hanem egy népcsoport ezeréves históriájáról a mindenkori lengyel határok között, s csupán ennek egyik állomásaként érinti a népirtást … a Felkelés Múzeuma továbbfejlesztett változatának tekinthető.”
A POLIN esetében bemutatott szemléletben nagyon rokonszenves, a történeti kérdések mellett / helyett inkább a kortárs kihívásokra fókuszálnak, és egyes látogatói csoportokra (pl. pedagógusok) multiplierként tekintenek, nem passzív kultúrafogyasztóként, hanem olyan aktív félként kezelik őket, akik képesek a múzeum üzenetét terjeszteni, ezáltal megsokszorozni a hatását.
A tanulmányút negyedik napján a hazautazás előtt még lehetőség nyílt szabadprogram keretében további varsói muzeális intézmények felkeresésére egyéni érdeklődés szerint, így például a Nemzeti Néprajzi Múzeum, a Marie Sklodowska-Curie Múzeum, a Museum of Life in the Polish People’s Republic kiállításainak megtekintésére vagy a Zachęta Nemzeti Művészeti Galéria felkeresésére, ahol az alábbi fotók is készültek.
Összegzésként elmondható, hogy nem volt könnyű a hazaút, ugyanis nem kevés útravalóval térhettünk haza Varsóból:
fotó: Joó Emese
„Nagyon sok olyan ötletet láttam, amiket saját múzeumomban is tudunk majd hasznosítani a saját kiállításaink létrehozásakor. Figyeltem, hogy a tárlatokban hogyan érvényesül a különböző korosztályoknak szóló, több szintű, több rétegű információ átadás. Erre nagyon jó példákat találtam mind a Felkelés Múzeumában, mind a Polinban. Hasznos volt a kiállítások oktatásban való hasznosításának példáit is meghallgatni, a pedagógusok képzésében, tájékoztatásában mi is tudjuk majd követni ezeket. …Az oral history gyűjtés a mi múzeumunkban is nagy figyelmet kap, jó példát mutattak a lengyel kollégák a gyűjtés anyagának kiállításban való bemutatására illetve pedagógiai hasznosítására, erről a kollégáimat tájékoztatom.”
(Szatmári Csilla, múzeumi koordinátor)
„Varsóban az európai muzeológia friss és korszerű példáival találkoztam, amelyek tanulságosak és motiválóak is egyben. Tanulságos, hogy mindenhol jellemző a stratégiai gondolkodás, az előkészítő folyamatok alapossága, a folyamatlépésekre szánt megfelelő idő, a folyamatokba bevont szakmai kör sokszínűsége és nemzetközisége, a tesztelés és a javítás (folyamatos fejlesztés), valamint a látogatói visszajelzés természetes gyakorlata.
(Joó Emese, budapesti múzeumi koordinátor)
A mobilitási program egyik remélt kellemes hozadéka, hogy a magyar résztvevőkkel, a koordinátori hálózat tagjaival is erősebbre fonódtak a kapcsolatok szakmai és informális beszélgetések révén, ezekre alapozva eredményesebben lehet kifejteni a MOKK jövőbeni tevékenységét. Az útról hazatérve online platformon tartottunk közös értékelést a koordinátorokkal az út tanulságairól, és utólag is nagyon konstruktív észrevételeik és ötleteik voltak, amiket remélhetőleg egy következő utazásnál hasznosítani fogunk majd.
fotó: Joó Emese
