Szakmai látogatás Hollandiában
ERASMUS+ Program tanulási célú mobilitás
2022-1-HU01-KA121-ADU-000064859
Beszámoló szakmai látogatásról
A mobilitásban résztvevő neve, beosztása, intézménye: Sulák-Erdőháti Orsolya Piroska, múzeumpedagógus, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre
Fogadó intézmény: Holland Szabadtéri Múzeum (Openluchtmuseum), Arnhem
A szakmai látogatás helyszínei:
Openluchtmuseum, Arnhem, Hollandia
Tropenmuseum Junior, Amszterdam, Hollandia
Resistance Museum Junior, Amszterdam, Hollandia
A szakmai látogatás kezdő és végdátuma: 2023.09.12-14.
Bevezető
Fogadó intézményünkben, az Arnhemben található Holland Szabadtéri Múzeumban (hollandul Openluchtmuseum) két teljes napot töltöttünk. Az első nap során a múzeum kommunikációs és marketing tevékenységével ismerkedtünk meg, beszélgetés és vetítőképes bemutató által. Az előadás során lehetőségünk volt belekérdezni a részletekbe, összehasonlítani a kint folyó marketinges munkát az itthoni gyakorlattal. A látogatói szokásokra vonatkozó statisztikát 3000 látogató visszajelzései alapján állították össze, az eredményekből vontak le a jövőre vonatkozó konklúziókat.
Második nap ugyanitt a szakmai bevezető után, amelyet egy múzeumpedagógus kolléga tartott, bepillanthattunk egy-egy iskolai gyerekfoglalkozásba, megismerhettük a helyszíneket, a foglalkozások mögötti koncepciót. Eközben a feltett kérdéseinkre, ami a miértekre és hogyanokra vonatkozott, is választ kaptunk a múzeumpedagógiai foglalkozások egyik kidolgozójától.
Az Amszterdamban találhatóHolland Ellenállás Múzeuma (Verzetsmuseum, Amsterdam)kifejezetten gyermekeknek szánt kiállítását az Openluchtmuseum szakmai tanácsára látogattuk meg. Angolul Resistance Museum Junior néven lehet a kiállítást megtalálni, amely a szabadtéri múzeumnál sokkal koncentráltabban alkalmaz interaktív elemeket a kiállításában. A háború, mint össztársadalmi trauma múzeumi feldolgozásának egy újabb formáját ismerhettük meg. A kiállításban Eva Hoogkamer múzeumpedagógus kalauzolt minket. Megismertük többek között, hogy milyen társadalmi igény hozta létre ezt a kiállítást, milyen módszereket, eszközöket használnak a tudásátadásra, hogyan érik el a látogató iskolai csoportokat, hogyan néz ki pontosan egy iskolai látogatás a kiállításban. A múzeum junior kiállítása egy tágabb rálátással mutatja be a II. világháborúban német megszállás alatt lévő Hollandia mindennapi életét, amelynek egy szűkebb metszetét az Anna Frank emlékházban láthatjuk.
Utolsó meglátogatott helyszínünk a szintén Amszterdamban található Tropenmuseum Junior Suriname kiállítása. A kiállítás pont úgy, mint az Openluchmuseum Molukkan barakk épülete, a holland gyarmati bevándorlók korabeli életét mutatja be interaktív eszközökkel. Az iskolás csoportoknak és családoknak tervezett teoretikus kiállításban maga a kiállítás megálmodója és kurátora, Mohammad Babazadeh és Michelle van Aggelen vezetett végig minket. Felnőttként, de gyermeklélekkel vettünk részt mi is egy rövidített foglalkozáson, ahol hasonló dolgokat próbálhattunk ki és tapasztalhattunk meg, mint egy valódi iskolás csoport. A kiállítás hétvégén családok számára is nyitva áll, a csoportosan érkező és az egyéni látogatóknak szóló kétféle tevékenységtípust egyszerre, egy időben ismertük meg.
A mobilitás célja
- Megismerni a tanulási programok módszertanát, tanulmányozni a kiállításokat, jó gyakorlatokat megtapasztalni, amelyek segítségül lesznek a jövőbeni programok kidolgozásához, megvalósításához
- Az angol nyelven való kommunikáció gyakorlása, szakmai szókincs bővítése
- Gyakorlati készségek fejlesztése, szervezési és vezetési ismeretek bővítése
- Interkulturális kompetencia fejlesztése
- Szakmai kapcsolatok kialakítása a külföldi múzeumok szakembereivel, múzeumpedagógusaival
- Tolerencia fejlesztése a változatos hátterű, társadalmi és történelmi traumákat is megélt emberekkel szemben a megnézett kiállítások tanulmányozása által
A mobilitás eredményének bemutatása
Az 1912-ben alapított arnhemi Openluchtmuseum (Holland Szabadtéri Múzeum) célja, hogy a múltat élővé tegyeminden látogatója számára. Az itt dolgozó múzeumi szakemberek szemlélete alapján a múlt tükröt tart a jelen számára és segít felismerni, hogy milyen társadalmi folyamatok vezettek el a mai Hollandia kialakulásához. Ezt a célt a korabeli mindennapi élet bemutatásával és az egykori tevékenységekben való aktív látogatói bevonással érik el.
A helyszín maga is alkalmas egy nyugodt légkör kialakítására, hiszen a múzeum természetvédelmi területen fekszik, többszáz éves fákból álló erdők között. A vidéki jelleget erősíti, hogy a házak kényelmes távolságban állnak egymástól, sok zöldfelülettel, megművelt kertekkel, szántóval körülvéve. A távolságot a különböző területi egységek között a gyakran járó villamossal lehet áthidalni. A múzeum közvetlen szomszédságában egy állatkert van, amellyel szoros kapcsolatot ápolnak. A múzeum célközönsége a holland társadalom egésze. Hétközbeni és hétvégi programjaikkal a család minden tagját meg szeretnék szólítani.
Hollandia történetével, az őskortól egészen napjainkig egy külön épületrészben berendezett, sok interaktív és média elemet tartalmazó kiállítás foglalkozik. A kiállítás címe: A holland történelem kánonja.
Lehetséges-e a saját intézményében alkalmazni a mobilitás során megismerteket, annak egészét vagy egyes részleteit? Ha igen, melyeket?
Arnhem - Openluchtmuseum:
A válasz igen, de inkább részleteiben. Általánosságban nagyon tanulságos volt, hogy a kreatív energiát nem a múzeum bővítésére (lásd. újabb épületek áttelepítése, felépítése), hanem a meglévő épületek egyre jobb kihasználására, modernizálására fordítják, adott esetben funkcióváltással. A szentendrei Skanzen fejlődő múzeum, de maga a folyamatos állagmegóvás nálunk is követendő példa lenne. A látogató számára láthatatlan kényelmi megoldások is bekerültek a gyakran használt épületekbe, például padlófűtés azokban a házakban, ahol hagyományőrök dolgoznak. Ezeket mind utólag oldották meg, hiszen bizonyos épületek már több évtizede állnak és maguk is akár 250 évesek. Egyébként a holland múzeumban nagyrészt eredeti épületek vannak, néhány másolattal kiegészítve. A házakat szépen gondozott, hagyományos növényekkel beültetett kertek veszik körül, amiről külön kertész csapat gondoskodik és mindez nem a hagyományőr feladatkörébe tartozik. A jól megszervezett és valószínűleg számon is kért munkamegosztás a múzeum zöldterületein is meglátszik. Nincs elhanyagolt kert, lenyíratlan fű stb., amit követendő példának gondolok.
A múzeum minden év november 1-én bezár. Télen megnyitják a sétálni, kikapcsolódni vágyó látogatók előtt, akik belépőjegy nélkül, ingyen látogathatják. Tulajdonképpen parkként használják. A zárva tartás április 1-ig tart. Kivéve 6 hetet, amikor karácsonyi kirakodóvásárt, ünnepségeket tartanak a fogadóépületben és a bejáratnál felállított pavilonokban. Amennyiben megoldható lenne a megfelelő világítás és melegedő helyiség kialakítása a mi múzeumunkban is, el tudnám képzelni egy hasonló karácsonyi vásár kialakítását a Skanzenben. Ehhez azonban elengedhetetlen a sűrű buszjáratok beiktatása, ami a holland múzeumban megoldott, hiszen rendszeresen járnak buszok a kertváros mellett épült múzeumba.
A foglalkozásokra rátérve, a Búza tematikájú foglalkozáson, amibe mi is bele tudtunk pillantani, a gyerekek több helyszínen kisebb csoportokban dolgoznak egyszerre. Ez azt jelenti, hogy 100 fölötti létszámot is tudnak erre a foglalkozásra fogadni a múzeumpedagógus kollégák. Az egyik helyszín egy mini szántóföld, ahol a fiatalok gyerekméretű mezőgazdasági eszközökkel dolgozzák meg az elkerített földterületet, mint eke, borona, talicska, vetőmag tartó kosár. A mi múzeumunkban is ki lehetne alakítani egy ilyen állandó helyszínt ehhez a foglalkozáshoz, amit a kertész munkatársaink tartanának rendszeresen karban, amikor nincs gyerekcsoport. A zavartalan szántóföldi munka elengedhetetlen feltétele a Skanzen külső kerítésének megerősítése a vadbejárás miatt, lásd vaddisznótúrások a kertekben egyik napról a másikra.
Minden egyes foglalkozáshoz elérhető a honlapon PDF-ben letölthető pedagógiai segédanyag, ami segít a pedagógusnak kiválasztani a megfelelő foglalkozást, segít az előkészítésben és segíti a látottak utólagos feldolgozását. A rövid figyelemfelkeltő leírás a foglalkozásról, a pontos korcsoport és időintervallum megjelöléssel, illetve bizonyos esetekben videó anyag megnézésével minden fontos információt megad a pedagógusnak a megfelelő program kiválasztásához. Ezt a fajta előre elkészített és letölthető dokumentációt úgy gondolom, mi is el tudnánk készíteni a honlap múzeumpedagógiai fül szövege alá. Igyekeznek minden információs anyagot online formában hozzáférhetővé tenni, hogy minél kevesebb papírt kelljen kinyomtatni, amit szintén követendő példának tartok a jövőre nézve.
A „Macska csónakot akar” című, a legkisebbeknek, óvodás korú csoportoknak szóló programon egy fekete színű, beszélő macska a főszereplő, aki horgászni szeretne, de nem tud, mert nincs hajója. A gyerekek segítségét kéri a hajóépítéshez. Egy színes térkép segítségével kell azokat a helyszíneket megtalálniuk a múzeumban, ahol a hajóépítéshez való alapanyagokat összegyűjthetik. A macskabáb testébe egy érintésre aktivizáló gép van beszerelve, ami utasításokkal látja el a gyerekeket, hogy hová menjenek, mit keressenek. Miután minden alapanyagot összegyűjtöttek, a workshop helyszínen készítik el a saját kis hajójukat, amit haza is vihetnek. Nekem nagyon tetszett a macska, mint a foglalkozás főszereplője, mert az állatok közel állnak a legkisebb korosztályhoz. Amellett, hogy egy szerethető karakter, folyamatosan aktivizálta és dicsérte a gyerekeket. A kutatás elvitte a gyerekeket több aktív helyszínre is, ahol bepillanthattak a hagyományőrök, mesteremberek vezetésével folyó munkába (kovácsműhely, mosoda stb.) és észrevétlenül szereztek tapasztalatokat, indirekt módon.
A Skanzen „Szabad a gazda” foglalkozása hasonló ehhez, de kevésbé tartom játékosnak. El tudom képzelni, hogy holland példára tovább fejlesztenénk ezt a foglalkozást, esetleg magát a Márton gazda bábot kicserélnénk valamilyen másik figurára, akár tanyasi állatunkra, például Emese macskára. Így a történetet valamelyik ismert állatmese témájára építenénk fel, a foglalkozást pedig valami elvihető kisméretű alkotással zárnánk.
A múzeum egyik újszerű kiállítását a zutpheni Gies család által 1936-ban épített warsfeldi nyaralóházban rendezték be. Maguk között „storyteller háznak” hívják. A házban három különböző szemszögből mutatják be a II. világháború előtti vidéki életet, az ellenállás mindennapjait. Egy–egy használati tárgyat kellett a bejáratnál felvenni és végigmenni vele a házon. Én egy női kalapot választottam, ezért az ott lakó hölgy emlékeit hallgatva és látva (!) sétáltam végig a házon. Ha a játékmackót vagy a koffert vettem volna fel, akkor a család egyéb tagjainak a szemével láttam volna az akkori életet. Ami számomra nagyon rokonszenves volt, az főként a személyesség és a technikai megvalósítás ötletessége és profizmusa, a hang- és fényeffektek alkalmazása. Szinte látni és érezni lehetett a lakókat, miközben egyik tárgyhoz sem értünk hozzá, mert nem is volt rá szükség. Ezt a fajta múlt megjelenítést, egy tényleges személyhez kötve el tudom képzelni nálunk is, egy régi vagy újabb tájegységi házunkban.
Resistance Museum Junior:
A múzeum gyermekeknek szóló kiállítása a háborús megszállás alatt élő, különböző családokban született négy gyerek szemén keresztül mutatja be a múltat. A vizuálisan nagyon ötletesen megoldott díszletmegoldások karakteresen elválasztották egymástól a különböző családi hátterű gyermekek életét bemutató szekciókat. A négy karakter Jan, az ellenálló családban élő kisfiú; Eva, az Ausztriából menekült zsidó kislány; Nelly, a holland náci párt szimpatizáns családban élő kislány és Henk, aki egy politikailag semleges családban nőtt fel. A csoportos foglalkozásokhoz kísérő füzetet kapnak a gyerekek, de a családok önállóan is látogathatják a kiállítást. Sok interaktív és média elemet, illetve hang- és fényhatásokat is felhasználtak az alkotók. A kisfilmek és az auditív elemek hossza legfeljebb két perc volt, pont elég ahhoz, hogy mindenki végig tudja nézni és hallgatni őket unalom nélkül. A kiállítás utolsó termében üzenetet, véleményt lehetett megfogalmazni egy lapon, a többi látogató, az utókor számára. Ezt szeretném majd valamelyik kiállításunk foglalkozásába beépíteni.
Nagyon nehéz témákat dolgozott fel a kiállítás, igazán hatásosan. Mint megtudtuk, sok csoport inkább itt dolgozza fel a világháború traumáit, mint az Anna Frank Múzeumban. Egy társadalmi traumákat feldolgozó jövőbeli kiállításban el tudom képzelni, hogy a gyerekek számára egy ehhez hasonló kiállítási egységet rendezzünk be, segítve a kritikai gondolkodást.
Tropenmuseum Junior:
A Suriname kiállítást egy kisfiú története köré tervezték. Már a helyszínre való lejutás is elvarázsolja a gyerekeket (látszólag hét emeletet mentünk lefelé, valójában csak egyet). A kiállítás Suriname-ba, a volt holland gyarmatra utaztatja el képzeletben a gyerekeket, akik megismerkednek az étkezési szokásokkal, az ünnepekkel, híres suriname-i születésű történelmi személyiségekkel, akiknek fontos szerep jutott a gyarmatosítás ideje alatt. Hollandiában jelenleg is magas a Suriname-ból áttelepült lakosság létszáma. A sokadik generációs fiatalság már nem ismeri a saját múltját, a kiállítás ebben nyújthat számukra támpontokat. A tárlat megszólítja és érzékenyíti a tágabb értelemben vett holland lakosságot is, a múlt bemutatásával szándéka szerint segítve a mai társadalomban megjelenő konfliktushelyzetek oldását is. Akik ismerik önmagukat és egymást, nincs miért haragudjanak egymásra. Ami érdekes volt, hogy bár ez a kiállítás hétvégén a családok számára is nyitva áll, de iskolásoknak csak vezetéssel látogatható. Ahogy a kiállítás kurátora mondta, szeretnék, hogy az az üzenet, amit át szeretnének adni a kiállítással, maradéktalanul eljusson a gyerekekhez. Ezért a kiállításban tartott foglalkozásokat vezető múzeumpedagógusoknak egy három hónapos felkészítő tanfolyamon kell részt venniük, mielőtt csoporttal is dolgozhatnának. Ez hasonló a mi Holdudvaros felkészítő tanfolyamunkhoz, de még annál is szigorúbb.
Sikerült-e olyan szakmai kapcsolatra szert tennie, mely segíthet bármely jövőbeni együttműködésben, vagy a megismert módszer/program/projekt, stb. itthoni alkalmazásában?
A szakmai előadások és beszélgetések alatt megismert módszerek egy hasonló, de közben másféle megközelítését is adták a múzeumpedagógiának. A múzeumok honlapjáról letölthető edukációs anyagok a későbbiekben is a tanulmányozás célját szolgálják. A múzeumi szakemberek mellett hagyományőrökkel, múzeumpedagógusokkal is sikerült személyes beszélgetéseket folytatnom az Openluchtmuseumban, ami tovább árnyalta a múzeumban folyó oktatási tevékenységekről bennem kialakult képet.
Remélve, hogy az itt megismert kollégák ellátogatnak hozzánk is, szeretném tovább építeni a személyes és szakmai kapcsolatokat. Az eddigi tapasztalatokat igyekszem beépíteni a mindennapos munkámba, és a még építés alatt lévő Erdély tájegységbe tervezett foglalkozások gazdagításába. A már meglévő Kis Magyarországi tájegységeink foglalkozásainak belső fejlesztését is tervezem (az ismertátadás módjának megváltoztatása, fókuszpontok váltása, nonverbális kommunikáció fejlesztése stb). Ezt egyelőre csak a magam számára érzem feladatnak, de szeretném a kollégáim véleményét és tapasztalatait is meghallgatni. Úgy érzem, szakmailag is gazdagított engem ez a tanulmányút és nyitottabbá váltam új módszerek felé, amiknek még a felét sem sikerült ide leírnom. Remélem, hogy a tapasztalatok beépülnek majd annyira, hogy visszahívhatóvá váljanak egy új program kidolgozásánál.
A beszámolót készítette:
Sulák-Erdőháti Orsolya Piroska, múzeumpedagógus, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre
