Ajánljuk a 2018. évi VII. Országos és III. Nemzetközi Múzeumandragógiai Konferencia konferenciakötetét

MÚZEUMI ÖRÖKSÉG-KÖZÖSSÉG.

MÚZEUMANDRAGÓGIAI TANULMÁNYOK, ESSZÉK MAGYAR ÉS NEMZETKÖZI NÉZŐPONTBÓL MUSEUM HERITAGE – COMMUNITY. ESSAYS AND STUDIES ON MUSEUM ANDRAGOGY FROM A HUNGARIAN AND INTERNATIONAL PERSPECTIVE

Szerkesztette/Editor: Kriston-Vízi József

A konferencián elhangzott előadások válogatott gyűjteménye az alábbi linken érhető el:

http://pulszky.hu/public/MuzandraVII_ebook18.pdf

SZERKESZTŐI ELŐSZÓ

Minden, magára valamit is adó szakma művelői régtől törekednek arra, hogy a felhalmozódott tapasztalatok, rendszerezett tanulságok, avagy a mindezek nyomán keletkezett újabb és újabb kérdések közreadásával is gyarapítsák a kollektív tudások
tárházát, - mai szóval élvén: tárhelyeit. Így van ez a magyar muzeológia esetében, akkor is, amikor nem az egymástól élesen vagy csak halványabban, de mégis elkülönülő szakterületek művelői találkoznak valós vagy virtuális térben, hanem azok gyűlnek össze - adják össze például egy kötetre való friss termésüket -, akiket a részletek közötti természetes átjárhatóság, a közös megosztás, a közzététel igyekezete hajt.

Természetesen nem vadonatúj ez a szellemiség a közgyűjteményi szcéna múzeumi, azaz az örökül kapott és szerzett, leginkább tárgyiasult kulturális javak felelős megőrzését, odaadó kezelését és sokoldalú közreadását célzó világában. Miként az a szándék is egyidős a hazai, az egykori s a mai Magyarország területén létrejött, tudatosan életre hívott – jobbára helyi, kis- és nagyvárosi – múzeumi gyűjtemények megalapozóival, hogy a maradék, rejtett értékeit megbecsülni tudó, akaró és szerető ifjúból gondoskodó polgár váljék s a maga és a köz javaiért felelős felnőtt eszményképe valóság lehessen.

Az új ezredforduló elején erre szövetkezett tehát a múzeumok, s az igen színes, érdektagolt felnőttek világának változó viszonyrendszerét, számos gyakorlatát és elméleti fogódzót is nyújtó tudásokat, kulturális filozófiákat művelők-kutatók hazai köre. A 2009 májusában először megtartott múzeumandragógiai konferencia és az annak nyomán született tanulmánykötet immár „széphalmi disputa” néven került be a múzeumi kultúraközvetítés fogalomtárába. Természetesen nem célunk e helyütt felvázolni az azóta eltelt – a gondoltnál is jóval mozgalmasabb és olykor sarokpontjaiban is megváltozott - évtized kulturális állapot-változásainak hatásait és következményeit e múzeumi hálózatosodásra.

Az e kötetben olvasható, egy híján félszáz írás ezekre a tendenciákra, kulturális és művelődési áramlatok változásaira, olykor múló érték-divatokra, de mindenkor a múzeum direkt vagy sokszor inkább finoman árnyalt felnőttoktatási, ismeret- és véleményformáló küldetésének kaleidoszkóp szerű voltára reflektál a Kecskeméten, s közelében 2018. május 7-8. között megrendezett VII. Országos és III. Nemzetközi Múzeumandragógiai Konferencia válogatott előadásai révén.

A kategorikus és minősítő állásfoglalások helyett már meglévő, a változásokat lehetőleg pozitívan (nem csak a túlélés reflexétől vezérelt) muzeális intézményeink minden számottevő típusában, különböző pozíciókban dolgozó szakemberek esettanulmányai,helyzet-képeik, önkritikus és tanulság kereső problémafelvetéseit és elemzéseit adhatjuk közre itt. Érdekes, sőt izgalmas kortársként megfigyelni a nagy múltú intézmények egyáltalán nem kalandor útkeresései mellett a még csak most formálódó, új vagy újszerű, igencsak aktuális muzeális gyűjtemények megálmodóinak tárgy- és ember központú szervezeti programjait. Nem kerültük, mert nem is kerülhetjük meg a történelmi emlékezet korunkhoz közelebb eső, azok tárgyi és egyéb dokumentációs gyűjteményi kezelésének, bemutatásának problematikáját, nemzedékek-sorsok megjelölt épületeit, kifosztott házait s az ezzel kapcsolatos szakmai felelősség dilemmáit itthon és külföldön egyaránt. A nemzeti és a soknemzetiségű közegben létrejött, megőrzött tárgyegyüttesek, tudományos igénnyel feltárt, sokszor eddig a szakmai és közfigyelem perifériáján lévő életutak javai most itt bemutatva először, elsőként kaphatnak publicitást.

Szisztematikus műhelymunkák kidolgozói és megvalósítói, a főleg fiatal és középkorú felnőtt generációk múzeum-használóvá válásában elkötelezett szakemberek mutatnak be máskor és máshol is megvalósításra érdemes módszereket és gyakorlati praktikákat, - igen sok, meggyőző és hiteles illusztrációk felvonultatásával. A múzeumok és a sokszor versenytársként kikiáltott közművelődési/kulturális intézmények ésszerű együttműködését, sok helyen hasznos egymásra utaltságát több szerző igen meggyőző példákkal bizonyítja, - a mindennapok mellett kötetünkben is. Nem véletlen azonban, hogy a legnagyobb hangsúlyt a kötet profilja, ám egyúttal napjaink múzeumi kultúra közvetítésében, annak lehetséges jövője alakításában legjelentősebb szerepet játszó felnőtt tanulás, közösségi művelődés múzeumi szempontú viszonyrendszere kapott - szám szerint tizennégy tanulmány segítségével.

Fontosnak tartottuk, hogy a múzeumok által immár sokoldalúan kínált kulturális javak közvetítésében – a személyes jelenlét és hitelesség mellett - mindenkor fontos szerepet játszó, a tudás átadást kiterjesztő „okos” eszköz-technika-installáció használat gazdag köre is megjelenjen a jó példák, színes gyakorlatok révén. Erényük a korszerűség mellett abban rejlik, hogy a világméretű technikai kínálat mellett az ezekben rejlő kreativitás és alkotó szellem eredménye, a tartalom csaknem mindegyike hazai produktum!

Tanulmánygyűjteményünk az Európai Kulturális Örökség Éve szellemében állt össze, annak hívó szavait, kulcs mondatait irányadónak tekintve. Ezt erősítette meg felvetéseivel és programadásával közösen a három bevezető tanulmány, s amelyek a szakma egyik legjelentősebb kortárs kutatója és missziósa: Margherita SANI két tanulmányával keretezve külön is nemzetközi aspektusba helyezték az itt olvasható írások körét.

Bízunk abban, hogy nem hiú remény: a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület tudományos közlemény-sorozatának újabb darabja önálló életre kelvén vitára, haszonnal járó beszélgetésekre serkent, és a múzeumi ismeretközlés, tudásátadás útjain velünk együtt tartó polgár számára hiteles fogódzót is nyújt.

Kecskemét-Budapest, 2018. november

Kriston Vízi József szerkesztő, programvezető