Börtönből múzeumba. Kultúra és életminőség speciális környezetben
Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ezen a konferencián részt vehetek, mint előadó, és bemutathatom a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetét és az ott folyó munkát. Először is szeretnék pár szóban a Büntetés-végrehajtásról beszélni, majd a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetét bemutatni.
Az országban összesen 4 fiatalkorúak büntetésével foglakozó intézet van: Kecskeméten, Pécsett, Szirmabesenyőn és Tökölön. A 4 büntetés-végrehajtási intézetből Tökölön találhatóak legnagyobb létszámban a fiatalkorúak.A Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete Pest Megyében található, Tököl városában, Budapesttől 20 percre. Ez a büntetés-végrehajtási intézet 1963-tól fiatalkorú férfi és lány fogvatartottak büntetésének letöltését szolgálja. Ma már csak nagykorú férfi és fiatalkorú férfi fogvatartottak vannak elhelyezve Tökölön.
Az intézetben - nevével ellentétben - nem csak fiatalkorú fogvatartottak vannak elhelyezve, hanem nagykorúak is. Sokkal több nagykorú fogvatartott van jelenleg, mint fiatalkorú. (Nk. 700, fk 200) Intézetünk kiemelkedő figyelmet szentel a fiatalkorúakra, a legtöbb energia rájuk irányul, hiszen az ő személyiségük még formálható, és bízunk abban, hogy a nálunk folyó nevelői munka hathatósnak bizonyul és szabadulásuk után kamatoztatni tudják a nálunk megszerzett tudásukat és tartózkodnak a további bűncselekmények elkövetésétől. Nagy hangsúlyt helyezünk éppen ezért az oktatásra és a kulturális programok szervezésére, melyek nem csak szórakoztatóak, hanem tanulni is lehet belőlük. Feladatunknak tartjuk, hogy adjunk a fiatalok számára valamit, amitől többek lesznek. Ebben jut hatalmas szerep az oktatásnak, a tudás átadásának, a gondolkodásmód átalakításának, hiszen a szabadulást követően ezt a tudást viszik ki magukkal a civil életbe és továbbiakban ott kamatoztathatják.
A fogvatartottakkal való foglakozáshoz elengedhetetlen a pedagógiai érzék, nagyfokú empátia és türelem is szükséges. A közvetlen fogvatartottakkal foglakozó személyi állományt két részre lehet osztani, a körleten szolgálatot teljesítő felügyelők, akik a rend fenntartásáért a napirend betartásáért felelnek, és a nevelők, akik a jogaikban korlátozott fogvatartottak ügyes-bajos dolgait, hivatalos ügyeiket intézik, illetve programok szervezésével is foglakoznak.
Intézetünk törekszik rá, hogy színvonalas programokat vigyen be az intézet zárt falai közé, ezzel is színesítve a szürke hétköznapokat. Felmerülhet a kérdés, hogy kell-e olyan embereknek programot szervezni, akik a törvénnyel összeütközésbe kerültek és mondhatni nem véletlenül vannak ott, ahol a börtönben. A civilekben felmerülhet a gondolat, hogy az elítéltek töltsék le a büntetésüket, minek nekik program. Mi, akik ilyen helyen dolgozunk, tudjuk, hogy a programok rendezésével inspirálhatjuk a fogvatartottakat, motiválhatjuk őket azzal, hogy amennyiben magatartásuk megfelelő, munkájukat a legjobb tudásuk szerint hajtják végre, iskolai oktatásban rendszeresen részt vesznek és maximálisan megfelelnek az intézetben elvárt szabályoknak, akkor lehetőségük van arra, hogy olyan jutalmazási formában részesüljenek, amivel kitűnhetnek a társaik közül. Ilyen programokat a börtön falain belül és a falakon kívül is lehet szervezni .
A börtön falain belül zajló programokról csak néhány szóban szólnék a teljesség igénye nélkül. Mivel intézetünk vezetése szorgalmazza, hogy kifelé, a társadalom felé nyissunk, így lehetőségünk volt sok híres előadóművészt meghívni. Olyan híres sportolók látogattak el hozzánk, akik pályafutásukról, küzdelmeikről, sikereikről meséltek, mint pl. Kovács „Koko” István, Kovács Ágnes olimpikon, Bessenyei Péter, műrepülő pilóta -aki az intézet fölött tiszteletköröket is leírt gépével- vagy Vincze Ottó futballista. Hisszük azt, hogy ezen találkozások nagy élményt jelentenek a fogvatartottaknak és talán ilyen hiteles személyiségek hatására elgondolkodnak életük más mederbe való terelésén.
Zenés programokat is szervezünk, fellépett már nálunk Oláh Ibolya, L.L. Junior. Tehetségkutató műsorokat, zenei fesztivált is szerveztünk, ahová igyekszünk mindig neves személyeket meghívni a zsűri soriba, ellátogatott már hozzánk Völgyi Zsuzsi, Karda Beáta, Szigeti Ferenc, Náray Erika, Sub Bas Monster, Animal Cannibal is. Járt nálunk komoly, elgondolkodtató programot hozva Csernus Imre, vagy Földes „Hobo” László is, aki József Attila megzenésített verseit adta elő a fogvatartottaknak.
Sikeres, szintén fiatalkorú fogvatartottaknak szervezet programunk még a jobb agyféltekés rajzolás is, melynek során különleges rajzolási technikára tanítottuk meg őket (grafika, festés). Amellett, hogy nagy sikere volt és a fogvatartottak igazán élvezték, hogy rajztehetségüktől függetlenül nagyon szép képeket készítettek, a másik ember teljesítményét is megtanulták értékelni. Szabadulásuk után ezt a tudásukat is hasznosíthatják. Fontos feladata a büntetés-végrehajtásnak a reintegráció, hiszen ezek az emberek egyszer kiszabadulnak és közöttünk fognak élni, így nem mindegy, hogy építeni vagy rombolni fogják a közösséget.
A törvény lehetőséget ad arra is, hogy a törvényi feltételeknek megfelelő fogvatartottak, akik érdemesek arra, jutalomból a börtön falain kívül is részt vegyenek ilyen jellegű programokon, és ezen idő beleszámítson ítéletükbe. Ennek kapcsán merülhet fel a kérdés, hogyan is kapcsolódhat össze a múzeum a börtönnel. A válasz: csoportos kimaradás keretében, amihez először is kell egy nevelő - ebben az esetben én voltam - aki szereti a múzeumokat, és kitalálja, hogy a törvény adta lehetőségekel élve miként lehetne jutalomból csoportos kimaradást keretében a fogvatartottakat a múzeumba elvinni, majd elkezdi számba venni, mely múzeumok lehetnek érdekesek a fogvatartottak számára, aztán egyeztet a vezetőséggel és engedélyt kér a program megszervezésére.
A múzeum vezetőségének címzett megkereső levél megírása jelenti az igazi izgalmat, melyben elő kell állni a nagy kéréssel, segítset kell kérni ahhoz, hogy a csoport a múzeum látogatáson részt vehessen. A levélben tájékoztatást adok a törvényi háttéről, mely alapján ki tudunk menni csoportos kimaradásra, arra is kitérek, hogy senki nem is fogja észrevenni, hogy honnan jöttünk, mert a fogvatartottakat civil ruhában kísérjük, illetve mi, a hivatásos állományú tagok is civil ruhában megyünk, így a külső szemlélő csak az látja, hogy egy kiránduló csoport jött múzeumi látogatásra. Mivel állami intézmény vagyunk így anyagi lehetőségeink korlátozottak, sajnos nincs anyagi forrásunk arra, hogy fizessünk a belépőjegyekért, ezért ingyenes múzeum látogatást engedélyését szoktuk kérni. Az eddig megkeresett múzeumok 90%-ban nagyon pozitívan álltak a kérésünkhöz, nagyon segítőkészek voltak, mondhatnám több esetben örültek látogatásunknak. Minden múzeumi látogatáson nagy szeretettel fogadtak bennünket, és külön tárlatvezetést is kaptunk, ahol csak velünk foglakozott egy szakértő muzeulógus.
Az engedély megérkezése után megkezdődik a börtönben a háttérmunka, kiválasztjuk azokat a fogvatartottakat, akik érdemesek rá, hogy jutalomból ilyen programon részt vegyenek, majd az időpontok tisztázása és az engedélyek megkérése következik.
Eljutottunk már a Természettudományi Múzeumba, ahol egy színvonalas rovarkiállítást néztünk meg. Jártunk a már Hadtörténeti Múzeumban, ahol Németh Csaba tartott nekünk egy feledhetetlen előadást, a Maffia Múzeumban, Zsidó Múzeumban, ahol Faragó Vera mutatta be a zsidó kultúrát és történelmet,. Az Országos Széchenyi Könyvtárban megismerhettük a kölcsönzés folyamatát, régi könyveket nézhettünk meg és vehettünk kézbe, sőt a nyilvánosság elől elzárt raktár részbe is bemehettünk. A Nemzeti Múzeumba történelmi kalandozásban vettünk részt, és jártunk Szentendrén is a Skanzenban.
2010-ben a Hadtörténeti Múzeumban ismertük meg Németh Csabát, az akkori múzeumi vezetőség őt jelölte ki arra, hogy bennünket fogadjon. Egy nagyon lelkes, kedves, nagytudású szakembertvolt szerencsénk megismerni meg személyében. Fegyvertörténeti előadást tartott nekünk, melybe játékosan bevonta a fogvatartottakat, sőt még a kollégáimat is nagy örömet okozva ezzel. Búcsúzáskor úgy váltunk el, hogy amennyiben szeretnénk még ilyen programot, ő nagyon szívesen tart nekünk előadást. Éltem ezzel a lehetőséggel és egy év múlva, mikor újra ilyen programot szerveztünk, már nem volt kérdés, kit fogok megkeresni. Kiderült, hogy már nem dolgozik a Hadtörténeti Múzeumban, de -szerintem jó szívvel-emlékszik ránk, és nagyon szívesen elvállal egy újabb vezetést. 2013 áprilisában megszerveztünk egy vártörténeti sétát, melyet ő vezetett, és szintén hatalmas élmény volt. Ennek a program végén megbeszéltük, hogy rövid időn belül megismételjük a közös programot, azonban az ő javaslatára, legközelebb a Nemzeti Múzeumba látogattunk el az ő vezetésével. Nagyon örültem Németh Csabá ötletének, az az egyeztetésben is segítségemre volt, beajánlott minket Kesik Gabriellának a Nemzeti Múzeumnál, aki nagyon kedves volt és segített abban, hogy ez a múzeumlátogatás is létrejöjjön. Vezetőnk itt is Németh Csaba volt, akiben ekkor sem csalódtunk, nagyon érdekes, mindenki számára élvezhető tárlatvezetést tartott. El kell, hogy mondjam, hogy ezek a programok nem csak a fogvatartottak számára jelentenek hatalmas élményt, hanem a kollégáimnak is.
Mint már mondtam a pénzügyi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy belépőjegyeket vásároljunk, azonban mivel vendégségbe megyünk és oda nem illik üres kézzel menni, így igyekszünk lehetőségeinkhez képest ajándékot vinni vendéglátóinknak. Ezek az ajándékok azért különlegesek, mert a börtönben készülnek, a fogvatartottak keze munkáját dícsérik. Vannak nagyon tehetséges fogvatartottak, akik ilyenkor ajándéktárgyakat készítenek, és ezzel próbálunk kedveskedni a minket fogadó múzeumok vezetőségének. Szerény ajándék, de szeretettel adjuk és nagy köszönettel.
A csoportos kimaradások mindig nagyszerű élményeket adnak a fogvatartottaknak. Különleges dolog, hogy bizalmat szavazunk nekik, úgy érezhetik, hogy bár a büntetésüket töltik, de ettől még lehetnek értékeik, hiszen érdemesnek találtuk őket arra, hogy ilyen jutalomban részesüljenek. Ezzel a bizalommal még soha senki nem élt vissza, mindig tudták vállalni ennek a felelősségét azok akik, kijutottak ilyen programra. A hivatásos állományú tag és a fogvatartott között kialakuló bizalom nagy szó. A fogva tartott nem csupán jutalmazásban részesül, hanem azt is megtanulja, hogy milyen fontos a bizalom, és ennek jelentőségét is magával viszi szabadulása utáni életébe.
Miután visszatérünk a börtönfalai közé, a civil ruha lekerül a fogvatartottakról, újra visszabújnak a formaruhába és bemennek a zárkába még hetekig szóbeszéd tárgya marad közöttük a múzeumlátogatás. Általában megkérjük azokat a fogvatartottakat, akik a programon részt vettek, hogy másnapra írjanak egy kis élménybeszámolót, mi tetszett nekik a legjobban, hogyan érezték magukat, tanultak-e új dolgot, láttak-e olyat, amit még eddig nem. Nagyon tanulságos ezeket a sorokat olvasni, sok fogvatartott életében először jutott el múzeumba, hiszen sokan szociálisan nagyon hátrányos környezetből kerültek be az intézetbe, ahol ilyen kultúrában nem lehetett részük. A csoportos kimaradás megszervezésével nem csak az a célunk, hogy jutalomból egy napra kivigyük őket a börtönből, hanem az is, hogy kultúrát vigyünk az életükbe, megszerettessük velük a múzeumokat és átérezzék a múzeumokban és a kultúrában rejlő értékeket. Bízunk benne, hogy sikerül ezt a feladatot teljesítenünk.
Mikor felkértek erre az előadásra, az is felmerült, hogy hozzak magammal egy olyan fogvatartott, aki részt vett már ilyen múzeum látogatáson és mesélne az élményeiről. Nem tudom, hogy sajnálnunk kell-e, talán nem, de azt kellett mondanom, nem tudok ilyen fogvatartottat elhozni magammal, mert szabadultak már.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem még egyszer a felkeresett múzeumok vezetőinek, hogy segítettek minket és örömmel fogadtak bennünket.
Köszönöm a figyemet!
Kesztyűs Alexandra
büntetés végrehajtó százados
Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete (Tököl)