Egérutak és hörcsögcsapások Borsodból
A „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” projekt keretében 2018-ban április 9. és 11. között került sor ismét koordinátori szakmai műhelyre. A múzeumi koordinátori hálózat tagjai ezúttal Észak- Magyarországra látogattak el, hogy egy három napos tanulmányút keretében hazai jó gyakorlatokat ismerjenek meg a múzemi eszközökkel történő hátránykompenzáció témaköréhez kapcsolódóan és a tapasztalatcserét túl kapcsolatok építsenek.
Az első napon Budapestről Miskolcon át Rudabányára utaztunk, ahol Papp Andrea, a Bányászattörténeti Múzeum vezetője mutatta be egy részletes prezentáció keretében a települést, az intézményt és a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” projekt keretében a Herman Ottó Múzeummal közösen megvalósított „Közösségi élmény és múzeumi interpretáció középiskolás kortárs csoportok bevonásával” című mintaprojektet. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium diákjai a miskolci Herman Ottó Múzeum és a rudabányai Bányászattörténeti Múzeum szakemberei segítségével készítették rövidfilmjeiket. A Herman Ottó Múzeum mintaprojektjének eredményeként összesen 12 kisfilm született.
A 2008 óta városi ranggal bíró, de hátrányos helyzetűnek mondható településen található kismúzeum munkatársai a viszonylag közeli Kazincbarcikán, a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban tanuló középiskolásokkal dolgoztak együtt a mintaprojekt során, a munkába az egri Eszterházy Károly Egyetem hallgatóit is bevonták. A kazincbarcikai gimnázium oktatási programjában kiemelt helyen szerepel a médiaismeretek oktatási, ezért a diákok a rudabányai kiállításban néhány fős stábokba szerveződve forgattak a filmezésben jártas tanárnőjük segítségével kortárs tárlatvezető filmeket illetve a múzeumi közösségi tér funkcióját erősítő bútorokat terveztek és kiviteleztek raklapokból.
A múzeumi kollégák mindeközben új impulzusokat kaptak az őket mentoráló miskolci múzeumtól, partnerkapcsolataik helyi szinten is fejlődtek, a helyi városüzemeltetési kft-től és az önkormányzattól, helyben élő művészektől is kaptak segítséget, a miskolci Színészmúzeum pedig jelmezeket adott kölcsön a filmforgatáshoz.
Általános tanulságként hangzott el, hogy hasonló jellegű projektekbe nem az érettségi előtt álló 12. évfolyamosokat érdemes már bevonni, hanem az iskolai közösségi szolgálatot teljesítő diákokat, az öt alkalomból álló projektmunka megtervezésekor pedig lényegesen több munkaórát kell betervezni a filmek elkészítésére és a raklapbútorok kivitelezésére is, célszerű a projektet két tanévre elosztani, nyárra időzíteni a bútorokkal folyó munkát, a filmezést pedig téli időszakra betervezni.
Mindenki számára motiváló volt, hogy a munka eredményei a való életben is hasznosultak, a filmek a múzeum népszerűsítésére elérhetőek a Youtube-on, a raklapbútorok pedig kedveltek lettek a látogatók körében, Bútor (ötlet)elemek múzeumi terekben címmel vándorkiállítás is készült a közös munkáról. További extra fejlemény, hogy a mintaprojekt az egyik végzős diák pályaválasztásához is hozzájárult, tervei szerint múzeumpedagógusnak készül.
Miskolcra visszatérve a koraeste inspiráló beszélgetéssel telt a Miskolci Galériában a Miskolci Alternatív Generáció (MAG) aktivistáinak közreműködésével. A hivatalos szervezeti keretekkel szándékosan nem rendelkező, hanem alulról és organikusan szerveződő fiatal urbánus közösség egy rövidebb ideje már munkálkodik egy élhetőbb, fiatalokat helyben megtartani képes városért. Alapvetően az volt az ötletük, hogy miskolci, de nem ismert művészeknek teremtsenek figyelemfelkeltő módon formabontó helyszíneken bemutatkozási lehetőségeket. Ezzel a tervükkel keresték meg a Miskolci Galériát, a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria Alkotóházában 2018. januárjában megnyitott Typochonder című kiállítás óta pedig már több különböző helyszín is képbe került, a „MAG-kirakat” névre keresztelt kiállítássorozat keretében például üresen álló belvárosi üzletekben is szerveztek tárlatokat , vagy a volt úttörő felvonulási területet is birtokba vették, valamint szabadtéri matinékat tartottak közösségi garázsvásárral, színpadi produkciókkal, Miskolc jövőjéről szóló beszélgetéssel körítve.
Céljuknak tekintik a nagymúltú gyáripari város elfeledett ipar örökséghelyszíneinek revitalizálását, a fiatalok számára releváns kulturális tartalommal való megtöltését, az eltérő generációk összekapcsolásátés aktivizálását, a miskolciság tematizálását, mindezen célokhoz helyspecifikus platformok megteremtését, együttműködések kezdeményezését hasonló célokat megvalósító civil szervezetekkel. Az idei évben 12 projektötletre alapozott kiállítássorozat megvalósítását tervezik, például Miskolcot szociófotós szemmel bemutató tárlatra készülnek.
A beszélgetés a MAG fiataljaival igencsak gondolatébresztőnek bizonyult, a koordinátori hálózat tagjai a méltató szavakon túl kérdésekkel, ötletekkel álltak elő, a célhoz közelebb vivő helyi támogatók, erőforrások és „hörcsögcsapások” felkutatását javasolták. Körbejárták a kötetlenség és az állandó mobilitás illetve az intézményesített rendszerbe való betagozódás mellett és ellen szóló érveket, ugyanakkor beismerték, hogy a múzeumoknak, ha valóban társadalmi múzeummá kívánnak válni, akkor a hasonló kezdeményezésekből kellene megtanulniuk a közösségre, a partnerekre való reflektálást.
A tanulmányút második napja Sátoraljaújhelyen a Levéltár és a Börtönmúzeum megtekintése előtt a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását segítő két helyi tanoda megismerésével telt a Petőfi Irodalmi Múzeum Kazinczy Ferenc Múzeumában, ahol a hálózat helyben dolgozó munkatársa, Gézciné Nagy Marika vezette körbe a koordinátorokat.
Szabó László atya és Fábrikné Király Klára szakmai vezető mutatták be az Új Hely Piarista Tanodát egy érzékenyítő játék segítségével, a „Továbbra is kapjanak ők is esélyt!” nevű tanodával kapcsolatos információkat pedig Zsupkó Andrea szakmai vezető ismertette a Koinonia Sátoraljaújhelyért és Zemplénért Baráti Közhasznú Egyesület képviseletében. Az Új Hely Piarista Tanodába a szegénytelepen élő „telepi gyerekek” járnak délutánonként, tanítás után itt segítséget kapnak a leckeíráshoz és a szabadidő értelmes eltöltéséhez, nyaranta pedig táborokat szerveznek számukra, családlátogatással is foglalkoznak, rendszeresen viszik a gyerekeket a Petőfi Irodalmi Múzeum Kazinczy Ferenc Múzeumának múzeumpedagógiai foglalkozásaira. Együttműködnek a 12-18 éves roma lányok továbbtanulási esélyeinek növelését célzó Bari shej (lovári nyelven Nagy lány) programmal is, mely az ország több pontján is működik.
Magyarország második legnagyobb természettudományos gyűjteményében, a gyöngyösi Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeumában zárult a három napos szakmai műhely. A hálózat Heves megyei tagja, Székely Ágnes tartott tárlatvezetést a múzeum Természettudományi Pavilonjában Báryné dr. Gál Edit igazgatónő köszöntőjét követően, majd négy muzeológus kolléga (Fodor Rozália, dr. Babocsay Gergely, dr. Ballók Zsuzsanna és dr. Kiss Ádám) mutatta be a gyűjteményeket.
szerző: Kajári Gabi
fotók: Bojcsuk Anna
|