Ezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni!

Újabb tartalmas napot töltöttek együtt 2017. július 18-án Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Konferenciatermében a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosító számú projekt múzeumi komponensének külső szakértői.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár konzorciumi együttműködésében 36 hónap alatt megvalósuló kétkomponensű projekt lényegében egy szerteágazó módszertani fejlesztés. A múzeumi területre vonatkozó részét a projektbe bevont külső szakértők által lefolytatott és a hazai múzeumi életre vonatkozó helyzetfelmérő jellegű négy alapkutatás alapozza meg, és majd a kutatási eredményekre reflektálva történik meg a hét különféle módszertani fejlesztés kidolgozása. A különböző múzeumtípusokra és körülményekre rugalmasan adaptálható, hiánypótlónak számító módszertanok kidolgozásával válik elérhetővé a hazai múzeumi szakma korszerű módszertani fejlesztése, felkészítése a jelenkori kihívásokra, többek között az oktatásnak a korai iskolaelhagyás csökkentésében játszott szerepének múzeumi eszközökkel történő támogatására vagy, a fogyasztói és szakmai igényeket harmonikusan kielégítő szolgáltató múzeum koncepciójának elterjesztésére, gyakorlati alkalmazására.

Az egész napos szakmai rendezvényre – amelyet már megelőzött 2017. május 17-én egy hasonló célú szakmai nap – az ország legkülönbözőbb pontjairól érkezett, negyvennél is több szakértőt a projekt szakmai vezetője, dr. Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese, a projekt szakmai vezetője köszöntötte. Röviden utalt rá, hogy a projekt a Múzeumok Mindenkinek Program magasabb szintre emelése és kiemelt jelentőségű a hazai múzeumi életben, majd ennek fényében eredményes közös munkára buzdított a megjelenteket.

Káldy Mária, a MOKK főtanácsadója átfogó előadásában egészen az 1980-as évekig visszapillantva tekintette át az projekt négy alapkutatásának előzménykutatatásait, melyek a hazai múzeumi élet fontos tendenciáit vizsgálták – különös tekintettel a látogatóbarát múzeumok elméleti megalapozására, a hatás- és kockázatelemzésekre, illetve az oktatási és a muzeális intézmények együttműködését célzó gyakorlatokra, lehetőségekre.

A szakértői munkába bekapcsolódott múzeumi szakembergárda szemléletes képet kaphatott a projektről Nagy Magdolna, a MOKK megbízott igazgatója, egyben a program projektmenedzsere előadásán, melyben röviden ismertette a rendkívül komplex projekt célkitűzéseit, ütemezését, valamint a főbb projektelemek (kutatások – módszertani fejlesztések – képzések – kiadványok) egymáshoz való kapcsolódását és a szakértők projektben játszott szerepét. A kutatásokon alapuló módszertani fejlesztések a kapcsolódó mintaprojektek praxisába, illetve a projekt keretében kidolgozásra kerülő, pedagógusoknak és múzeumi szakembereknek szóló ingyenesen elvégezhető továbbképzések tananyagába is beépülnek, nyomtatott, illetve online projektkiadványok (8 kézikönyv, gyakorlati útmutató, 15 mintaprojekt kiadvány) formájában válnak hozzáférhetővé a szakma és a szélesebb közönség számára.

Hadnagy-Portik Piroska, a projekt módszertani csoportvezetője lényegre törő ismertetőt tartott a módszertani kutatások jelenlegi állásáról. Elhangzott, hogy az ún. desktop-kutatásokat (az adott kutatás témájához kapcsolódó, korábbi időpontban, más célból gyűjtött adatoknak az aktuális kutatási céloknak megfelelő rendszerezését, újraelemzését) a MOKK projektmunkatársai már elvégezték a szolgáltató múzeum, a múzeumi szakemberek és a múzeumpedagógia témákban, bár az előadót idézve ez az a munka, amit „nem lehet befejezni, csak abbahagyni”. Nyílt felhívás keretében egy 120 kérdésből álló online kérdőíves kutatást is lefolytattak hazai múzeumi szakemberek körében. Az eredmény a módszertani csoportvezető szerint már jelenleg is reprezentatívnak mondható, eddig 38,5 % körüli válaszadási hajlandóság mutatkozott a kérdőívre. A május végi határidőt követően sem zárták le az online kérdőíves felületet, így a muzeális intézményeknek továbbra is lehetőségük van véleményük kifejtésére, végül egy kutatási jelentéssel zárul a munka ezen szakasza. Ezzel párhuzamosan, immár a szakértők közreműködésével zajlik majd az mélyinterjús kérdéssor megkonstruálása, melynek lekérdezése – első sorban az online kérdőívet kitöltők köréből – ötven muzeális intézmény körében 2017. szeptember végéig tart. A szakértők által készített mélyinterjúk alapján a szakértőkből álló, közülük választott csoportvezetők által koordinált kutatási csoportok november végéig készítik el kutatási részjelentéseiket, melyekre alapozva 2018. február végéig bezárólag kerül sor a módszertani fejlesztések kidolgozására.

Az előadásokat követően a szakértők az általuk előzetesen választott témák alapján, kutatási témánként összesen három nagyobb csoportot (szolgáltató múzeum, múzeumpedagógia, múzeumi szakemberek) alkotva folytatták a közös munkát. Jó alkalom volt ez a bemutatkozásra, egymás közelebbi megismerésére, a projektmunkát illető személyes elvárások, remények megfogalmazására, és a brainstorming módszerével élve a további kifejtést igénylő kérdések felvetésére.

A múzeumi szakemberek témájú kutatás-módszertani megbeszélés kiindulópontjaként elhangzott, hogy az utóbbi évek tapasztalatai szerint a múzeumokba kerülő új kollégák sokszor nem ismerik a múzeumot gyakorlati oldalról, mert a felsőfokú képzés erre nem készíti fel őket megfelelően, az egyetemi előadók általában nem gyakorló muzeológusok, inkább elméleti szakemberek. Ugyanakkor a tapasztalt múzeumi szakemberek felkészültsége sokszor nem naprakész, túlterheltek, így kevés idejük jut önmaguk fejlesztésére. A fiatalok is sokszor elődeik gondolkodásmódját viszik tovább. A távlati megoldás a segédmuzeológus státus újbóli bevezetése, illetve a múzeumi életpályamodell lehetne. A rövidebb távú megoldásként a projekt keretében a szakértők pedig olyan módszertani útmutatót állítanak össze, amely segítséget nyújt mind a múzeumba belépő munkatársak, mind az őket mentoráló régi kollégák számára, ezen felül elmélyíti a komplex múzeumi szemléletmódot, és ezáltal az egyes feladatokat már nem külön kezelik a múzeum különböző osztályai. Reprezentatív kutatás keretében a muzeológusokat képző szakokat lehetne megszondázni, továbbá az is kiderülne, hogy miként látják a fiatal muzeológusok a szakmában rejlő karrierlehetőségeket. Alap problémaként merült fel még, hogy ciklikus jelleggel nagyobb hangsúlyt kap a múzeum tudományos, kutató jellege, míg időnként a hangsúly inkább a közművelődés irányába tolódik el, és ritka az ideális, kiegyensúlyozott állapot. Ennek a jelenségnek az okát is érdemes volna kutatni, elemezni.

A szolgáltató múzeum témájához kapcsolódó szakértők három kisebb csoportban végzik majd a munkát és három témát dolgoznak fel (alapkutatás, modern múzeumi interpretáció, hálózatosodás), a mélyinterjúk során azonban egy 10-15 kérdésből álló és a mindhárom kutatócsoport témáira reflektáló teljes kérdéssort lekérdeznek. A szakmai napon a szakértők először is a múzeumi szolgáltatás fogalmát jártál körül és egészen az attrakció illetve a humán közszolgáltatás paradigmájáig jutottak el. A résztvevők a témához kötődő eddigi szakmai tapasztalatukat is felvillanthatták. A körkérdéskén indult beszélgetés során elhangzott, hogy a múzeumoknak a helyi társadalom, és egyáltalán a stakeholderek felé folyamatosan bizonyítaniuk kell, hogy szükség van rájuk. A helyi közösség és külvilág számára is nyitott, ezáltal a legszélesebb spektrumú kulturális intézménynek számító múzeumoknak felelős és hiteles módon kell megtalálniuk a maguk szolgáltatási palettáját. Fontos tisztázni például a múzeumi közegben zajló nagyrendezvények kapcsán a határokat, illetve ezen szolgáltatások, programok rövid és hosszú távú kihatását saját működésükre. Szó esett az érem másik oldaláról is, arról a szituációra, amikor a múzeum vesz igénybe egy specifikus szolgáltatást, például kiállítás-rendezés kapcsán kiállítástechnikával foglalkozó céggel dolgozik együtt, ám sajnálatos módon ennek a hazai kritikai fóruma még nem alakult ki, a kiállításokról szóló recenziók ritkán „látnak tovább” a műtárgyaknál vagy a kurátor szándékánál.

A múzeumpedagógiai kutatásban résztvevő szakértőké a legnépesebb csoport, 4 kisebb csoportban végzik majd munkájukat. Az ő esetükben is lesz a csoportok mindegyikében egy-egy csoportvezető, aki a többiek munkáját közvetlenül irányítja, velük egyeztetve a múzeumpedagógiai kutatásban résztvevők munkáját a kutatási csoportvezető fogja majd össze. A csoportok a következő témákat veszik górcső alá: A múzeumok felkészítése a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok kompetenciáinak fejlesztésére; Miénk a múzeum?! Módszertani útmutató a múzeumok önkéntes és IKSZ menedzsmentjéhez; Digitalizált gyűjtemények oktatási haszna; illetve Múzeumpedagógiai módszerek a szakképzés támogatására.

Az ebédet követőn továbbra is témacsoportokban maradva, de az elméleti és fogalmi kérdéseken túllépve immár a gyakorlati megvalósítást előtérbe helyezve folytatódott az együttgondolkodás. A kutatócsoportok összetételét, vezetését, működését, a munkaszervezés és a belső kommunikáció mikéntjét, a kutatások forrásbázisát és a mélyinterjúk célcsoportjait, illetve a szakértőktől elvárt tartalmakat, formát, terjedelmet és határidőket is tisztázták a résztvevők. Bár sok kérdés és felvetés elhangzott a szakmai nap során, a végén azzal búcsúzhattak egymástól a meghívott szakértők és a MOKK projektcsapata, hogy befejezni valóban nem, csak abbahagyni lehet a megkezdett kutatás-módszertani tanácskozást. A folytatásra nem is kell sokat várni, a kutatások további pontosítására a frissen megválasztott csoportvezetők egyeztetésén már július végén sor kerül.