belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol
?Ha tetszett a kiállítás, a csillagra kattintva értékelheti. A kiállítást a Facebookon is ajánlhatja a Facebook Tetszik gomb segítségével. Kérjük, az oldal alján írja meg véleményét vagy tekintse meg, mások hogyan vélekedtek a kiállításról
Nyugat-Dunántúl - A nyugati végek dicsérete

Helyszín: Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Sztaravodai út 75.


Címkék:

MÁV-kedvezmény

A tájegység a Vas megyei Őrség, a Zala megyei Göcsej és Hetés hagyományos paraszti világát tárja elénk. E nyugat-dunántúli tájak talaja agyagos, nehezen termő, a térség folyóvizekben gazdag. Erdeiben a tölgy, a bükk és a fenyő honos. Az itt megtelepülők az erdőkkel borított dombtetőkön égetéses irtással hozták létre első településeiket, a laza, szórt elrendezésű szereket, illetve szegeket. A sík vidékeken főként utcasorba rendeződött falvak alakultak ki. Ezek a honfoglalás korában létrejött magyar falvak a tatárjárásig határőrvidékeinkhez tartoztak. A királyt szolgáló határőrök szervezetük szétzúzása után is falvaikban maradtak. A göcseji szegek népe inkább katonai szolgálatot teljesített, és a királyi udvar kiszolgálásában is részt vett, melynek fejében nemességet kaptak. Az Őrség 18 községében élő egykori gyepűvédők kiváltságjogokat élveztek, melyektől csak a 17. században fosztották meg őket. Az egykori részben nemességbe olvadt, részben jobbágysorba süllyedt határőröknek és a királyi várnépeknek utódai azok a magyarok, akik az Árpád-kor óta folyamatosan itt élnek. A reformáció legkorábbi szakaszában közösségeik reformátusok lettek. A 18. században a falvak jobbágyságát a földesurak újra katolikus vallásra térítették, de a nemesi-kisnemesi réteg református, kisebb részt evangélikus maradt.
A gyenge, agyagos talaj nem kedvezett a földművelésnek, gyűjtögetéssel egészítették ki megélhetésüket. Többnyire rozst, árpát, zabot, kölest és hajdinát termesztettek, de bőven termettek konyhakerti növények is. A parasztgazdaságokban a rideg és istállózó állattartást egyaránt művelték, a tölgyesekben sertést makkoltattak. Messze földön híres szarvasmarháikat főként az osztrák, és német vásárokon adták el, egészen az I. világháborúig. A 19. század második felében fellendült szarvasmarha-tenyésztés a konzervatív életkörülmények között élők gyors polgárosodásához vezetett.
A vidék hagyományos építőanyaga a fa volt, a fában szegény területeken inkább a sövény- és a földfalú építkezés volt a jellemző még a 19-20. század fordulóján is. A faépületek faragott tölgyfa talpaira bárdolt fenyő boronafal épült, melyet aztán sárral tapasztottak, meszeltek. A tetőt zsúppal fedték, bár a 19. század közepétől már cserepet is használtak.
Zala nevezetes szülötte Deák Ferenc. A „haza bölcse” Söjtörön született 1803-ban, köznemesi családban.
A múzeumi tájegység központjában álló harangláb, a köré csoportosuló lakóházak és gazdasági udvarok a sík zalai területek aprófalvait, a távoli dombon magasodó, kerített ház a szeres településeket idézik. Messzebb a zalai szőlőhegyek présházai sorakoznak.


Nyitva tartás:

március 30 - október 27. kedd-vasárnap 9.00-17.00 óra október 28 - március 30. szombat-vasárnap 10.00-16.00 óra


Zárva tartás:

március 30 - október 27. hétfő október 28 - március 30. hétfőtől péntekig



További kereséshez válasszon régiót, dátumot, kiállítást vagy közönségprogramot:

ÉV

HÓNAP

NAP

KIÁLLÍTÁSOK
KÖZÖNSÉGPROGRAMOK
KERESÉS
Határon túli kiállítások Határon túli közönségprogramok

À la carte múzeumok listája

Határon túli múzeumok

Szakképzéshez kapcsolódó múzeumi foglalkozások

Iskolai közösségi szolgálat múzeumban

Képzések pedagógusoknak, óvodapedagógusoknak, pedagógusjelölteknek

Önkéntes munka múzeumban

Ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolódó közönségprogramok

 

Regisztráció és szerkesztőfelület múzeumoknak

KultúrBónusz