Janus Pannonius Múzeum: Játszd el magad! Hátrányos helyzetű, SNI-s, fejlesztésre szoruló tanulók fejlesztése múzeumi módszerekkel

Mintaprojekt alapadatok

Mintaprojekt címe: Játszd el magad!

Alcíme: Hátrányos helyzetű, SNI-s, fejlesztésre szoruló tanulók fejlesztése múzeumi módszerekkel

Mintaprojekt megvalósító intézmény, település: Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Régió: Dél-Dunántúl

Megvalósulás helyszíne (ha eltér a megvalósító intézménytől):

Együttműködő köznevelési intézmények:

1. Budai Városkapu Iskola és Alapfokú Művészeti iskola Bártfa Utcai Általános Iskola
2. Kodolányi János Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
3. Pécsi Szakképzési Centrum II. Béla Gimnáziuma, Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma
4. Komlói Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Pécsváradi Tagintézménye

Együttműködő felsőoktatási intézmény: Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történettudományi Intézet, Újkortörténeti Tanszék

Mentorált múzeum, település: Pécsváradi Vár. Pécsvárad

Választott módszertani téma1: A modern múzeumi interpretáció módszertana

Választott módszertani téma2: Múzeumok felkészítése a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok kompetenciafejlesztésére

Bevont diákok száma (megvalósító és mentorált intézményből összesen): 100

Társadalmi, gazdasági, pedagógiai körülmények, amelyek a mintaprojekt kiindulási helyzetét jellemzik

A 2015. évi KSH adat alapján Pécs lakosságszáma 145 985 fő, ezzel a Dél-Dunántúl legnagyobb városa, meghatározó jelentőségű a régióban. Előnyös regionális helyzete azonban nem jelent erős pozíciót: az utóbbi évtizedekben a városban jelentős ipari üzemek (pl. bánya, bőrgyár) szűntek meg. A munkalehetőségek beszűkülése miatt Pécs öregedő korfát mutat, mely tendencia megváltoztatása a város egyik legnagyobb kihívása. A megyeszékhelyen a legkisebb a gyermekkorúak aránya az össznépességen belül. Pécs társadalmában a város gazdasági átalakulása miatt számos olyan csoport van, amelynek nincs állandó keresete. A város kiemelt feladatának tekinti a szociális és társadalmi rehabilitációra szorulók fejlesztését, képzését, integrálását a helyi társadalomba és a munkaerőpiacra.

A Janus Pannonius Múzeum aktív szerepet vállal a hátrányos helyzetű diákok oktatási, nevelési fejlesztésében és társadalmi integrációjának előmozdításában. Keressük azokat a múzeumi környezetre adaptálható hatékony, innovatív módszereket, amelyek élményt nyújtva fejlesztik a gyerekek képességeit. A Janus Pannonius Múzeum Töréneti Osztálya 2015 óta működik együtt a pécsi Keret Alkotó Csoport Kulturális Egyesülettel, amely színházi nevelési technikákat alkalmazva vezeti rá a gyerekeket a tanulás, a felnőtté válás, a társadalmi beilleszkedés problémáinak kezelésére. Foglalkozásaik segítségével a gyerekek lehetőséget kapnak önkifejezésük minél teljesebb és színesebb megformálásához.

A mintaprojekt konkrét céljai, a célok kapcsolódása a két választott módszertani témához

Célként tűztük ki a színházi nevelési módszerek múzeumi környezetre való adaptálását. A projektben a különleges múzeumi helyszínek – a 19. századi pécsi tímárház és a középkori pécsváradi vár – adták a színházi megjelenítés kulisszáit, a múzeumi tárgyak pedig kellékül szolgáltak a foglalkozások során létrehozott jelenetekhez. A múzeumi interpretáció egyik feladatának tekintettük olyan program kitalálását és működtetését, amely vonzóvá, felfedezhetővé teszi a fiatalok számára a kiállításokat és a gyűjteményeket. A szerepbe helyezés révén olyan értelmezési keretet kínáltunk, amely valószerűvé, átélhetővé tette a gyerekek számára lakóhelyük múltjának egy-egy darabját. A közös kulturális örökség felelevenítésével igyekeztünk hozzájárulni identitásuk felépítéséhez. Legfontosabb célunk azonban olyan élmények nyújtása volt, amelyek tanulságait a gyerekek saját élethelyzeteikbe, konfliktuskezelési technikáikba beépíthetik.

Az egyetemi oktatás kritikájaként sokszor elhangzik, hogy nincs terepe a gyakorlatnak, a hallgatók alig találkoznak valós tanítási-nevelési szituációban a gyerekekkel. A projekt során alkalmazott módszertan fő elemei – drámapedagógia, konstruktív pedagógia, reflektív tanulás – alig vannak jelen a pedagógusképzésben. A projekt lehetőséget teremtett a felsőoktatásban részt vevő hon- és népismeret szakos tanárjelölt hallgatóknak az egyetemen megszerzett elméleti tudásuk gyakorlati alkalmazására, újszerű pedagógiai módszerek megismerésére. Azt vártuk, hogy a foglalkozásokon aktívan vegyenek részt, majd a tapasztalataikról reflektív naplót készítsenek.

Célunk volt a kísérőpedagógusok aktív bevonása is, akik eddig nem alkalmazott innovatív oktatási-nevelési módszereket tapasztaltak meg és sajátítottak el a hat alkalomból álló foglalkozássorozatok alatt.

A mintaprojekt megvalósítása során alkalmazott módszerek bemutatása és indoklása

A MESTERSÉGEK: kezdeményezés és együttműködés címet viselő foglalkozássorozataink helyszínei és a hozzájuk kötődő történelmi emlékek, történetek különleges kontextust jelentettek a címben jelzett kompetenciák több szempontú megközelítéséhez. A tanulók és a "hely" közti kapcsolatot a Keret Alkotó Csoport teremtette meg. Drámapedagógiai és playback színházi elemeket vettünk alapul egy-egy foglalkozás megalkotásakor. Azért ezeket, mert ötvözik a gyerekek készség- és képességfejlesztését, a kommunikációfejlesztést, s ezek hatására nő a csoporton belüli bizalom, együttműködés. A ráhangoló szakasz után eleinte ún. szabályjátékokkal kezdtünk, ezzel alakítva ki a foglalkozás kereteit. Ezzel elkerültük a direkt és sokszor tiltó szabályozást, amelyben a leginkább részük van ma az iskolában a diákoknak. Ezt követte azon játékok sora, melyek előkészítettek a későbbi szerepjátékokra. Hang-, mozgás-, mimika-, játékbátorság született ezalatt. A fókusz programelem minden esetben az aktuális múzeummal való találkozás és annak feldolgozása volt. Itt klasszikus drámapedagógiai technikákkal mozgósítottuk az előzetes tudást, valamint feldolgoztuk a látottakat. A gyerekek a tapasztalataikból konstruáltak lejátszásokat, ezzel biztosítottuk az elmélyülést, memorizálást, valamint a siker érzését.

Különböző korú és képességű gyerekek igényeire terveztük a hat alkalomból álló foglalkozássorozatokat. Egy-egy foglalkozás szervesen egymásra épített szakaszokból állt. A foglalkozások menete a ráhangolás-jelentésteremtés-reflexió (R-J-R) modellt követte, állandó forgatókönyvünket adaptáltuk minden alkalommal a célul kitűzött témához. Ez a gyerekeknek biztonságot és rendet nyújtott, s egyben a változatosság lehetőségét is biztosította.

Kompetenciák és tudáselemek fejlődését tapasztaltuk a programban részt vevő hon- és népismeret szakos tanárjelöltek részéről is, akik a gyerekek között elvegyülve aktívan vettek részt a foglalkozásokon. Készítettünk számukra egy szempontsort, ami alapján elemezni és értékelni voltak képesek a látottakat: akár a foglalkozásvezetők instrukcióit, akár az irányított tevékenységeket, akár a részt vevő tanulók viselkedését, sőt, alkalmanként saját magukra is reflektáltak. A kurzus végén leadott naplóikban bemutatták személyes fejlődésüket, pedagógia mesterségbeli tudásuk gyarapodását. A részt vevő hallgatók hozzájutottak olyan többlettudáshoz – ezt többen le is írták –, amely később, a pályájukon jól hasznosítható az osztálytermen, iskolán kívüli tanulási alkalmak során.

A megvalósult mintaprojekt adaptálhatósága más muzeális intézményekben

A színházi nevelés a gyerekeknek maradandó élményeket szerezve alkalmazható történeti környezetre, épületekre, ahol drámapedagógiai, playback színházi módszerekkel átélhetővé válik a múlt. A playback színház az improvizációs színház olyan formája, amely az interaktivitást, a történetmesélést állítja a középpontba. A drámapedagógiai foglalkozásokon múzeumi tárgyak felhasználásával megjeleníthetők a gyerekek hangulatai, érzései, élettörténetei. Ezekre reflektálunk, erősítve bennük a jelen létük tudatosságát. A foglalkozásokon szerzett tapasztalatokkal, saját élményekkel könnyebben közelítenek a múltban élt emberek érzései, élettörténetei felé.

Szerző: Pásztor Andrea

Fotók: Janus Pannonius Múzeum