Kiállításértékelés képzéseket szervez a Pulszky Társaság

A Pulszky Társaság új tanfolyamának ötletét egy reális probléma, a mindenfelé felbukkanó, zavaró kiállítási hibák sokasága váltotta ki 2013-ban. A következő két évben, 2014-ben és 2015-ben a PT tagjai számára meghirdetett, egynapos, ingyenes felkészülési műhelymunkák szervezése és értékelése történt meg (a helyszínek: Petőfi Irodalmi Múzeum, Postamúzeum, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum, Kuny Domokos Múzeum a Tatai Várban), majd elkészült a Múzeumi Akkreditációs Szakbizottság által kívánt, és el is fogadott akkreditációs anyag (23172-3/1915 KOZGYUJT). Az oktatók[1] az első tanfolyamok résztvevői közül kerültek ki.

Az oktatókaz első tanfolyamok résztvevői közül kerültek ki. Kipróbálták a tanfolyamon tanítani szándékozott, amerikai eredetiből fordított látogatóközpontú értékelési módszert, és azt magyar viszonyokra adaptálták. Ez egyfelől nem volt nehéz. Alapfokon a legtöbb látogató hasonló: fáradékony, kíváncsi, laikus, lelkesedő, esendő, ember. Másfelől sok időt igényelt, türelempróbáló volt némely angol kifejezések értelmezése, a lehető legjobb magyar megfogalmazások megkeresése és a hazai viszonyok ismeretében való kiegészítés.

A Beverly Serrell által közölt módszert a Chicago Museum Exhibitors Group száznál több tagjából verbuválódott 13 múzeumi szakember dolgozta ki, aprólékos, türelmes munkával, majd ő egy könyvben a szakma értékelése elé bocsájtotta (Serrell, 2006). A módszer a kiválónak gondolt múzeumi kiállítás jellemzőivel hasonlítja össze az aktuálisan értékelt kiállítást, 4 csoportba sorolt 30 jellemző szerint. Egy recenzió (Kym S. Rice, George Washington University) szerint a könyv érdeme, hogy őszintén tárgyalja a módszer előnyeit-hátrányait (Rice 2008). A szempontok heterogének és a módszer minden szempontot egyenrangúnak tekint (pl. az ülőhelyek meglétét ugyanúgy vizslatja, mint a szakmai megbízhatóságot, vagy a látogató személyes érintettségének kialakulását). A módszer nem tudományos – írja Rice. Ami alatt én azt értem, hogy egy kiállítás analízisének többféle lehetséges tudományából (művészetéből?), a szaktudománytól a fénytanon, kémián, ergonómián, esztétikán át a logisztikáig, egyiket sem hívja segítségül. Ehelyett több szakember véleményét ütközteti – ami természetesen nem helyettesíti a tudományos vizsgálatokat. Az eljárás legfőbb erényének azt tekinti Rice, hogy segíti a múzeumi dolgozókat saját készségeik fejlesztésében. Hát ezért is lett ez a továbbképzésünk központi eleme.

Ennek a 30 órának a célja nem az, hogy kritikust vagy kiállítás-tervezőt faragjon a múzeumi dolgozóból. Sokkal inkább szakmai ismeretekhez, fogódzókhoz, a múzeumi törekvéseknek és a közönség sokféle szempontjának megismerésén keresztül egy új attitűdhöz segíti a résztvevőket.

A tanfolyamot 8-15 fő jelentkezése esetén indítjuk, részvételi díja 30 000.-Ft. Jelentkezni apulszkykepzes@gmail.com címen lehet 2016. október 28-ig.

További információ a képzésről itt olvasható.