belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

Mesterségem címere

"A" szekció

11:20 – 11:28 Mesterségem címere

Kovács Éva Zsuzsanna múzeumpedagógus, Tatabányai Múzeum Bányászati Múzeum és Ipari Skanzen

„Mesterségem címere”- múzeumpedagógiai foglalkozás sorozat a TMJV Tatabányai múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeum és Ipari Skanzenjében

Nívó díj 2018

A kiállítások koncepciója, bemutatása (egyben a múzeumpedagógiai foglalkozások helyszínei)

TMJV Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeum és Ipari Skanzen

Tatabánya város létrejöttét a szénbányászatnak köszönheti. A bányász emlékek megőrzése és bemutatása célja a Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati és Ipari skanzenjének.

Az 1988-ban létrehozott, és azóta folyamatosan bővülő Szabadtéri Bányászati Múzeum, Magyarország első, és ez idáig egyetlen ipari skanzenje, amely természetes környezetben mutatja be az ipari munkások munka és életkörülményeit. Látható a volt üzemiroda, a bányamérnökség, a felolvasó, a régi aknatorony és az egykori kovácsműhely. A régi üzemi épületek mellett új rekonstrukció a lejtakna lejárat és a hozzá kapcsolódó földalatti bányatérség. Az ipar és technikatörténeti kiállítást a szabadtéri géppark teszi teljessé.

Az ipari létesítmények mellet több épület található, melyekben a bányatelepeken élők életmódját bemutató kiállítások kaptak helyet. A két munkás lakóház az ún. hatajtós házak közül az elsőben a munkások lakáskörülményei kerültek bemutatásra az 1900-as évektől a 40-es évekig. A második ház a mesterségek háza a telepen működő jellegzetes kismesterségekből (cipész, fodrász, pék, fotós stb.) ad válogatást a látogatóknak. A XV-ös akna üzemhez tartozó egykori bányamesteri lakásban pedig a tisztviselői lakás került berendezésre.

A kézműves mesterségeknek évezredes, külön története van, azonban a Tatabányai Múzeum látókörébe került gyűjtemény együttesek a 19. század végéről, ill. a 20. századból származnak. A városiasodás folyamatával párhuzamosan jelentek meg Tatabánya életében, hiszen a 19. század végén lezajló változások, a kiépülő bánya- és ipartelepek, valamint a polgárosuló falvak a korábbinál lényegesen több kisiparos és kereskedő megélhetését biztosították a század első felében. A falvakat hagyományosan ellátó Tata és

Tóváros piaca helyett az igényeket zömében a MÁK Rt. Élelemtára, valamint a helyben munkálkodó mesterek elégítették ki.

Műhelyanyagaink zöme a 2001-ben, a Bányászati és Ipari Skanzenben megnyitott „Mesterségek háza” kiállításain látható. Maga a kiállítás igyekszik azt a folyamatot rögzíteni, amikor a 20. század fordulóján meginduló bányászat és az ennek következtében létrejött kolóniákra költözők sokféle igényei alapvetően változtatták meg a vidék életét. A lezajló polgárosodás egyrészt kialakította a kétlaki életet élők rétegét, másrészt modern, a városokra jellemző kisipari tevékenységek is megjelentek a falusi szolgáltatások mellett.

Mindenképpen ilyen, faluban és városban is jellemző mesterség volt a cipészé. A hatajtós házakban jellegzetesen konyhában űzött mesterség volt, az iparűzők életmódja és lakáskörülményei nem tértek el azokétól, akiknek dolgoztak. Hagyományosan jellemző, hogy a cipész asztalán együtt voltak a szerszámok és kellékek, kaptafák, kések, árak, szurkos cérna, csíptető, lábszíj, ráspolyok, faszegek, a javításra váró és félkész termékek. Segítségükkel egyrészt jól tanulmányozható a cipőkészítés folyamata és a felhasznált alapanyagok, másrészt rámutatnak a korábban említett átalakulásra is, közöttük a falusiak számára gyártott csizmák és a telepek lakóinak szükségleteire készült félcipők egyaránt megtalálhatóak.

A cipészhez hasonlóan a telepi szabó is a konyhában dolgozott. A század első felében fontos kellék volt az ún. szabókályha, mely egyrészt a lakás, vagy műhely fűtését szolgálta, másrészt helyet adott és melegen tartotta a szenes vasalót is. Nem hiányozhatott a műteremből a varrógép. A szabó műhelyek elengedhetetlen eszköze volt a próbababa, a próba tükör, a sablonok, szabásminták és ollók, valamint a vasalást könnyítő ujjafák.

Az egyik legteljesebb műhelyanyagunk a kiállításon is látható borbélyműhely, melynek eredeti cégjelzése, a pléhtányér is gyűjteményünkbe került. A bútorzat a múlt század első harmadából származik, sötét barna, lakkozott, tükrös, márványlapos asztalok és székek. A bútorzat mellett megőrződtek az üveges szekrények, a foghúzók, a kályhára helyezhető vízmelegítő, valamint a kézi hajvágók, borotvák és pamacsok, a parfümös üvegek, szórók.

A polgárosulás előrehaladott fokát mutatja a szépségszalon, mely az 1930-as évek közepétől működött Felsőgallán. Maga a kozmetika, mint iparág megjelenése a falun, tükrözi a lezajlott életmódváltozást még akkor is, ha tudjuk, elsősorban nem a falusi igények kielégítését szolgálta. A múzeum tulajdonába került a szalon teljes bútoranyaga, fehér, lakkozott fa székek, tükrös asztalok, a technikai eszközök: elektromos arckezelő készülék, kvarckészülék, a krémek, pakolások tárolására szolgáló rózsaszín vagy fehér műanyag tégelyek, parfümös üvegek, a fehér vászon textíliák, s külön érdekességként a ma már ritkaságnak számító, kék üvegből készült arcgőzölő.

A II. világháborút követő időkből származik a fodrászmesterséghez tartozó gyűjtemény. A Styl Rt. az 1950-e években kezdte meg működését a városban, általuk kerültek a múzeum tulajdonába a különböző fodrászeszközök: elektromos meleg dauer készülékek, lábon álló hajmosó tál, szárító búrák, hajsütővas, hajszárítók, fésűk, fa hajcsavarók és ollók.

Talán a legteljesebb, és a város elmúlt közel száz évének történeti dokumentuma Stingl Józsefné Szlávik Rozália fotóműterme és fotóanyaga. Ő maga a tatabányai fényképészet egyik legjelentősebb egyénisége volt. A gyűjtemény részét képezik a fényképek előhívásához és kidolgozásához tartozó technikai eszközök és alapanyagok, különböző fényképezőgépek, lámpák és állványok. A Bányászati és Ipari Skanzenben látható kiállításban a műterem eredeti kellékeivel és világításával tekinthető meg a fényképész szalon.

A 20. század elejéről származik Balogh András tatai kovácsmester műhelyének anyaga. Üllők, kalapácsok, nyeles vágók, simítók, fogók. Ezeknek a szerszámoknak jó része a XV-ös aknai kovácsműhelybe került, kiegészítve még Hlogyik István bánhidai kovácsmester anyagával.

A pékműhelyünk anyaga sajnos nem teljes. Egyrészt a tulajdonunkba került a Tatabányai Sütőipari Kft. jóvoltából egy régi zsömlekészítő, valamint egy dagasztó és egy formázógép, amelyek az 1900-as évek második harmadában még használatban voltak. A kézi eszközök, péklapátok, kenyérkosarak egy tatai pékmestertől, Fehér Istvántól származnak, szintén a múlt század közepéről.

Az óvodásoknak szóló „Mesterségem címere”- múzeumpedagógiai foglalkozás sorozat motivációja

Kovács Éva Zsuzsannának hívnak, a TMJV Tatabányai Múzeum múzeumpedagógusa vagyok. Végzettségem szerint óvónő, tanító, dráma táncpedagógus.

Mindegyik területen szeretek dolgozni, igyekszem az összefüggéseket szem előtt tartva a teljességre törekedni.

A múzeum őriz, átad, és örök értékeket közvetít. A híd szerepét tölti be a múlt és a jövő között. Ez a hidat szeretném tudásommal és tapasztalataimmal legjobb képességeim szerint erősíteni.

A múzeumban eltöltött tíz éve tartó pedagógiai munka során tudatosodott bennem, hogy minél előbb érik a gyerekeket komplex hatások, annál hatékonyabban lehet ezeket a minden időkben fontos értékeket átadni.

Tehát már óvodás korban. Mindezt a művészetpedagógia eszközeivel- drámapedagógia, zene és táncpedagógia, mind az öt érzékszervet (látás, hallás, szaglás, tapintás ízérzékelés, mozgás) mozgósítva.

A múzeumpedagógiai foglalkozások kapcsolódási pontjai az óvodai foglalkozásokhoz

Mivel óvónői végzettségemnél fogva ismerem az óvodások életkori sajátosságait és az óvodai programokat, olyan múzeumpedagógiai foglalkozásokat terveztem, amik beilleszthetőek a kis gyermekek hétköznapi életébe, kapcsolódnak az óvodai foglalkozásokhoz.

1. Minden múzeumpedagógiai foglalkozásban szerepelnek mondókák, versek vagy mesék, verses mesék, ami miatt megfelelnek egy irodalmi óvodai foglalkozásnak is.(Például:”Ó mi szép, ó mi szép, ez a háromlábú szék!” - című múzeumpedagógiai foglalkozás fókuszában a skanzen cipészműhelyében Móra Ferenc A cinege cipője című verses meséje áll.)

2. A múzeumpedagógiai foglalkozások az óvodai ének foglalkozásokhoz úgy kapcsolódnak, hogy mindegyik tartalmaz egy népdalt, régi éneket, vagy népi énekes játékot.( Például:”Kerek ez a zsemle”-!” - című múzeumpedagógiai foglalkozás fókuszában a skanzen pékműhelyében az azonos című régi ének áll. Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe….amit valóságos próbálkozás követ majd, mikor az a gyerek eheti meg a zsemléjét, akinek mégis belefért a zsebébe…)

3. A foglalkozások eszköztárában a pályázat által új A múzeum mindenkié névre hallgató matricás füzet születik, amiben a mesterségek házának minden kiállítása és az abba beilleszthető tárgyak is szerepelnek majd matrica formájában. Mind a képi megjelenés, mind a kiegészíthetőség miatt ezért ezek a múzeumpedagógiai foglalkozások kapcsolódnak az óvodai ábrázolás foglalkozásokhoz.

4. Minden múzeumpedagógiai foglalkozás tartalmaz például: mozgásos játékot, ezért kapcsolódik az óvodákban folyó testnevelés foglalkozásokhoz.

5. Mivel a mesterségek házában sok műtárgy van és ezek például: könnyen számolhatóak, ha az óvónők kérik, az óvodák matematika foglalkozásaihoz is tudunk kapcsolódni.

6. A kiállítások történeti és társadalmi jellege eleve kapcsolja a múzeumpedagógiai foglalkozásokat az óvodai környezetismeret foglalkozásokhoz, a skanzen gazdag élővilága (például: gyógynövény, madár, rovar, hüllő) külön kérésre pedig lehetővé teszi a kapcsolódást a természetes környezethez is.

Az óvodásoknak szóló múzeumpedagógiai foglalkozások módszertanáról

A jelenkori pedagógiában már megjelennek új módszerek melyek segítségével az élmény megszerzése központi kérdéssé válik és a cél elsősorban az élmény ismerős és értelmezhető ismeretekre való átalakítása.

Ilyen módszer a drámapedagógia is melyet a múzeumpedagógiai foglalkozások területén a Tatabányai Múzeumban, előnyben részesítünk.

Segítő lehetőségként látjuk az óvodai oktatás mellett, ami hasonlóan más művészeti tevékenységhez a gyerekek komplex fejlődését szolgálja, kiegészíti, és megerősíti az óvodákban megszerzett ismereteket.

Mindezt persze játékosan, az óvodások életkori sajátosságainak megfelelő módon, időtartamában, létszámban is alkalmazkodva ahhoz.

A múzeumpedagógiai foglalkozások felépítése, időbeosztása:

- előkészítés, ráhangolódás:30 perc

- kiállítótérben való foglalatoskodás (Mesterségek háza): 30 perc

- a többi kiállítás megtekintése játékokkal kötetlenebb formában: 30 perc

Mivel a múzeumpedagógiai foglalkozásokon a gyerekek csoportbontásban vesznek részt,(az előkészítő rész után, amíg a csoport egyik fele a kiállítótérben foglalatoskodik, addig a csoport másik fele a többi kiállítást tekinti meg játékokkal kötetlenebb formában aztán cserélnek)a foglalkozást a múzeumpedagógus kétszer tartja meg.

A múzeumpedagógiai foglalkozások tematikája

„Mesterségem címere”- múzeumpedagógiai foglalkozás sorozat a TMJV Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeum és Ipari Skanzenjében óvodások részére

1.”Kipp- kopp kalapács”- múzeumpedagógiai foglalkozás skanzen kovács műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

2.”Psz …sss….be sok súly,meg se mozdul…” múzeumpedagógiai foglalkozás skanzen szabadtéri gépparkjában

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

3.”Mindenütt jó, de legjobb otthon…” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen 6 ajtós lakásaiban és a bányatisztviselői lakásban

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

4.”Ó mi szép, ó mi szép, ez a három lábú szék…”múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen cipész műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

5. …”Én vagyok a bakó manó nyassz!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen szabó műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

6.”Urak, hölgyek szépüljenek!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen szépségszalonjában és fodrász műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

7.”Itt repül a kis madár!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen fotó műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

8.”Sót vegyenek…sót vegyenek!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen élelemtárában

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

9. „Kerek ez a zsemle…nem fér a zsebembe…!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen pék műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

10. „Ó, szállj le ide sólyom!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen szabadtéri szoborparkjában a Turul madár eredeti vázánál és Tatabánya Kő hegyen a milleneumi Turul szobornál

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

A foglalkozások céljai:

Az adott foglalkozás (cipész, kovács, szabó stb.) megismertetése, szerszámaik kipróbálása, életmódjuk eljátszása, Tatabánya helytörténetének megismertetése, koronkénti különbségek felfedeztetése és a foglalkozás belehelyezése a jelen korba.

A TMJV Tatabányai Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozásait elsősorban eddig iskolások látogatták nagy számban. Minden digitális technikát, papír alapú információt felülírt a népszerűsítést illetően a „szájhagyomány útján való dicshimnuszok” terjedése. A kollégák egymásnak adták át a foglalkozások témáit, tartalmát és az elérhetőséget a múzeumi órák előjegyzésére.

Reményeink szerint ez az óvodások esetében is így lesz. Kell 20-30 csoport, amelyik részt vesz ezeken az alkalmakon a múzeumban, aztán jönnek a többiek. Mivel egy alkalommal vesznek részt a gyerekek a foglalkozásokon a pályázaton belül, ha jól érezték magukat visszajönnek majd a következőekre is.

Az új Múzeum mindenkinek matricás füzetet haza viszi minden gyerek az aktuális oldalakkal és lehetséges, hogy a családjukkal térnek vissza, hiszen a képi anyaga megmutatja a skanzen jellegét, nagyszerűségét is (minden múzeumpedagógiai foglalkozás helyszíne benne lesz pluszban azoknak a műtárgyaknak a képeivel, amiket matrica formájában a gyerekek az adott műhelyek képein a helyükre ragaszthatnak).

A gyermekes családok is gyűjthetik a matricákat. Kétszer kell eljönniük a múzeumba, hogy az összes meglegyen. Egyszer a skanzenbe, egyszer a Szt. Borbála térre.

„Mesterségem címere”- múzeumpedagógiai foglalkozássorozat fotódokumentációja a TMJV Tatabányai múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeum és Ipari Skanzenjében

”Psz …sss….be sok súly,meg se mozdul…” múzeumpedagógiai foglalkozás skanzen szabadtéri gépparkjában

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

Mesterségem címere

”Mindenütt jó, de legjobb otthon…” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen 6 ajtós lakásaiban és a bányatisztviselői lakásban

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

Mesterségem címere

”Ó mi szép, ó mi szép, ez a három lábú szék…”múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen cipész műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

Mesterségem címere

”Én vagyok a bakó manó nyassz!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen szabó műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

Mesterségem címere

”Urak, hölgyek szépüljenek!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen szépségszalonjában és fodrász műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

Mesterségem címere

”Itt repül a kis madár!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen fotó műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

Mesterségem címere

„Ó, szállj le ide sólyom!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen szabadtéri szoborparkjában a Turul madár eredeti vázánál és Tatabánya Kő hegyen a milleneumi Turul szobornál

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

Mesterségem címere

„Kerek ez a zsemle…nem fér a zsebembe…!” múzeumpedagógiai foglalkozás a skanzen pék műhelyében

Módszerek: drámapedagógia, művészet pedagógiák, kooperatív technikák

Mesterségem címere