Kiállítás az orkesztika megteremtőjéről, a szekszárdi születésű első professzorasszonyról, a mindig újat kereső, a teljességet kutató filozófusról.
Helyszín: , Szekszárd, Szekszárd, Babits Mihály utca 13. (WMMM Babits Mihály Emlékház)
Célcsoport: általános iskolások, családok, demenciában szenvedők, értelmi sérültek, felnőttek, felsőoktatásban tanulók, gyógypedagógusok, középiskolások, mozgáskorlátozottak, múzeumpedagógusok, nyugdíjasok, önkéntesek, óvodások, pedagógusok, siketek és nagyothallók, speciális igényű gyermekek, szülők, vakok és gyengénlátók
A busz- és vasútpályaudavartól pár száz méterre a központ irányában található a főépület.
Teljes árú: 800 Ft, kedvezményes: 400 Ft
bankkártyás fizetés, Év Kiállítása díjat nyert intézmény, pedagógus-igazolványra szóló kedvezmény
Virtuális múzeumlátogatás:
http://wmmm.hu/babits-mihaly-emlekhaz/virtualis-muzeumlatogatas/dienes-valeria-emlekkiallitas/
“…énbelőlem négy rapszódia kerekedett az élet folyamán. Mert négy szerelmem volt: a zene, a matematika, a filozófia és az orkesztika. Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból…” (A polihisztor Dienes Valéria önmagáról)
Dienes Valéria filozófusnő és táncteoretikus a Babits-ház után következő második házban született 1879. május 25-én Szekszárdon. Gyermekként Valéria gyakran találkozott a nála fiatalabb Babits Mihállyal a Séd patak partján levő házban. Családjaik távoli rokonságban és barátságban is álltak egymással. Babits önéletrajzi ihletésű regényében a HalálfiaibanValéria és családtagjai kulcsszereplők modelljeivé váltak. A tudósasszony életútját és munkásságát követi végig a kiállítás.
1901-ben az első öt magyar nő között iratkozhatott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre. Matematika-fizika szakot végzett, közben a Zeneakadémia zongoratanszakára is járt. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a matematikus Dienes Pállal, későbbi férjével. 1905-ben együtt doktoráltak: Geiger Valéria filozófiából, matematikából és esztétikából. Házasságkötésük után, a Dienes Valéria nevet használta.
Dienes Valéria 1908-12 között Párizsban a Sorbonne-on a filozófus Henri Bergson előadásait hallgatta, melyek egész életre szóló élményt, eszmei útmutatást adtak számára. Később Bergson műveit fordította magyarra. Bergson-fordításai a magyar filozófiai nyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Ezért a munkásságáért 1934-ben Baumgarten-díjat kapott.
A mozdulatművészet Isadora Duncan modern tánca már az első látásra nagy hatással volt Dienes Valériára. Beiratkozott Raymond Duncan görög tornatanfolyamára, s három hónapig tanulta a régi görög vázák alakjainak mozgását idéző gimnasztikát. A Bergson-féle mozdulatpszichológiai gondolat alapján Dienes Valéria dolgozta ki később ennek a mozdulatvilágnak a rendszerét, melyet görög szóval orkesztikának nevezett el. Összefoglaló könyve, az “Orkesztika – Mozdulatrendszer” csak 1996-ben jelenhetett meg.
Budapesten a tízes években mozdulatművészeti iskolát nyitott, amelynek előadása 1917-ben a magyarországi szabad tánc első színpadi megjelenése volt. Dienes Valéria orkesztikai műsorának nemcsak a mozdulatanyaga volt modern, hanem a mozgással összhangban levő szöveg, dallam is. Ady és Babits verseire is tervezett koreográfiát, s 1917-ben már Bartók-zenére is táncoltak tanítványai.
A párizsi tanulmányok befejezése után a Tisztviselőtelepen lakott a Dienes házaspár. Férje és Babits évekig kollégák voltak a Tisztviselőtelepi Gimnáziumban. Dienes Valéria költővel kötött gyerekkori barátsága tovább erősödött.
A 20-as évek közepén, Budapesten ismét megnyitotta orkesztikai iskoláját. 1928-ban megalapította a Mozdulatkultúra Egyesületet. Növendékeivel mintegy húsz éven át (1944-ig) nagysikerű mozdulatművészeti műveket alkotott saját szövegkönyvei alapján és adott elő állandó zenei munkatársa, Bárdos Lajos közreműködésével.
A húszas években Dienes Valéria visszatért fiatalkori hitéhez. Prohászka Ottokár fehérvári püspökkel kialakult szellemi és lelki kapcsolata vezette el a modern katolicizmushoz. Az 1960-as évektől kezdve fordította a jezsuita paleontológus és filozófus, Teilhard de Chardin műveit. Maga is bekapcsolódott a szellemi “eszméletcserébe”, és sajátos keresztény ihletésű filozófiát dolgozott ki.
A mindig újat kereső, a teljességet kutató filozófus asszony kilencvenkilenc éves korában, 1978. június 8-án búcsúzott el örökre.
Bővebb információ: https://wmmm.hu/babits-mihaly-emlekhaz/kiallitasok/allando-kiallitasok/
Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.
Hétfőn
A tolnai táj évezredei az őskortól a honfoglalásig
Megelevenedett képek. Egy kisváros a századfordulón
Örökségünk. Tolna megye évszázadai
Vissza a múltba! A tárgyak emlékezet című LÁTVÁNYTÁR
Tájak, települések, emberek. 19. századi tudástár és történelmi játszóház