1982-ben kezdtem a pályát és 2005-től vagyok a Tatabányai Múzeum múzeumpedagógusa és könyvtárosa. A múzeum őriz, átad, és örök értékeket közvetít. A híd szerepét tölti be a múlt és a jövő között. Ez a hidat szeretném tudásommal és tapasztalataimmal legjobb képességeim szerint erősíteni. A munkával Bárd Editen az esztergomi Duna Múzeumon keresztül ismerkedtem meg, melynek első gyümölcse a Tatabányai Múzeum múzeumpedagógiai Nívó dija lett a skanzenban folyó drámaórák elismeréseképpen.

Ettől kezdve tudatosodott bennem, hogy együtt könnyebb az élmény folyamatosságát biztosítani a múzeumot látogató embereknek, különös figyelemmel a gyerekekre.

Szeretném a tudásomat a művészetpedagógia kapcsán megosztani, a többiek és a képzések által hozzáférhető erőforrásokat hasznosítani, és mindent nyitottá tenni az oktatási intézményekben dolgozó pedagógus kollégáim részére. Be szeretném vonni ebbe a körbe a Komárom-Esztergom megye kis falusi múzeumait is. Mindent a játék eszközével.

„A komolyság igyekszik a játékot kizárni, de a játék nagyon is magában foglal komoly mozzanatokat. A játék tehát tágabb fogalom a komolyságnál.” (Huisinga)

Végzettség

drámapedagógus, táncpedagógus, segédkönyvtáros, óvónő, népművelő, tanító

Országos múzeumpedagógiai Nívódíj, 2010