Ukrán barokk – koncert és várostörténeti séta Miskolcon
A Miskolci Galéria – Rákóczi-házban került sor a Herman Ottó Múzeum Miskolcon élő ukrajnai menekült családokat bevonó mintaprojektjének márciusi alkalmára. A meghívásos múzeumi családi napra koncerttel, vezetett városi sétával és „bőröndmúzeum” foglalkozással is készült az intézmény azzal a céllal, hogy az ukrán zenei kulturális örökség egy történeti rétegét, a 18–19. század barokk és klasszikus zenéjét mutatássa be az érdeklődőknek.
Ezúttal nem külön ukrán és külön magyar fellépők alkottak párhuzamot, hanem közös muzsikálás történt. Az alap felállást a Recitatrio zenekar három tagja képezte: Vihula Mihajlo gitárral, Szurasenkó Dániel furulyával, és Kékes Zsuzsa ütős hangszerekkel. Melléjük érkezett Viktoria Voronina, Budapesten élő ukrán menekült operaénekes, aki zenekari számokban és gitárkísérettel szólóban is énekelt. „Meglepetés” vendég volt a 16 éves Jurij Tjulpin, Vihula Mihajlo tanítványa, ukrán menekült zenei tehetség. Jurij Ausztriában él, az eisenstadt-i Haydn Musikschule növendéke, de többnapos kurzusokra szokott Miskolcra is jönni a magántanárához. A koncerten három ukrán zeneszerző, Bortnyánszkij, Leontovics és Berezovszkij művei hangzottak el. Ezúttal is volt közös éneklés, a zeneszámok között pedig a nemzeti ébredés korszakáról, az ukrán barokk népzenei alapjairól hallhattak a résztvevők. Jurij két népzenei feldolgozást, egy ukrán balladát és egy siratót is eljátszott.
A zenei örökségre fókuszáló vezetett városi séta remek alkalmat kínált Miskolc zenetörténetének megismertetésére: helyi zeneiskolák, kapcsolódó emléktáblák és szobrok, valamint a színház érintésével a 18–19. századi várostörténetből is adott ízelítőt a bő egy órás program.
Az egész programot a történeti gyűjtemény tárgyi anyagára alapozott interaktív foglalkozás tette kézzel foghatóvá. A gyűjteményi kapcsolódást a komolyzenei témához a történeti gyűjtemény teremtette meg. Dr. Spóner Péter történész és Czárné Kovács Eszter múzeumpedagógus a várostörténet fontos részét képező polgári tradíciók, kézműves és kereskedő családok, céhes mesterek életét elevenítette fel.
Kézbe adott tárgyak és dokumentumok (vándorkönyvek, mesterlevelek, céhbehívó táblák, céhládák) segítségével meséltek a 18–19. század hétköznapjairól és kulturális szokásairól (pl. céhlakomák, bálok, legényavatás). A résztvevők kérdésekkel, hozzászólásokkal, saját élményekkel kapcsolódtak be a foglalkozásba.
A programsorozat a közösség megerősítése terén egyre sikeresebbnek mondható. A programra külön-külön érkeztek, de a végén együtt maradtak és a kiállításokat közösen nézték meg a családok. Sőt, a rendezvény után még a belvárosban is együtt maradva sétáltak tovább – a menekültek közötti személyes kapcsolatok erősítéséhez, mentális jól-létükhöz ez a nap biztosan hozzájárult.
A Herman Ottó Múzeum mintaprojektjének megalapozottságát, a részvételiség erős voltát jelzi, hogy a Miskolcon élő ukrán közösség tagjainak személyes meghívására részt vett ezúttal egy ukrán menekülteket segítő szervezet amerikai állampolgár munkatársa, aki Budapestről érkezett.
További pozitív fejleményként az is elmondható, hogy a mintaprojekt események megvalósításánál közreműködő Háromkő Egyesület által bevont IKSZ-es diákok jelenléte, ukrajnai menekültekkel való együttléte, a közös étkezések előkészítése során ezekben a diákokban kialakul egy pozitív kép a közösségről, és ez nagyban elősegítheti a menekült családok társadalmi elfogadottságát a városban.
A mintaprojekt a „A lakóhelyüket kényszerűen elhagyó ukrajnai menekültek szellemi kulturális örökségének védelme Magyarországon: befogadó közösségi gyakorlatok” című projekt kertében valósul meg 2025. februrár és májusa között.
Fotók: Baranczó Benedek, Herman Ottó Múzeum
Beszámoló: Tóth Arnold, Herman Ottó Múzeum
 |
