A Skanzen idei programjainak központi témája a juhtartás és a pásztorkodás, mint a magyarság gazdálkodó életmódjának fontos alappillérei. Öltözködésünket, tárgykultúránkat, táplálkozási szokásainkat, dalainkat, meséinket és dramatikus hagyományainkat is átszövik ezek az elemek, ahogy a nap programját is.

Az idei, 16. Alkotónap a Juh-héj! nevet kapta. Ez a jókedvű felkiáltás egy szóban kiejtve tipikus kifejezője a magyar virtuskodó kedvnek, szó szerint viszont a juh "burkolatát" a gyapjút jelenti. Így aki ellátogat Szentendrére május 1-jén, jókedvben és gyapjús élményekben nem szűkölködik.

A hagyományt követő, előzetesen meghirdetett képzőművészeti pályázatra saját és irodalmi élményei alapján a 456 pályázó 339 alkotást küldött be. Aknay János Kossuth-díjas festőművész és Szűk Norbert festőművész zsűrizését követően 81 mű ért el helyezést, ezeket 213 ifjú tehetség készítette el. Ők az ünnepélyes kiállítás-megnyitón, 11 órakor vehetik át díjaikat, a Lehel kürtjét valaha megszólaltató öreg pásztor unokája, Kádár Feri bácsi muzsikáját követően. A kiállítás október végéig látogatható.

Lépten-nyomon találkozhatnak majd „modern pásztorokkal”, a "Bojtár volt a nagyapám…” felnőtt nevezőivel is. Ők juhtartásra, sajtkészítésre és a gyapjú feldolgozására adták a fejüket, miközben élik a mai emberek modernizált életét is. Tőlük megtudhatják, mi a titka a természet közeli életnek, amiből erőt merítenek. Aki még nem látott rackanyírást, az 10, 13, és 15 órakor meglesheti, a körmöléssel együtt. Fény derül arra is, mi a különbség a cikta, a cigaja, a racka és a merinói juh között. A jó pásztor nem hagyja, hogy elvesszen egy báránykája is, a kolompszó, a pergő hangja fontos hírközlő eszköze. A táncos lábú, dalos kedvű ifjú pályázók magával ragadó előadásaiban a portákon gyönyörködhetnek.

Aki kezes báránynak érzi magát, kössön bele… a Skanzen sáljába! Vigye magával lefejtett, felgombolyított régi pulcsiját, mert e napon veszi kezdetét mesefonal-gombolyítás közben a közös alkotás, ami ádventre adománnyá válik…persze készíthet sárkány-bárányt vagy tátogó berbécset is.

Az óriási irka-birkán mindenki nyomot hagyhat ecsetvonásaival, majd ez a festmény egész évben hirdeti: a Skanzenben a BÁRÁNY ÉVÉT tartják. A dudás nem csak „belefújja búját a birka bőrébe”, hanem 14 órakor a Villámcsődületben felcsendül, a Szélről legeljetek… kezdetű rábaközi népdal is, aminek dallama egyben a talpalávalója is lesz egy örömtáncolásnak.

A birkaiskolában gyakorolhatják a „racka-kaparást”. Kóstolhatnak kemencés racka-falatokat, de a fekete bárányoknál vegán csemegéket is ízlelhetnek. A pásztor kocsikat követve tanúi lehetnek a gyapjúvásárlás üzleti fogásainak. Felpattanhatnak a hucul hátára, és üthetik a vasat a kovácsműhelyben.

A Magyar Csillagászati Egyesület tudósai lehetővé teszik, hogy égbelátóval kémleljék a bárányfelhőket. Azt is megtudhatják, hogy milyen gyógynövények hatnak jótékonyan birkára és emberre egyaránt, és melyekből nyerhetünk gyapjúfestéket. A szétszéledő „ovis” (latinul juh) bárányokat a játékkarám o-kos bojtárai és a főkolompos tereli össze, majd megvédi őket a báránybőrbe bújt farkasoktól.

Mindez nem csak a bárányfelhők távlatából, hanem a valóságban is így lesz május 1-jén Szentendrén, a Skanzenben.

Az Alkotónap részletes programját megtalálja a Skanzen honlapján.