belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

A részletes konferenciaprogram itt érhető el.

A IX. Országos Múzeumpedagógiai Konferencián elhangzott előadásuk rezüméi

Irodalom és identitás - Irodalom a múzeumi terekben

IX. Országos Múzeumpedagógiai Konferencia

2017. november 8-9.

 

 

NOVEMBER 8. szerda

10:35 – 10:55  Írok, költők múzeumi térben – Múzeumok Őszi Fesztiválja 2017 dr. Bereczki Ibolya ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettes, Szabadtéri Néprajzi Múzeum

11:00 – 11:20  Miért fontos az irodalom?

Margócsy István nyugalmazott egyetemi docens, tanszékvezető, ELTE BTK XVIII-XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék

 

11:25 – 11:45  Minden Egész eltörött - narratívák és közösségek
Gulyás Gabriella főigazgató-helyettes, Petőfi Irodalmi Múzeum

Az előadásban először az irodalomra mint művészetre, identitásformáló erőre és társadalmi konstrukcióra reflektálok.  Ezt követően a 21. századi irodalmi mező gazdagságát vizsgálom, megkeresve a múzeumok helyét és lehetséges szerepeit ebben a mezőben, különös tekintettel a múzeumok felelősségére és lehetőségeire az irodalmi kulturális örökség megőrzésében és továbbéltetésében. Végezetül néhány példát hozok az élményszerű információszerzés, tudás- és identitáskonstrukció megvalósulására a múzeumi terekben.

 

12:20 – 12:35  Gárdonyi közelében
Szalainé Király Júlia irodalmi muzeológus, múzeumpedagógiai osztályvezető, Dobó István Vármúzeum

Gárdonyi Géza 1897-ben költözött Egerbe, s közel három évtizedes termékeny írói munkásság vehette kezdetét. Noha őt leginkább az Egri csillagok című regény írójaként emlegetik, rendkívül sokoldalú volt életműve. Előadásomban Gárdonyi írói arcait, műveinek legfontosabb üzeneteit sorakoztatom fel úgy, hogy közben bemutatom azt is, hogy ezeket az üzeneteket milyen módszerekkel, programokkal mutatjuk be a 21. század emberének. Szó esik a regények és novellák világáról, Gárdonyi műhelytitkairól, hétköznapjairól, a nyelvészről, a nyelvművelőről, a természettudósról, a mesemondóról és a titkosírást kitaláló rejtőzködőről is. Ez a sokoldalúság számos lehetőséget ad arra, hogy sokféle módon tárgyaljuk a „láthatatlan embert”.

 

12:40 – 12:55  MIRE – hálózati együttműködés. Múzeumok együttműködése irodalmi gyűjtőkörrel rendelkező muzeális intézményekkel
E. Csorba Csilla művészettörténész, Petőfi Irodalmi Múzeum

A Petőfi Irodalmi Múzeum mint hálózatkoordinációs központ alapító okiratában kapott felhatalmazással és feladat meghatározással tart kapcsolatot az országon belül és a határon túl működő irodalmi múzeumokkal, gyűjteményekkel és emlékházakkal. A többször átgondolt, folyamatosan megújított rendszer az elmúlt évtizedben számos jó gyakorlatot, nyertes pályázatokat, épület-és kiállítás-megújításokat, élményt adó kulturális ismeretátadási módszertant mutathat fel, amely a regionális szerveződést éppúgy támogatja, mint az országos intézmény által irányított közös fejlesztések létrehozását. Az előadás témája az irodalmat középpontba állító múzeumok és emlékházak együttműködési gyakorlata a múltban, jelenben és jövőben.

 

13:00 – 13:08  A szegedi tanyavilág Tömörkény István novellái tükrében Esettanulmány
Kulik Melinda tájházvezető, Napsugaras Tájház

Tömörkény István novellái nem csak a magyar irodalomban képvisel jelentős értékeket, hanem a magyar néprajz számára is gazdag forrásanyag. Munkáiban gyakran megjelenik a szegedi tanyavilág mindennapjai: pásztorélet, viselet, táplálkozás, ünnepnapok, népi hiedelem, népi gyógyászat, társas viszonyok, népi jogszokás. Az író a katonaságnál töltött három éve alatt a szegedi és a környéken élő katonákkal folytatott beszélgetése során találkozik először mélyebben falvak, tanyák lakóinak mindennapjaival. Házassága révén pedig a zákányi Sebőkhegy népével kerül sorosabb kapcsolatba. Tömörkény parasztábrázolásának két fontos jellemzője van: a konkrétság és a néprajziasság. Történeteit mindig egy adott eseményhez, helyzethez, embercsoporthoz kapcsolja. Az elé táruló paraszti világot olyannak írja le, amilyennek valójában látja. Juhász Antal Tömörkény munkásságáról szóló tanulmányában Tömörkény írói stílusát fényképszerűnek jellemzi. Ezt a gondolatot megragadva „Tömörkény a szegedi tanyavilág krónikása” című programunk középpontjába az író novellái mellet az 1800.-as évek és az 1900-as évek elején a szeged környéki tanyavilágot megörökítő fényképek állnak. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből származó üvegnegatívok segítségével még jobban tudjuk érzékeltetni azt a konkrétságot és azt a valóságot, ami Tömörkény novelláiban is megjelenik.

Programunk során azonban nem csak a szegedi tanyavilágot akarjuk bemutatni az író irodalmi munkáin keresztül, hanem arra is keressük a választ hogyan viszonyul maga Tömörkény ehhez a világhoz, hogyan él, viselkedik az itt élő emberek között.

 

13:10 – 13:18 Oh, hol vagyok, hol vannak álmaim?
Madách Imre : Az ember tragédiája  –   kiállítás  az alsósztregovai Madách-kastélyban
Jarábik Gabriella múzeumigazgató, Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsony

Madách Imre műve, Az ember tragédiája vitathatatlanul a világirodalom egyik legnagyobb alkotása, s mint ilyen, a magyar irodalom legreprezentatívabb műve. Az adatok bizonyítják, hogy közel 50 nyelvre fordították le, idegen nyelvű kiadásai meghaladják a 200-t, Európa minden országában játszották.

A hely adott: az alsósztregovai Madách –kastély, ahol a költő született, majd megírta a Tragédiát, s ahol, a kastélyt körülvevő park végében  végső nyugalomra lelt. A feladat nem egyszerű. Ebben a kastélyban kell megrendezni az emlékkiállítást, melynek célja: történeti hűségre törekedve idézze fel azt a tárgyi és szellemi világot /lakókörnyezetet, családi, baráti, szellemi társaságot/, amely a Tragédia íróját körbe vette, bevezetve így a látogatót a drámaköltő alkotóműhelyébe , s művészeti hatásra építve élményszerűen mutassa be Az ember tragédiája korszerű, a XXI. században is megrázóan érvényes, zseniális mondanivalóját. Előadásommal szeretném Önöket is megismertetni a kiállítással, s bemutatni, miként sikerült  az irodalmi művet kiállítás formájában láttatni.

 

13:25 – 13:40 Múzeumi Iránytű 12. – Könyvbemutató
Dr. Vígh Annamária főosztályvezető, Emberi Erőforrások Minisztériuma

 

14:35 – 14:50 Mozgásban. A PIM autóbuszos vándorkiállításai.
Dr. Szilágyi Judit főmuzeológus, Petőfi Irodalmi Múzeum

 

14:55 – 15:10 … nevét is, virágát is tudom… – Egymást segítve: irodalom, természet és a múzeum kapcsolata.
dr. Medzihradszky Zsófia általános és közművelődési főigazgató-helyettes, Magyar Természettudományi Múzeum

A Magyar Természettudományi Múzeumban egy új kezdeményezést indítottunk, amelyben a természeti jelenségeket, azok változásait, az állat- és növényvilág elemeit és az irodalmat, képzőművészetet, történelmet jelenség szinten, összefüggéseiben vizsgáljuk. Közismert tény, hogy nyelvünk, zenénk, művészetünk és szokásaink identitásunk alapját adják. Kevésbé gondolunk azonban arra, hogy mindez a minket körülvevő természetben gyökerezik, szülőföldünk tájai, klímája, növény- és állatvilága szintén identitásunk meghatározó eleme.

Az irodalom a kezdetektől fogva napjainkig, az „agyagtáblák üzenetétől” a kortárs költészetig igen sokszor kapcsolódik a természethez, amely az irodalomnak gyakran témája, még többször szemléltető eszköze, a költői kifejezésmód eszköztárának egyik alapanyaga. Használata annyira megszokott, hogy ritkán gondolkodunk el rajta, milyen szintű természetismeret, a megfigyelések és tapasztalatok milyen hosszú sorozata kellett ahhoz, hogy mindkét fél, az író-költő és az olvasó „szótárában” egy-egy költői kép többé-kevésbé ugyanazt jelentse. Új múzeumpedagógiai programsorozatunkban kísérletet teszünk arra, hogy a hazai irodalom közismert alkotásaiban, illetve a népmesékben szereplő állat- és növényfajok, természeti jelenségek természettudományos hátterét bemutassuk a maguk valóságában.

Célunk, hogy a programokon résztvevők, illetve a kiállításainkat látogatók számára a különböző tudomány, illetve művészeti területek kulturális „termékei” egymást kiegészítve, egységben jelenjenek meg, azaz jelenségalapú ismeretátadást végezzünk.

 

15:15 – 15:23  Az irodalom vizualizációja
dr. Lakner Lajos tudományos igazgatóhelyettes, Déri Múzeum, Debrecen

A képek uralma, sokak szerint diktatúrája alatt élünk, ami jelentősen megszabja, hogyan ismerjük és értjük meg a világunkat, így történeti múltat is, s hogyan látunk valamit valamiként. A képuralom hat a befogadói elvárásokra és viselkedésre. Így az irodalmi kiállítások rendezőinek és látványtervezőinek figyelembe kell venni a következőket: nem képekkel kell teleaggatnunk a kiállítóteret, hanem magát a kiállítást kell képpé formálni, a tervezés során gondoljunk arra, hogy a kép jelenvaló teszi, ami általa megmutatkozik, tartsuk észben, hogy a kép úgy jelenik meg mint a valóság valószínű és lehetséges konstrukciója, a szövegek írásánál vegyük figyelembe a nyelv képi jellegűvé válását, használjuk ki a szöveg és kép játéka nyújtotta lehetőségeket, számoljunk a képek szituációteremtő erejével, ami a képet néző szabadságának egyik forrása, s ami egyre fontosabb a látogatók számára. Végül sor kerül annak a kérdésnek a vizsgálatára is, vajon a fentiek egyben nem veszélyeztetik-e kiállítások valóságábrázolásának a hitelességét.

 

15:25 – 15:33 Élményszerűség az irodalomoktatásban - Esettanulmány
Nényei Pál magyar tanár, Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium

Az előadás röviden azt a kérdést járja körül, mi számíthat irodalmi élménynek egy középiskolai órán - és általában mi is az az irodalmi élmény.

A IX. Orsz�gos M�zeumpedag�giai Konferenci�n elhangz� el?ad�sok rez�m�i

NOVEMBER 9. csütörtök

 

9:10 – 9:25      "Hogy elérjek a napsütötte sávig" - középsúlyos értelmi fogyatékkal élő, illetve roma származású fiatalok megmutatkozási lehetőségei a múzeumi térben két példán keresztül.
Czékmány Anna múzeumpedagógus, Petőfi Irodalmi Múzeum

Előadásomban a Petőfi Irodalmi Múzeum egy programsorozatát, illetve egy mintaprojektjét vizsgálom, melyeknek közös célja, hogy a többségi társadalom számára alig érzékelhető vagy erősen és negatívan sztereotipizált jelenségeket, problémákat, kérdéseket, irodalom-fókuszú események segítségével a múzeum reprezentatív potenciállal bíró terébe emeljen, és megmutatkozási lehetőséget teremtve segítse a programban, projektben együttműködő csoportok közösséggé válását.

A „Növünk együtt” című kezdeményezés egy kooperáció eredménye, mely a specifikus múzeumpedagógiai foglalkozások kidolgozásától vezetett el a középsúlyos értelmi fogyatékkal élő gyermekek, fiatalok társadalmi inklúzióját támogató események szervezéséig.

A „Ki vagyok én? Én mondom meg!” projekt a Kalyi Jag roma nemzetiségi iskola három osztályának bevonásával keresi a korai iskolaelhagyás kockázatának csökkentésében eredményesen alkalmazható múzeum- és művészetpedagógiai módszertan alapvetéseit.

 

09:30 – 9:45    IRODALMI KÍSÉRŐPROGRAMOK A MÚZEUMBAN, IRODALMÁROK ÉS MŰVÉSZEK REFLEXIÓI A MÚZEUMRA
Dr. Prőhle Gergely főigazgató, Petőfi Irodalmi Múzeum

 

09:50 – 10.00  Régi és új történetek. 5 éves a Mesemúzeum
Helmich Katalin, igazgató, Mesemúzeum

Önmagunkat és a körülöttünk lévő világot történetekből rakjuk össze. A történetek nemcsak ok-okozati összefüggéseket láttatnak a formális logika mentén, nemcsak ismereteket közölnek a világról, hanem rendkívül sokat elárulnak a minket mozgató érzelmekről is. Történetek révén őrizzük emlékeinket és történetekbe kerekítve gondoljuk el jövőnket is.  Egész kiskorunktól kezdve így működünk. Éppen ezért nem lehet elég korán kezdeni a történetek befogadásának és alkotásának a gyakorlatát. A PIM-Mesemúzeum gyerekeknek szóló foglalkozásain és a készülő Történetalkotó Műhelyben azt a célt tűztük ki, hogy e gyakorlat minél gazdagabban, személyesebben és színvonalasabban valósuljon meg a hét minden napján.

10.05 – 10.15 Skanzen mesekönyv és kiállítás                     
Horváth Anita főosztályvezető Szabadtéri Néprajzi Múzeum

A Gyerek Skanzen nagy sikert aratott a látogatók körében. Az új élményelemek kiváló lehetőséget jelentenek a gyerekek számára az információszerzéshez, a játszva tanulás módszerével. A helyszínek folyamatosan telítve vannak, a gyerekcsoportok sorban állnak, hogy használhassák az új élménypontokat. A Múzeum 60 hektáros területén, a komplex indoor és outdoor kiállítási egységeket tekintve változatos élményelemeket alakítottunk ki. A különböző tanulói típusú, korú és játékigényű gyermekek számára különböző módszerrel közvetített információkat biztosítunk. A Gyerek Skanzen megvalósítása egyedülálló vállalkozás a magyar muzeológiában, amelynek szakmai tapasztalatai hozzájárulhatnak a társintézmények hasonló projektjeinek megvalósításának megkönnyítéséhez.

10:45 – 12:15 SZEKCIÓ ÜLÉSEK (két párhuzamos szekció)

A szekciókat levezető elnökök:

A) Gulyás Gabriella főigazgató-helyettes, Petőfi Irodalmi Múzeum

B) Faár Tamara a Közönségszolgálati osztály osztályvezetője, Szabadtéri Néprajzi Múzeum

 

A) Szekció: Múzeum-és drámapedagógia és irodalom kapcsolódási pontjai

10:50 – 10:58

Gécziné Nagy Mária múzeumpedagógus, MOKK koordinátor, Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely:
„Mondd, szereted az állatokat?”

Szabó Magda szavaival élve: „Könyv nélkül nem létezik igazi otthon.” A világon nincs olyan téma, amelyről ne írtak volna regényt, verset. Legyen egy múzeumnak bármilyen tematikájú gyűjteménye, kiállítása, találunk hozzá irodalmi alkotást, könyvet. Az Erdőjárók kalauza – Zempléni tájak természeti értékei című állandó kiállításunk bemutatása alkalmával számtalan lehetőség nyílik az irodalmi művekkel alátámasztott motiválásra, szemléltetésre, bemutatásra, a mondanivaló változatosabbá tételére. És ez nem egyfajta kötelezettség a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléjaként, hanem egyszerűen egy minden múzeumpedagógus számára kihagyhatatlan lehetőség annak érzékeltetésére, hogy a világot komplexen kell értelmezni, kerek egészként, ahol minden mindennel összefüggésben van. A prezentáció alkalmával be szeretném mutatni, hogy milyen módon alkalmazom az irodalom és gyermekirodalom kínálta lehetőségeket egy olyan kiállításban és a hozzá kapcsolódó programok során, amely természettudományi témájú. A leggyakoribb látogatói csoportnál, az alsós általános iskolai korosztály esetében a természethez való kapcsolódásként falapokra helyezett képekkel történik a motiváció. Csukás István és Bartos Erika meseszereplőit kell a szerzők mellé csoportosítani. Ezután néhány állatos találós kérdés következik. Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel című megzenésített verse akár a kiállítás indulója is lehetne. A vizes élőhelyeket bemutató fürdőszobában mindig elhangzik a Csip-csip csóka, vakvarjúcska, hiszen a bakcsó népi elnevezése a vakvarjú. Az úgynevezett „nemszeretem” állatok szóba kerülése esetén tökéletesek Csanádi Imre versei, a kuvikot bemutató Halálmadár, és a denevérekről szóló Bőrszárnyú. Természetesen hangulattól, és csoporttól is függ, hogy mikor melyik hangzik el a fent említett versek közül. Nem ragaszkodom mereven egyikhez sem. Az Állatok világnapja alkalmával például hatszor, hat csoportnak tartottam meg ugyanazt az előadással egybekötött játszóházat egy napon. Mindegyiknek más-más állatfajt bemutató vers került felolvasásra. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen, a saját igényességünktől függ, hogy hogyan élünk vele.

11:00 – 11:08

Nagy-Hanula Viktória múzeumpedagógus, Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum, Hatvan:
„…erdőt jelent – testet-lelket újjáélesztő erdőzúgást” Természetismeret és irodalom kapcsolata a Vadászati Múzeumban

A Vadászati Múzeum múzeumpedagógiai programjaiban – foglalkozásokon, vetélkedőkön, ismeretterjesztő rendezvényeken – a természetismeret mellett az irodalom is kiemelt szerepet kap. Előadásomban szeretném bemutatni azt, hogy egy természettudományi témakörű múzeumban hogyan tudjuk az irodalmat a természeti nevelés szolgálatába állítani kiegészítve a drámapedagógia elemeivel. Múzeumunk névadója, gróf Széchenyi Zsigmond a magyar vadászírók egyik legkiemelkedőbb alakja. Naplóiban található leírásokon keresztül tudjuk legérzékletesebben bemutatni a magyar vagy a távoli tájakat, a szavannák vagy a zord hegységek birodalmát. Nem mindennap láthatunk ordító oroszlánt, magas hegyoldalakon ugráló zergét, de a regény részletek segítségével ezek a jelenetek megelevenednek előttünk. Az előadásban bemutatott, korosztályi sajátosságokat figyelembe véve használt módszereket a következő rendszerben ismertetem: pl.: foglalkozásokon az óvodás korosztály számára Széchenyi expedícióit járjuk körbe és egzotikus állatokkal találkozunk. Az általános iskolásoknak vadászírónk gyermekkorát jelenítjük meg, ahol megtanuljuk milyen fontos szerepet játszik a család az életszemlélet és értékrend kialakulásában, mennyire fontos a vadak tanulmányozása, tisztelete és szeretete. Felső tagozatos diákokkal és középiskolásokkal már mélyebbre ásunk, és a regényrészleteken keresztül arra keressük a választ, hogyan tud egy gyermekkori játék élethivatássá válni, és megismerjük azokat az erényeket, melyekkel egy jóravaló embernek (vadásznak) rendelkeznie kell, mint a fegyelem, tisztelet és kitartás. A Vadászati Múzeumban továbbá rejtvényeken, kalandokon keresztül a magyar mondáink és legendáink is megjelennek, ezek adják a vezérfonalat a kiállítási tárgyak felfedezéséhez, melybe szintén betekintünk az előadásban.

 

11:10 – 11:18

Varga Ágnes múzeumpedagógus, MOKK koordinátor, Janus Pannonius Múzeum, Természettudományi Osztály, Pécs:
Galaxisok szokatlan találkozása. A PIM Megmozdult szótár című irodalmi vendégkiállítás tantárgyközi múzeumpedagógiája a JPM Természettudományi Osztályán

Múzeumunk Természettudományi Osztályán kapott helyet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Megmozdult szótár című, rendhagyó formanyelvű Weöres Sándor emlékkiállítása. Sokakat meglepett ez a fordulat, mely a gyakorlatias okok mellett akár szakmailag is indokolható, ismerve Weöres költészetének gazdag természetfilozófiai hátterét és a verseiben szereplő élőlény-motívumok sokaságát. Ezeket az összefüggéseket nem minden foglalkozás-típusnál, és nem minden áron igyekeztünk kiaknázni. Biológia-magyar szakos múzeumpedagógusként azonban eleve örömteli kihívásnak éltem meg az műértelmezés és környezeti nevelés összekapcsolását, és feladatok kidolgozását e kettős témakörben. A tantárgyköziség lehetőségeit legteljesebben a Varázsló nyomában Pécsett című őszi szüneti témanapok keretében „aknáztuk ki”. A programok a költő szavaival élve „három egész napon át” zajlottak. A résztvevő 8-12 éves gyerekekkel Weöres Sándor ifjúságának emlékeit kutattuk Pécsett, miközben ismerkedtünk költészetével, valamint verseinek természeti motívumaival. A tábor programjai között szerepelt térképes–verses–rejtvényes nyomozás Weöres egykori lakóhelyeit összekötő útvonalon. A közismert ritmus-versek hangulatos természet-motívumainak felfedezése már a Mecsekben, terepi nyomozás keretében zajlott: „gombamezőt, sziklatetőt bejártunk”. Weöres-versek zeneisége apropóján népi hangszerbemutatón vettek részt a gyerekek, melynek végén ki-ki elkészíthette saját, üreges szárból készült „tündérsípját”. Végül a JPM Modern Magyar Képtár foglalkozása keretében mindenki saját alkotással idézte fel a költő pécsi festő- barátainak szín- és motívumvilágát. A tábor vezetői az irodalmi témakört részben természettudományos ismeretek közvetítésére használták fel, miközben arra törekedtek, hogy a változatos foglalkozások révén egyik legnagyszerűbb költőnk világa tananyag helyett élő, közvetlen élményként hagyjon lenyomatot a résztvevő gyerekek gondolat- és érzelemvilágában. „Kincses” fiókos szekrényünk Weöres Sándor verseiben szereplő „földi jókkal” volt megpakolva: a növény- és rovarmotívumokat fényképek, termések, gyűjteményi preparátumok képviselték, mindegyik alatt az adott faj rövid népszerűsítő leírása szerepelt. A múzeumpedagógiai foglalkozások közül leginkább az alsós korosztállyal alapoztunk a környezetismeret órán tanultakra és a természet iránti nyitottságukra. A foglalkozás során Weöres ritmus- és rímjátékaival ismerkedtünk, majd a Magyar etűdök és a Rongyszőnyeg ciklus néhány kis versében játékos vetélkedő keretében kerestük meg a természeti motívumokat. Ehhez a feladathoz kikészítettük a gyűjtemény megfelelő állat-növény preparátumait és a motívumok közül a természetben fellelhető tárgyakat. Egy szintén tantárgyközi (de nem természettudományhoz kapcsolódó) program során Weöres pécsi múltját hangsúlyozva egy őt ismerő kortárs költőt, Bertók Lászlót hívtuk meg beszélgetésre. A beszélgetést a Jelenkor főszerkesztője moderálta, s ennek részeként a diák-közönség számára különösen vonzó, zenés-verses szerkesztett műsort adtak elő a Pécsi Művészeti Gimnázium drámatagozatos diákjai. Ezt a programot kétszer osztályok számára, egyszer pedig felnőtt közönségnek szerveztük meg a kiállítás 3 hónapos vendégsége alatt.

11:00 – 11:28

Vereckei András múzeumpedagógus, Keresztény Múzeum, Esztergom:
Balassa Bálint portréjának múzeumpedagógiai feldolgozása a Keresztény Múzeumban

A Keresztény Múzeum képe már a műfaji adottságainak köszönhetően is ösztönzi a nézőt az emlékezésre, így kifejezetten alkalmas arra, hogy múzeumi keretek között központi tárgya legyen a költő felidézésének, emléknapjának, vagy akár egy irodalomórának is. Balassa Bálint egyetlen hitelesnek tartott portréja három múzeumi programnak is a kiindulópontja, mely a portré műfaji sajátosságait kihasználva mutatja be a költőt, és életművét, illetve felkelti az érdeklődést az irodalom iránt. Ezek közül a múzeumi irodalomóra, ami az iskolai tananyagot dolgozza fel, és egészíti ki. Az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Iskolával való együttműködésben jött létre egy kétalkalmas múzeumi irodalomóra, mely azóta is része a múzeumi foglalkozáskínálatnak. A múzeumi irodalomórák bevezetője és összefoglalója a hős költő tananyagának. A bemutatandó, szoros tanári és múzeumi együttműködésből létrejött foglalkozások jól példázzák azt, hogyan egészíti ki egymást egy irodalmi alak portréja és az életműve, jelen esetben miként segíti Balassa Bálint személyének mélyebb élményszerű megismerésében a diákokat.  A már kétszer megrendezett országos iskolai vetélkedő a Balassa: ARTE & MARTE, mely a projektmódszerhez hasonlóan, három internetes és egy helyi fordulóbeli kreatív feladatokkal ösztönzi a költő minél komplexebb megismerését.  A Balassa – séta, az a múzeumi program, ami az irodalom határait is feszegetve, ismeretterjesztő jellegével összművészeti élményt nyújt. A regisztrált résztvevőkkel és az előadókkal közösen bejárjuk Esztergom azon helyszíneit, melyek Balassa Bálinthoz köthetőek. Versek, dalok, múzeumi tárgyak, táncbemutató és bor, valamint Balassa életének utolsó helyszínei segítségével idézzük fel a költő életét, munkásságát, virtusát, és korát.

 

11:30 – 11:38:

Maksai Ágnes kurátor, Szebényi Ágnes, múzeumpedagógus, közművelődési referens és Takács Ágnes nemzetközi referens, PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet – Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest:
Múzeumpedagógia és drámapedagógia határán a Bajor Gizi Színészmúzeumban

Prezentációnkban a Bajor Gizi Színészmúzeum állandó, valamint Háromszázezer magas Cé – Simándy 100 című időszaki kiállításához, illetve a múzeumi táborhoz kapcsolódó dramatikus tevékenységformák bemutatására és osztályozására teszünk kísérletet. Gavin Bolton rendszerén keresztül közelítjük meg múzeumpedagógiai foglalkozásainkat. Célunk, hogy mintegy „jó gyakorlatként” mutassuk meg azt, hogy hogyan lehet a drámapedagógia gazdag eszköztárával befogadhatóvá tenni a diákok számára egy önmagában kevéssé interaktív állandó kiállítást, egy „önjáró” feladatokkal teli időszaki tárlatot, valamint közös alkotófolyamattá emelni egy napközis tábort.

A Kulisszák között című állandó kiállítás a színházi alkotófolyamatot bemutatva vezeti végig a látogatót a magyar színháztörténet kiemelkedő pillanatain, idézi fel a színházművészet felejthetetlen alkotóit. A tárlat témája tehát tálcán kínálja önmagát a dramatikus tevékenységformák használatára. Ebben az esetben az „A” típusú gyakorlatokra, azaz a rövid távú, lezárt, egyértelmű szabályok által meghatározott játékokra. Ide soroljuk az általános iskolásokat megszólító, főképp dramatikus készségfejlesztést céljából létrejött foglalkozásokat (pl. irányított tükörjáték), illetve a középiskolás korosztály helyzetgyakorlatait (pl. improvizáció narrációra). Háromszázezer magas Cé – Simándy 100 című időszaki tárlatunk Simándy József operaénekesi pályafutását mutatta be. A kiállításhoz kapcsolódó foglalkozásunk leginkább a „B” típusú dramatikus játékokra épült, így például az Otello kontextusában az idegenség és a hűtlenség témáját állítottuk a középpontba. Napközis táborunk „C” típusú dramatikus tevékenységformára épült, azaz egy hét alatt egy színházi előadást hoztunk létre a táborozó gyerekekkel. Végigkövettük az állandó kiállításban is bemutatott színházi alkotófolyamat állomásait, így nemcsak a közös dramatizálásra, a központi probléma megértésére, a kisjelenetek megalkotására, hanem a jelmez, díszlet és a kellékek elkészítésére is fordítottunk időt.

E három példa egyértelműen érzékelteti azt, hogy dráma- és múzeumpedagógiai munka a Bajor Gizi Színészmúzeum esetében egymástól elválaszthatatlanul kéz a kézben jár.

 

11:40 – 11:48:

Molnár Andrea múzeumpedagógus, Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár:
Kötelező nem CSAK olvasva!

A Nádasdy Ferenc Múzeum nem irodalmi profilú múzeum, de egész komolyan tud építeni a múzeum irodalom oldaláról való bemutatására.

Hagyományt teremteni nem nagy ügy, ha van kinek. Ezért a legnehezebb oldalról fogtuk meg az irodalmi identitás kérdését: egyből a kamaszok irodalmi igényei, érdeklődése felé fordulva. A múzeumi nézőpontváltás, a nyitás az egyébként is túlterhelt és nehezen megközelíthető korosztálynál érzékeny kérdés. Mi fordítva kezdtünk hozzá, és akkor irodalomról még szó sem esett. Kapaszkodót kerestünk a 13-18 évesek felé, a megelőző felmérések, múzeumpedagógiai órák, elszórt beszélgetések formájában, és figyelve az eredményeket mégis az irodalom lett az a téma, ami a legmumusabb és leglenyűgözőbb is számukra.

A kamaszok olvasnak. A kérdés az, hogy mit? Megtudtuk, hogy mit, majd a popularitást vizsgáltuk. A popularitás több évtizede egyre nagyobb téma tudományos, szakirodalmi körökben. A nézőpontváltás ugyanis nem csak a muzeális és kulturális intézmények problémája, de a köznevelési intézményeké, a felsőoktatási intézményeké, a szakképzéssel foglalkozó intézményeké ugyanúgy.

Miért vizsgálják a popularitást, és annak beépítését a hétköznapi tudásátadásnál?  Azért mert óriási tömegekre hat. A populáris irodalomnak megvan a maga pszichikai tényezője, erős képeket vett, erős gondolatokat oszt meg. A kultúrakutatók, a vizuális kultúrakutatók, az irodalmárok, a pedagógusok pedig egyetértenek abban, hogy a popularitás, a térnyerés, valaminek az erőteljes terjedése mindig az adott korszak, célcsoport problematikájára vezethető vissza. Az egyén társadalommal szembeállított bonyodalma egyben a történelem anyaga. Hogy melyik könyv, történet, olvasmány hogyan kapcsolható egy nem irodalmi profilú múzeumhoz, az már viszont egy új lépcsőfok.

Először is maga a kiállítást, illetve a program tárgya – mi egy-egy kiválasztott könyvvel dolgozunk. A későbbiekben ez átvált majd témákká, toposzokká is akár. A múzeumi helyszín, a könyv után a harmadik eszköz maga a látogató. A diákok reflexiói az olvasmányra - ez a feldobott labda, és itt van a legnagyobb munka. Semmivel sem támogatható jobban az irodalomoktatás, a diákok olvasottságának emelése, mint azzal, ha ők maguk vállnak szereplőivé a történetnek.

11:50 – 11:58

Aranyi Fruzsina múzeumpedagógus és oktatáskutató, Déri Múzeum, Debrecen:
Az értő olvasás képességének fejlesztése non-formális oktatási környezetben

Napjainkban egyre nagyobb gondot jelent az értő olvasás. A Pisa felmérések adatai is ezt támasztják alá. Az értő olvasás nélkül szerzett ismeretek pedig nem aktívak, nem tartósak és nem transzferálhatók. Az értő olvasás képességének fejlesztése nem pusztán az anyanyelvi nevelés feladata. Minden tantárgynak nagy szerepe van ennek a területnek a fejlesztésében.

A formális oktatási környezet mellett mindinkább felértékelődik az oktatásban a non-formális oktatási környezet. Így a közgyűjteményeknek, ezen belül a múzeumoknak is feladata az anyanyelvi kompetencia fejlesztése. Azonban a diákok figyelemkultúrája, olvasási szokása megváltozott. A netgeneráció tagjai gyors információszerzéshez szoktak. A pedagógusoknak olyan oktatási módszert kell választaniuk, ami a diákok elvárásaihoz jobban alkalmazkodik. Ilyen nem tradicionális pedagógiai módszer a játékosítás.

Előadásunkban egy olyan múzeumpedagógiai foglalkozást mutatunk be, ami ezen módszer múzeumi környezetben való használatán alapul. A foglalkozás apropójául Rejtő Jenő eltűnése szolgál. Az írót 1938-ban még látták Salamon Béla és Karinthy Frigyes társaságában egy Siófokon készült fotó tanúsága szerint. Ezt követően felült egy Debrecen felé tartó vonatra, majd szőrén-szálán eltűnt. A szerkesztőségünkbe Fülig Jimmy beküldött egy levelet, melyből kiderül hová is tűnt el a magyar ponyvairodalom legnagyobb mestere. A foglalkozást családok számára 6-99 éves korig, illetve alsó-közép és felsőoktatási intézményekben tanuló diákoknak 3. osztálytól ajánljuk.

12:00 – 12:08

György Gabriella múzeumpedagógus, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre:
Időutazás a kortárs művészet segítségével a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumban

Kortárs képzőművészet, irodalom és színház kapcsolódott össze a hétvégi, családi foglalkozáson, az Elvesztegett idő című kiállításon, 2016. szeptember 25-én. A rádiójátékként debütált Időfutár című regényciklust Gemza Péter rendezésében vitte színpadra 2016. december 19.-én a debreceni Csokonai Színház.  A regényciklus főszereplője, Hanna egy titkos térképet és néhány eszközt is küldött számunkra – valahonnan a múltból vagy a jövőből. A térkép alapján a kiállításon megtalált különféle eszközökből egy időtelefont építettünk. A megjelölt helyeken megvizsgáltuk a műalkotásokat egy elképzelt időutazás tükrében. Az időtelefonunk segítségével sikerült kapcsolatot létesítenünk Hannával, aki a múltból, a Mozart-korabeli  Bécsből jelentkezett be. (Mészáros Ibolya, a debreceni Csokonai Színház színésze korhű ruhában állt a Skype kamerája mögé.)

 

B) Szekció: Mese és múzeum, irodalom és múzeum

 10:50 – 10:58

Földi Viktória kultúrantropológus, Dobó István Vármúzeum, Eger:
Múlt- jelen- jövő. A Dobó István Vármúzeum 10 éves Népmese rajzpályázata

A Dobó István Vármúzeum a Népmese napja alkalmából 10 éve hirdeti meg rajzpályázatát óvodás és kisiskolás gyermekek részére Heves megyében. A Népmese napján szerettük volna, ha a gyermekekhez is eljusson a régen élt emberek szóbeli költészete. A pályázat célja, hogy a palóc terület népmeséit a gyermekek illusztrálják. Ezáltal ők is betekintést nyernek a falusi emberek életmódjába, szókincsébe és gondolkodásába. Az elmúlt 10 év alatt közel 3700 gyermek alkotása indult a pályázaton. A kerek évforduló alkalmából egy válogatott kiállítást nyitottunk a Ziffer Sándor Galériában. Összesen 108 gyermekrajz jeleníti meg a népmeséink kincseit. Minden évben más-más témát emeltünk ki a mesék világából, tanári segédanyaggal segítettük az egyes témák feldolgozását. A pályázat során a kategóriák nyertesei ingyenes foglalkozáson vehettek részt. Az idei évben elégedettségi kérdőív segítségével szeretnénk mérni a pályázat hatását a mesék olvasása és a falusi emberek életmódjának erősítése révén.

11:00 – 11:08

Kustánné Hegyi Füstös Ilona múzeumpedagógiai szaktanácsadó, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre:
A Szó – örök idők örökítője

Az irodalom nem iroda lom. A szó, játék? Anyanyelvünk gazdagítása és folyamatos gyakorlása elengedhetetlen a szabadtéri múzeumpedagógiában. Akár a szokásokat, a nyelvet is használat közben tudjuk csak átörökíteni. A Skanzen tájainak neves szülöttei és a névtelenség homályában megbúvó nép egyaránt okot és alkalmat ad nyelvünk mélyebb megismerésére – használat közben. A népmesébe, mondókákban, népdalokban felbukkanó használati tárgyak, szófordulatok értelmet kapnak, köthetővé válnak a paraszti környezetben, legyen szó gyalog kapuról vagy gyalog székről… A hangutánzó ABC hogyan gyarapítja a kincses ládánkat a falusi oskolában? A népballada sűrített sorsleírás, a problémák megoldásának kockázat nélküli útján vezeti a gondolatot. Mi történt Annával? – a mi közelünkben is élhetnek Annák… Az olvasmány élménye ihletet adhat az alkotásra, ahogy az Alkotónapok is bizonyították, sőt életre is kelhetnek a hősök, vagy magunk is hőssé válhatunk? – Anna Nívódíjat hozott. Szívhez szóló nyelvezet, játékos feladványok, érték és érdekesség – a Magyar népszokások és népmesék lapjain… meghökkentő és csattanós megnevezések a programjainkon. És „a szó veszélyes fegyver”…? –  Így tartják  „Ezek a fiatalok ?!”

11:10 – 11:18

dr. Keczán Mariann irodalomtörténész-muzeológus, a Szabó Magda Emlékház szakmai vezetője, Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemény, Debrecen:
„A tárgyak: a memóriám” – Lehetőségek és irányok a debreceni Szabó Magda Emlékház múzeumpedagógiai programjának kialakításában

Szabó Magda születésének centenáriumához kapcsolódva a Tiszántúli Egyházkerülethez került letéti anyagból a Debreceni Református Kollégium Múzeuma kiállítást készített, olyan tárlatot, amely termékenyen egyesíti az írói szövegvilágra hangoló enteriőröket azokkal a virtuális terekkel, amelyek a várost mint színpadot mutatják be. A kiállítás egységeiben az „emlékezethorgonyok”: kiemelt tárgyak, személyek, épületek, szobrok és préselt növények kapcsolják be az alkotói világot a jelenkori látogató gondolkodásába, ugyanakkor mintát kínálnak arra, hogyan lehet felülkerekedni az elmúláson és a pusztuláson. Az emlékház a helyi, debreceni identitás megerősítésének szerepét vállalja fel azzal, hogy Szabó Magda optikáján keresztül olyan városképet mutat a betérőknek, amelynek emberi arculata, léptéke van, amely határozott és vállalható szellemi értékeket, személyiségerősítő történeteket és fogalmakat közvetít. S végül – az ókút virtuális installációja, és a családfa elektronikus felülete a bizonyíték rá– az emlékház térben és időben kiterjesztett „koncentrikus köröket” von maga köré, sőt városi/irodalmi sétára invitálja a látogatókat.

11:20 – 11:28

Szémánné Veres Gabriella  irodalmi muzeológus, Berettyó Kulturális Központ - Bihari Múzeum, Berettyóújfalu:
Mezei virágok - 120 éve született Költő Nagy Imre

A Bihari Múzeum irodalmi gyűjteményének részét képezi a sárrétudvari Költő Nagy Imre hagyatéka. A parasztköltő kéziratos versei, tárgyai a múzeum alapításakor, 1974-ben kerültek a múzeumba. 40 év elteltével, 2013-ban jelentkezett egy paksi fiatalember egy kéziratos versesfüzettel, ami a költő verseit tartalmazza. A füzetet Cecén találta nagyapja szekrényében. Megvizsgálva a verseket feltűnt, hogy több olyan verset is tartalmaz, amelyeket a korábban kiadott verseskötetek nem tartalmaznak. Sárrétudvari Nagyközség Önkormányzatával közösen a költő születésének 120. évfordulója alkalmából adta ki a Berettyó Kulturális Központ a Mezei virágok címet viselő új verseskötetet, amely tartalmazta a Bihari Múzeum gyűjteményéből előkerült Kaszacsengés című füzet verseit is. A kötetet nagyszabású ünnepség keretében Sárrétudvariban, majd Berettyóújfaluban is bemutattuk 2016 októberében a költő születésének hónapjában. Ezt követően a Bihari Múzeum járási körzetébe tartozó településeken versmondó versenyeket hirdettünk a költő verseiből. A települési versenyek zárásaként a kötet kiadásának évfordulóján pedig a résztvevő felnőtt versmondókat a Bihari Múzeumban versmondó gálára hívtuk, amelyen már nem versenyezve, de mindenképpen zsűri által értékelve az előadásokat a résztvevők újra elmondhatták a kedvenc Nagy Imre-versüket. A rendezvény célja a hagyományápolás és közösségépítés az irodalom eszközeivel.

 

11:30 – 11:38

Csatlós Judit kurátor, Petőfi Irodalmi Múzeum Kassák Múzeuma, Budapest:
Tettek ideje. Egy közösségi kiállítás tapasztalatai

A Petőfi Irodalmi Múzeum Kassák Múzeuma munkatársai és a Közélet Iskolája kutatói 2016-ban közel egy éven át intenzív közös munkát folytattak, hogy bemutassák a huszadik század tömeges lakhatási problémák megoldására törekvő önszerveződő kezdeményezéseket. A Tettek ideje, lakhatási mozgalmak a 20. században címmel a Kassák Múzeumban 2017 januárjában megnyílt kiállítás kuriózum abban a tekintetben, hogy nem múzeumi szakemberek válogatását láthattuk, hanem a hajléktalanságot megtapasztalt emberekkel közös munka során kristályosodott ki a kiállítás koncepciója és a dokumentumok bemutatási módja. A részvételi folyamat a közösségi cselekvést állította a munkafolyamat középpontjába. A célunk az volt, hogy a társadalom peremén élők szemszögéből láttassuk a szegénységet, kiemelve a megélhetésért folytatott praktikákat, a közös cselekvés és az önszerveződés történeti példáit. Prezentációmban a több hónapon át tartó munkafolyamat gyakorlati vonatkozásait, a csoportfejlődés szakaszait, az alkalmazott módszereket, a felmerülő nehézségek tanulságait kívánom megosztani a szakmai közönséggel.

11:40 – 11:48

Deutsch Kornélia múzeumpedagógus, József Attila Emlékhely, Budapest:
"A világ vagyok." (József Attila: A Dunánál) – a virtuális kultúra alkalmazásainak lehetősége a múzeumpedagógiában

A József Attila Emlékhelynek van egy mobilapplikációja, amelyet a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és az MTA SZTAKI állított össze. Mobiltelefon segítségével járhatjuk végig József Attila jelentősebb ferencvárosi lakhelyeit, amelyekhez idézetek találhatók József Jolán József Attiláról szóló könyvéből ideillő versekkel kiegészítve, illetve korabeli fotók illusztrálják az egyes helyszíneket. A programot két éve, a Múzeumok Éjszakáján mutatták be, akkor indult az első Helytörténeti séta is ezen az útvonalon (Gönczi Ambrus vezetésével), amelyre ma már alkalmanként 100-150 ember jelentkezik. Tapasztalataink szerint a program kiváló alkalmat ad arra, hogy múzeumpedagógiai foglalkozásra invitálja a közép- és általános iskolásokat, mert nagyobb létszámú csoportot is lehet jól összetartani, egyenesen és közvetlenül fel lehet használni a tanításban is, nem csak a múzeumpedagógiában. Maga az elv bármely más profilú múzeumban alkalmazható, csak ki kell találni azt a vezérelvet, amely alapján a mobilapplikáció elkészül.

11:50 – 11:58

Sóki Diána kulturális menedzser, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest:
Tárgy, tér, szöveg - Irodalmi szöveg a múzeumban, múzeum irodalmi szövegben

Az elmúlt években lehetőségem volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumban is olyan programokat kidolgozni, amelyekben irodalmi szövegeken keresztül vált értelmezhetővé a kiállítótér, vagy a múzeum épületének története. Ezt a két különböző típusú reflexiót mutatnám be. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban Tompa Andrea Fejtől s lábtól című szövegével dolgoztunk. Ez egy párbeszédre és szöveges műhelymunkára épülő foglalkozás, amely múzeumi térben és időben egy kortárs irodalmi szöveg történetét, kérdéseit eleveníti meg. A résztvevőkkel  a kiállítás tárgyai mentén kijelölt állomásokat jártunk be, miközben ők maguk a regény szereplőivé válhattak. Egy olyan közös munka volt ez, amely a kritikai gondolkodást, szövegértést és kreativitást egy orvostörténeti témájú szöveg és kiállítás kontextusában segítette elő. Változatos nézőpontok, módszerek segítségével foglalkoztunk az identitás konstrukciójával és új élethelyzetbe kerülés kérdéseivel. A Magyar Nemzeti Múzeumban egy olyan séta kidolgozását kezdhettem el, amely a következő kérdéseket veti fel: hogyan gondoltak a múzeumra költők, írók és milyen jelentéssel, vagy milyen helyszínként emelték be műveikbe? Ezzel párhuzamba állítom azt, milyen irodalomtörténeti jelentőségű eseményeknek adott helyet maga az épület, annak kertje, illetve az a városrész, amelyben az intézmény elhelyezkedik. A környék több írónak, irodalmárnak, költőnek nyújtott otthont, alkotó műhelyt, lehetőséget a párbeszédre, a nyilvánosság előtt való fellépésre. Ezeket a különböző tereket, illetve az azokra vonatkozó szövegeket összekapcsolva a kultuszkutatás és irodalomelmélet más irányzatainak segítségével ismerhetjük meg a múzeumot és a kiállítás különböző értelmezéseit.

12:00 – 12:08 

Zay Orsolya régész, történész, Dobó István Vármúzeum, Eger:
Szolgálatomat írom Kegyelmednek... - Történeti források, mint az élő interpretáció alappillérei

 Az élő interpretáció egyik legfontosabb eleme a történeti korhűség. Különösen fontos ez a szempont egy történeti múzeumban szervezett program esetében. Mivel a múzeum a tudományos kutatás és az abból levont tudás közvetítője, így a hitelesség valóban alapvető elvárás az intézményekkel szemben. Másrészt a “live interpretation” egy szórakoztató műfaj. Célunk a használatával a “szórakoztatva tanítás", a játékos tudásátadás. Hol húzódik a kettő között a határ, egyáltalán ellentmondásként kell-e értelmeznünk a két szempontot? Mennyire érdemes a tudományos hátteret alkalmazni, vagy jobb kérdés lehet, hogy hogyan érdemes a forrásokat “belecsempészni" a programba és az adott karakterbe. Több éve foglalkozom történeti múzeumok élő interpretációs programjainak kidolgozásával. Előadásomban szeretném néhány példán keresztül bemutatni, mennyire és milyen módszerekkel érdemes bevonni írott és képi történeti forrásokat élő interpretációs és bizonyos típusú múzeumpedagógiai programok esetében.