Előadások

Az előadás rövid visszatekintést ad a múzeum és közösségek kapcsolatának kezdeteiről, mozgatórugójairól, a közösségek és az intézmények viszonyrendszeréről. Példákon keresztül mutatja be a közösségtípusokat, utal a jellemzően mai megnyilvánulási formákra, a közösségi szerveződés jelenkori formáira és lehetőségeire. Kitér a múzeumok fontosságára a helyi közösségek fejlesztésében, utal azokra a lehetőségekre és irányokra, amelyek az aktív állampolgárrá válásban és a cselekvő közösséggé formálásban a múzeumok kulcskompetenciái és erőforrásai lehetnek.

Az előadás hozzászólói:

1. Gulyás Gabrilla - Petőfi Irodalmi Múzeum

A hozzászólás ide katintva tekinthető meg.

2. Pató Mária - Damjanich János Múzeum

A hozzászólás ide kattintva tekinthető meg.

Az előadás áttekintő képet ad a fő kultúr- és társadalompolitikai célokhoz kapcsolódva a könyvtárak megváltozott szerepvállalásáról és a feladatairól, amelyek főként a körülöttünk bekövetkezett társadalmi, technológiai és gazdasági határokból erednek. Bemutatásra kerülnek a könyvtár és közösségei, a könyvtár közösségi fejlesztést támogató szolgáltatásainak lehetséges útja, új innovációk megvalósítása, a könyvtáros szakember kompetenciafejlesztésének új útjai, amely a 2014-2020 időszakban tervezett Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás című fejlesztési programhoz is kapcsolódik.

Az előadás hozzászólói:

1. Fehér Miklós - Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézet

A hozzászólás ide katintva tekinthető meg.

2. Pálmann Judit - Eötvös Károly Megyei Könyvtár

A hozzászólás ide kattintva tekinthető meg.

A közösségfejlesztés hazai gyakorlata a '70-es évek második felére nyúlik vissza, a közösségi művelődés akkori innovációjában, a „nyitott ház” kísérletben és mozgalomban gyökerezik. A művelődési szakemberek kiléptek intézményeik falai közül és munkájuk színtere a település lett, a művelődő közösségek támogatói, művelődési rendezvények szervezői mellett a település és közösségeik fejlesztőivé is váltak.Az előadás ennek mai módszereiről és az e tevékenységet támogató pályázati forrásokról szól.

A közösségfejlesztés nemzetközi trendjei hazánkban is érzékelhetők és jó lehetőségeket jelentenek a Cselekvő Közösség projekt számára. A virtuális közösségek terjedése, a növekvő igény a közösségi terek iránt, az üzleti szféra aktívabb részvétele a közösségek életében, a szakemberek nagyobb érdeklődése a társadalmilag hasznos tevékenységek iránt vagy a növekvő elvárás, hogy a közösséget szolgáló intézmények hatékonyabbak legyenek – olyan lehetőségek, melyekre a projekt eredményes válaszokat adhat.

A múzeumok körül szerveződő közösségek jelentős szerepet játszhatnak a lakosság és a település fejlesztéséért felelős szakemberek múzeumról alkotott képének formálásában. De vajon mitől válhat egy múzeumi közösség egy település kulturális életének mozgatórugójává? A 2015 nyarán lebonyolított országos kutatás célja, hogy feltérképezze a múzeumok körül szerveződő közösségeket, és megtalálja azokat a kulcstényezőket, amelyek aktiválhatják, közös cselekvésre motiválhatják a helyi lakosságot.

Egy múzeum többféle módon és sokféle szálon kapcsolódik közelebbi és távolabbi, kisebb és nagyobb, állandó és alkalmi közösségekhez tevékenységei kapcsán - legyen szó gyűjteménygyarapításról, kutatómunkáról, kiállításról, múzeumpedagógiáról, oktatásról vagy szolgáltatásról. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum példáján keresztül ismerhetjük meg egy országos intézmény külső és belső közösségeit, kapcsolati hálójának sokszínűségét, a közösségfejlesztés lehetőséges módjait, utat mutatva a tapasztalatok hasznosíthatóságára is.

Az Önkéntesség Európai Éve (2011), majd az iskolai közösségi szolgálat bevezetése (2013) hazánkban is népszerűvé tette az „időadományokat” a muzeális intézményekben. A kutatás azt mutatja be, hogy az országos hatókörű múzeumokban milyen feladatokat látnak el önkéntesek és középiskolás fiatalok, valamint hogy a múzeumokban milyen közösségfejlesztői és közösségi művelődési folyamatokat indítottak el a létrejött közösségek, baráti körök. A vizsgálat kiterjed az önkéntes menedzsment hazai és nemzetközi gyakorlatára, a követhető mintákra és fejlesztendő megoldásokra.Az előadás a kutatási eredmények ismeretében összefoglalja a társadalmi tőke mérésének gyakorlatát és a tapasztalatokból eredő fejlesztési javaslatokat.

A környezetpszichológiai kutatások szerint a látogatók sokféle motivációs háttérrel keresik fel a múzeumokat. A múzeumlátogatás elsődleges hajtóereje – a tudásvágy és kikapcsolódás szándéka mögött – az igény a társakkal való együttlétre . A múzeum tehát „természeténél fogva” társas tér. Ugyanakkor az együttlét, a társas élmények önmagukban nem garantálják például a hatékony ismeretközvetítést. Az előadásban áttekintjük, hogy milyen környezetpszichológiai hatásmechanizmusok mentén lehet a múzeum hatékony és élvezetes tudásközvetítő közösségi hely.

Az előadás elsősorban azon közkönyvtári lehetőségekről szól, melyek a roma fiatalok számára az eddigi jó gyakorlatok és kísérleti jellegű, elsősorban pályázati projektek során kirajzolódtak. A roma fiatalok, mint célcsoport s mint az előadás során is használatos elhatárolás a magyarországi roma közösség, illetve a 6-18 (20) éves, általános és középiskolás korú fiatalok halmazának metszete. Esetükben két aspektusból merülhet fel a speciális tanulási lehetőségek igénye, illetve szükségszerűsége. Egyfelől roma etnikai-kulturális másságuk okán, másfelől a roma közösségeket a magyar társadalomban tapasztaltnál nagyobb mértékben jellemző szegénység okozta kultúra-hozzáférési specifikumok (elsősorban gátak) okán.

Az élethosszig tartó tanulás támogatása nemcsak a különböző felnőttképzési intézmények feladata, nem formális tanulási környezetként a könyvtár is aktívan részt vállal belőle. Az információs műveltség is egy ilyen kompetenciaterület, amelyet az új lehetőségek alkalmazásával már e-learninges formában is fejleszthetünk. Számtalan olyan technológiai fejlesztéssel találkozhatunk, amelyet a könyvtárak oktatási célra használnak.

Az előadás során először visszatekintünk a könyvtárbuszos szolgáltatás múltjára, és elemezzük a bibliobuszoknak a hőskorszaktól napjainkig tartó fejlődését. Majd a legelterjedtebb gépjárműtípusokat ismerhetjük meg a napjainkban működő külföldi és hazai könyvtárbuszok bemutatásán keresztül. Az előadás az optimális kisméretű könyvtárbuszok műszaki és szakmai specifikációjára vonatkozó útmutatás ismertetésével zárul.

A digitális korszak paradigmaváltásra kényszeríti a könyvtárakat is. Az információhoz való hozzáférés trendjei jelölik ki a lehetséges utakat a könyvtárak számára. Ezek közül kiemelendő az országos könyvtári szolgáltatások társadalmi igényeket kiszolgáló továbbfejlesztése, hatékonyabbá tétele, a könyvtárakban található dokumentumok és információk integrált elérését biztosító szolgáltatás-rendszer kialakítása, illetve a felhasználók számára élményt biztosító információs csatornák kiépítése az élethosszig tartó tanulás, a szabadidő tartalmas kihasználásának érdekében. A célok elérésének alapja a digitálisan jogszerűen elérhető anyagok számának nagyságrendi növekedése és a digitális megőrzés megvalósítása.

A szövegértés jelentőségéről ma már nem nagyon kell beszélnünk, a nemzetközi mérések, összehasonlítások mellett mindennapi tapasztalataink is megmutatják, milyen óriási jelentősége van annak, hogy diákjaink milyen szinten vannak e téren. Ehhez képest érdekes, hogy az iskolában még mindig inkább csak a számonkérésnél találkozunk ezzel, tanítani csak kevesen tanítják azokat a módszereket, „trükköket”, amelyek segítségével előbbre léphetünk. Előadásomban a fejlődés, a fejlesztés irányait, lehetőségeit próbálom meg bemutatni.

A szegénység, a mélyszegénység kezelése nagy kihívást jelent a társadalom számára, nemcsak hazánkban, hanem az egész világon. A szegénység, mélyszegénység nem csupán az anyagi források hiányát jelenti, hanem a tanultságnak, a közösségi kapcsolatoknak, az öngondoskodásnak, a cselekvő aktív közösségi tagságnak, a megfelelő szintű szolgáltatások elérésének hiányát is. Ennek a problémának a közösségi megközelítéséről, megvalósított programok bemutatásáról lesz szó az előadásban.

Az integrált közösségi és szolgáltató tér (IKSZT) program egy kétlépcsős fejlesztési folyamat. A Nemzeti Művelődési Intézet három egymásra épülő kutatásban vizsgálta többek között az integrált közösségi terekben megvalósuló szakmai munka eredményeit, tapasztalatait és lehetőségeit, a különböző szakterületek által nyújtott szolgáltatásokat, az integrált működés lakossági igényeknek történő megfelelőségét. Az előadás rámutat a kutatások eredményeire és ehhez kapcsolódóan az integrált közösségi terek jövőbeni fejlesztési lehetőségeire.

Az előadás röviden bemutatja a közösségi művelődést érintő projekteknél használható statisztikai elemzési módszereket, szabadon elérhető adatbázisokat. Betekintést ad a „házilagos” kutatások erőforrásigényére, a lehetséges problémákra. Ismertet két, a Nemzeti Művelődési Intézet által kidolgozott, a témában segítséget nyújtó kísérleti szolgáltatásfejlesztési modellt, az Adatmérleget és az Adatbányát.

A tanulmány bemutatja a közösségi művelődés intézményeinek meghatározó szerepét az élethosszig tartó tanulás folyamatában. A jelenlegi helyzet elemzésével és a lehetőségek feltárásával kívánja a szakterület kiemelten fontos funkcióját erősíteni abban, hogy a közösségi művelődés intézményei létezésükből és tevékenységeikből adódóan az egész életre kiterjedő tanulás meghatározó színtereiként működjenek.