belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

A nemzetközi konferencia részletes programja ide kattintva érhető el.

Képessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világból

„…a muzeológia gondolata már benne rejlik a hegeli esztétikában, és még inkább Hegel történetfilozófiájában. Miközben végigjárja a világtörténelmet, Hegel lesz az első totális múzeumlátogatóvá… a hegeliánusok mindmáig nem tudnak különbséget tenni az ihlet suhogása és egy légkondicionáló zúgása között…, hiszen kívülről hogyan is juthatna friss szellő a hegeli múzeumba? Ha ott szellő támad, azt csakis a ventilátor keltheti” – gondolja tovább Beat Wyss művészettörténész Hegel filozófiájának értelmezését Peter Sloterdijk A múzeum – a megütközés iskolája című esszéjében[1], majd kifejti, hogy az új muzeológia szerint a jelen autentikus múzeumának az vált a feladatává, hogy cserekapcsolatba vonja a saját identifikációjába kapaszkodó társadalmat az idegennel:

„Miközben jelenleg az afrikai és ázsiai negyedik generációs nemzetekben a mi 19. századi múzeumpolitikánkat veszik át, a haladó múzeumi gyakorlat az első generációs nemzetállamokban ott tart, hogy megkezdje a kultúra belső dekolonizációját.”

*

Hogyan is zajlik és hol tart jelenleg ez az átalakulási folyamat? Ezzel kapcsolatban kaphattak első közből nemzetközi szintű betekintést azok, akik részt vettek a „Múzeumok mint a társadalmi esélyteremtés intézményei” címet viselő múzeumi konferencián és workshopon, melyet a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítójú kiemelt projekt keretében rendezett meg 2017. december 4-én a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a projekt konzorciumvezetője, a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ.

A szakmai közönséget Dr. Bereczki Ibolya, a konzorciumvezető Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatok ellátásáért felelős főigazgató-helyettese, egyben a projekt szakmai vezetője köszöntötte, majd Nagy Magdolna projektmenedzser, a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ megbízott igazgatója mutatta be a szervezet tevékenységét és a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek projekt esélyegyenlőségi vonatkozásait.

Képessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világbólKépessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világból

A holland, angol, svéd és osztrák múzeumi illetve kulturális szektorból érkező meghívott előadók bevonásával megtartott konferencia munkanyelve alapvetően az angol volt, a keresztségben pedig a beszédes „Museums As Institutions Of Social Empowerment” címet kapta. De mit is értünk a hangzatos „social empowerment” kifejezés alatt? Szó szerinti fordításban társadalmi felhatalmazást, képessé tételt jelent, ide érthető minden tevékenység, amely arra irányul, hogy a marginalizált egyének és társadalmi csoportok bevonhatóak legyenek az őket érintő döntések meghozatalába, aktív cselekvővé, a folyamatok passzív elszenvedőiből autonóm alakítóivá váljanak, képesek legyenek a bennük rejlő potenciál kiaknázására.

Az angolszász múzeumi retorikában a 2000-es évektől vált közkeletűvé a „socal inclusion” terminus, mely idővel már nem csupán a kultúrához, a múzeumi gyűjteményekhez való egyszerű hozzáférést jelölte, hanem a „social exclusion”, a társadalmi kirekesztés ellenpárjaként ennél sokkal radikálisabb és messzemenőbb tartalmakat[2], lényegében azt a társadalmi mobilizáló hátránykompenzációs szerepet, amelynek felvállalása egyre sürgetőbb elvárás lett a muzeális intézményekkel szemben. A megközelítés szerint a múzeumok hagyományos gyűjtemény-orientált ethoszát fel kell váltsa valami gyökeresen más attitűd.

Képessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világból

Ahhoz azonban, hogy a múzeumok a társadalmi megújulás katalizátoraiként képessé váljanak a demokratizálódásra és a társadalom mobilizálására, először is önmagukat kell helyzetbe hozniuk. Erről szólt a konferencián elsőként előadó Björn Stenvers, az ICOM Fund igazgatójának lendületes előadása, melyben bemutatta az amszterdami múzeumok hatékony érdekérvényesítését előmozdító ernyőszervezet, az Overleg der Amsterdamse Musea (OAM) működését. Stenvers nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a múzeumoknak valóban elemi érdekük, hogy nyissanak a társadalmi realitásokra, ami azt is jelenti, hogy sokszor a kényelmetlenséget is vállalniuk kell. A múzeumlátogatások növekvő mutatóival nem lehet megelégedni, a megfelelő közönséget kell bevonzani. A muzeális intézményeknek a kereskedelmi szemléletet felvállalva, saját marketingtevékenységüket jó kialakítva, kulturális klaszterekbe szerveződve és egymással kooperálva lehet csak esélyük talpon maradni Nem csak az egyének, de az intézmények szintjén is igaz tehát, hogy „ a társadalmi tőke erőforrás, mely a kölcsönös ismertség elvén működik, kapocs, mely megkönnyíti a csoporton belüli cselekvést. Ereje a cselekvők közötti hálóban rejlik”[3]. Mindehhez persze szemleletváltás generálására, a bizalom lépésről lépésre történő elnyerésére, a múzeumokat vezető igazgatók érzékenyítésére, adott esetben egójának mederbe terelésére, személyes kapcsolatfelvételek sorára, kereskedelmi cégek bevonásával szervezett frontmenedzsment tréningekre, szociális projektek beindítására, a kölcsönösen előnyös együttműködések legkülönbözőbb platformjainak megteremtésére volt szüksége a 2007 óta működő OAM-nak is. Eleinte a kisebb, s egyben a túlélésért küzdő amszterdami múzeumokat lehetett bevonzani, ám idővel a 20 csatlakozó intézménynek sikerült háromszor akkora látogatószámot elérni, mint a holland múzeumi élet zászlóshajóinak számító nagymúzeumoknak.

Björn_Stenvers_ICOM_E_Fund01.pdf

Björn_Stenvers_ICOM_E_Fund02.pdf

Képessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világból

A kultúrához való egyenlő és méltányos hozzáférés angol gyakorlatára áttérve az Arts Council England képviseletében Nikola Burdon kapcsolati menedzser mutatta be az általa vezetett Museums and Schools nevű programot, amely az iskolák minél gyakoribb minőségi, ugyanakkor tantervre alapozott múzeumhasználatát szorgalmazza. Az eredetileg három évre tervezett országos szintű kezdeményezést a sikerre és az anyagi források meglétére tekintettel immár öt éve finanszírozza az angol Oktatási Minisztérium a Művészeti Tanács bevonásával. Hangsúlyos eleme ennek a projektnek is a múzeumok közötti együttműködés és tudáscsere. Nem a vezető angol múzeumok, hanem kisebb, együttműködési tapasztalattal nem feltétlenül rendelkező muzeális intézmények voltak a kedvezményezettek, így némi türelemre és egy évre volt szükség a program beindításához, a partnerségek kiépítéséhez, de aztán messze sikerült túlszárnyalniuk a célszámokat, 800 helyett 2100 oktatási intézményt értek el, 60 helyi múzeum bevonásával 10, majd tovább bővülve 14 regionális partnerséget hoztak létre. Jól jelzi a múzeumok körében sikeresen lezajlott szemléletváltást, hogy azután is elkötelezettek maradtak a folytatás mellett, hogy az anyagi forrás (1,2 milliárd angol font) nem növekedett, csak a partnerségek száma és a velük szemben támasztott elvárások emelkedtek. Az előadó arról is őszintén beszámolt, hogy nehézséget jelentett a program során a kerettanterv változása, és az az elvárás, hogy releváns tudásanyagot tudjanak nyújtani az iskoláknak. A jövőre nézve a helyi támogatók bevonása és a program önfenntartóvá válása az elérendő cél.

Nikola_Burdon_Arts_Council_England.pdf

Képessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világból

Az angol példához több ponton is hasonlító nagyszabású svéd sikerprogram, az esélyegyenlőséget, demokratizálódást és társadalmi képessé tételt egyszerre támogató Creative Schools is terítékre került a konferencián. Lykke Pörtfors a Kulturradet képviseletében kitért az angol példához képest jellemző különbségekre is. Esetükben nem a muzeális intézmények a kedvezményezettek, hanem az önkormányzatokhoz helyezik ki az anyagi forrásokat, a gyermekek kultúrához és a művészeti életben való részvételéhez fűződő jogait szem előtt tartva támogatják azt, hogy a művészeti tevékenységek az iskolai munka részévé váljanak. A 10 éve működő Creative Schools az első két évben pilot programként indult 21 olyan önkormányzat bevonásával, ahol nehézséget jelentett a kultúrához való hozzáférés, mostanra szinte minden svéd önkormányzatot bevonzottak, 700.000 iskolással és 3000 pedagógiai készséggel is rendelkező minősített művésszel dolgoznak együtt. A demokratikus szocializáció támogatása és a személyre szabottság, az eltérő igények figyelembe vétele lényeges elemei a több dimenziós programnak, a tanárok és a tanulók együtt választják ki, hogy melyik művészeti ágban kívánnak tevékenykedni, a gyerekek az igények összegyűjtésében és a lezajlott program értékelésében is aktívan részt vesznek. Összesen 10 millió svéd koronát fordítanak évente a programra, a forrásaikat rugalmasan kezelik, szükség esetén átcsoportosítják, például az utóbbi években a nyelvtudással nem rendelkező fiatal menekültekre is kiterjesztették, a nyelvi korlátokat nem ismerő művészetpedagógia eszközeivel is segítik intergrációjukat.

Lykke_Pörtfors_Swedish_Arts_Council.pdf

Képessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világbólKépessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világból

A társadalmi kirekesztettség csökkentésére és a kultúrában való részvételre irányuló, immár 14 éve futó - 2009-től a Wurlitzer programfüzettel is bővülő - osztrák Hunger auf Kunst und Kultur programot Monika Wagner mutatta be részletesen. A kulturális mediációt folytató kezdeményezés indokoltságát jelzi, hogy az osztrák társadalom 3 %-a a szegénységi küszöb (39,50 euró/nap) alatt él, 14 %-uk pedig a veszélyeztetett csoportba sorolható, különösen érintettek a nők, munkanélküliek, alacsony jövedelmű nyugdíjasok, hajléktalanok, bevándorlók. A kultúrához való egyenlő hozzáférésüket a kulturális intézményekbe ingyenes belépésre jogosító Kulturpass kártyával próbálják előmozdítani. A Hunger auf Kunst und Kultur programban Bécsben például 240 kulturális intézmény vesz részt és működik együtt 380 bécsi szociális intézménnyel minden ellenszolgáltatás, állami kompenzáció nélkül úgy, hogy a fizető vendégekkel megegyező bánásmódban részesíti a Kulturpass-szal érkezőket. Sarkalatos kérdés, hogy a jogosultak élnek-e a felkínált lehetőséggel. 2016-ban például 66 ezer kártyát igényeltek Ausztriában, ám ezt csak 132.000 alkalommal használták. A téma különleges múzeumi vonatkozása is ehhez a kérdéshez kapcsolódik, Monika Wagner elmondása szerint az érintettek szívesebben keresnek fel múzeumot, mint színházat, mert kevesebb kényelmetlenséget, konfrontációt jelent számukra, hogy nem kell előzetesen helyet foglalniuk. Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a hátrányos helyzetű felnőttek esetében nem szabad túl nagy léptékben gondolkodni, a mennyiségi mutatók helyett inkább a minőségi fejlődésre kell törekedni, nem elegendő a lehetőséget felkínálni, számolni kell az érintettekben élő prekoncepciókkal, azzal a küszöbfélelemmel, ami visszatartja őket attól, hogy egy számunkra ismeretlen, idegen kulutális intézményben otthonosan mozogjanak. Mindebben fontos szerep hárul a lehetőséget közvetítő és kapocsként működő szociális munkásokra, akiket pedig a kulturális intézményeknek kell elérniük, érzékenyíteniük. Az Erste Bank támogatásának elnyerésével tovább bővülhetett a Hunger auf Kunst und Kultur portfóliója, 2014-től a Culture Buddy program keretében már 100 segítő önkéntes bevonásával jutnak el marginalizált emberek kulturális intézményekbe, 2016-tól együttműködnek a legnagyobb osztrák kulturális oktatási projekttel, a Kulturkontakt Austriával, a bécsi Iparművészeti Múzeum MAK Design Laborja pedig a hajléktalanságot maguk mögött hagyó egyéneknek nyújt segítséget az új élet elkezdéséhez, berendezéséhez

Monika_Wagner_Hunger_auf_Kunst_und_Kultur.pdf

Képessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világbólKépessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világból

*

Az földrajzilag és társadalmi témájukat tekintve is széles területeken átívelő, még is több ponton kapcsolódó előadások számos kérdés felvetésére ösztönözték a konferencia hallgatóságát. A plenáris részt követően a múzeumi önszerveződéssel, a múzeumok és oktatási intézmények együttműködésével, valamint a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok számára nyújtott átfogó kulturális programokkal kapcsolatos gyakorlatok megvitatását a Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ munkatársainak moderálásával három munkacsoportban, majd az itt hallottak összegzésével folytatódott.

Képessé válni a képessé tételre – variációk jó gyakorlatokra a nemzetközi múzeumi világból

A tárgyalt kérdésektől függetlenül esszenciális konklúziónak bizonyult, hogy a kulturális intézmények csak az érintetteket sajátos igényeik és körülményeik szerint bevonó, empatikus módszerek alkalmazásával érhetnek el sikereket, válhatnak képessé mások „képessé tételére”. A Museum 2.0 blogot gondozó Nina Simonnal egyetértve a tényleges „empowerment” elképzelhetetlen az egyének felvértezése, felkészítése, a hasonlók közötti kötődések erősítése és az eltérő szereplők közötti hidak építésé nélkül[4].

szerző: Kajári Gabi

fotók: Knob Alexandra

Felhasznált irodalom

Dr. Arapovics Mária

2016 A közösségfejlesztés hazai trendjei – innovációs lehetőségek a múzeumokban

Forrás: http://mokk.skanzen.hu/a-kozossegfejlesztes-hazai-trendjei-innovacios-lehetosegek-a-muzeumokban.html#_ftn2 (letöltve: 2017.12.06.)

Sandel, Richard

2003 Social inclusion, the museum and the dynamics of sectoral change. Museum and Society , University of Leicester, 45 – 62.

Forrás: https://lra.le.ac.uk/handle/2381/52 (letöltve: 2017.12.05.)

Simon, Nina

2015 Building community: Who / How / Why

Forrás: http://museumtwo.blogspot.hu/2015/04/building-community-who-how-why.html (letöltve: 2017.12.05.)

Sloterdik, Peter

2012 A múzeum – a megütközés iskolája. In: Palkó Gábor (szerk.): Múzeumelmélet. A képzeletbeli múzeumtól a hálózati múzeumig. Petőfi Irodalmi Múzeum – Ráció Kiadó, Budapest, 17 – 29.



[1] Sloterdijk, Peter 2012. 23.

[2] Sandell, Richard 2003. 45.

[3] Dr. Arapovics Mária

[4] individual empowerment, social bonding, and social bridging (Simon, Nina 2015)


Dr. Bereczki Ibolya
Nagy Magdolna
Björn Stenvers
Björn Stenvers
Björn Stenvers
Björn Stenvers
Björn Stenvers
Nikola Burdon
Nikola Burdon
Nikola Burdon
Lykke Pörtfors
Lykke Pörtfors
Lykke Pörtfors
Monika Wagner
Monika Wagner
Délutáni workshop a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok számára nyújtott átfogó kulturális programokról
Délutáni workshop a múzeumi önszerveződésről
Délutáni wokrshop a múzeumok és oktatási intézmények együttműködéséről