Titus Lucretius Carus a Kr. e. I. évszázadban élt római költő a következőképpen képzelte el az arany kialakulását: „Most jön sorra a réz, arany és vas felfedezése. Úgy történt, hogy a föllobogó láng rettenetes ropogás közepette megette az erdőt mind gyökerestül, a földet egész átfőzte hevével, megcsordultak a fölforrott erek s patakokban gyűlt tóvá a talaj teknőiben réz, arany, ólom és az ezüst. Mindezt később már megmerevülten látták ők szanaszét csillogni friss színeikben, fölvették, tetszett tündöklő szép simaságuk és föltűnt, hogy mindegyikük formája hasonló.” Vidékünkön a legkorábbi aranytárgy a középső rézkor időszakából származik Fényeslitkéről, de a bronzkori raktárleletekben is előfordulnak aranytárgyak.

A vágyott, csillogó ércdarabokat kezdetben a felszínen találták, s csupán össze kellet gyűjteni. Ez a forrás azonban hamarosan, talán már a rézkor végére kimerült. Az ember rákényszerült a bányászatra, illetve az aranymosásra.

Igen részletes ismeretekkel rendelkezünk a rómaiak aranybányászatáról. Korabeli leírások alapján egyszerűen követték az aranyteléreket, másrészt óriási tárnákat vájtak, melyeket beomlasztottak, majd csatornákat vájva az omladékba, mintegy átmosták a hatalmas törmelékhalmazt. Évente 6,5 tonna aranyat sikerült kibányászniuk. Így vált lehetővé az a luxus, melyről lépten-nyomon értesülünk, így készíthetett magának Claudius császár felesége színarany fonalból szőtt köpenyeget, így formálhatták meg a színarany szobrokat az istenekről, s olykor a halandókról. A római aranybányászat középpontja kétségtelenül Erdély volt. Erdély megszállásának és provincializálásának egyik legfőbb oka volt a bányák, ill. a helyi lakosság, a dákok kincseinek megszerzése. Decebel király legyőzése után dőlt az arany a birodalomba. Cassius Dio szerint 165 tonna arany és 331 tonna ezüst került a kezükre. Az erdélyi aranybányászat egyik központja a mai Verespatak, Rosia Montana (korabeli nevén. Alburnus Maior) volt. A területen a mai napig egyedülálló módon maradtak fent a járatok, valamint az egykori bányászok temetői, szentélyei.

kedd-vasárnap: 9.00-17.00 óra

hétfő

„Én elmentem a vásárba…