belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

Damjanich János Múzeum: Látható irodalom: Az ember tragédiája a képzőművészet és az irodalomtörténet jegyében

A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület különdíját 2024-ben a szolnoki Damjanich János Múzeum kapta:

Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából rendeztük meg a Kass és Madách időszaki kiállításunkat, mely a grafikusművésznek Madách műveihez: a Mózeshez és Az ember tragédiájához készült illusztrációiból válogatott. A tárlathoz rendhagyó irodalomórára invitáltuk a 16–18 éves középiskolás korosztályt. A foglalkozás kettős céllal született: a Madách és Petőfi Emlékévhez kapcsolódóan a korszakot, Madách Imre életpályáját, a Tragédia keletkezésnek körülményeit, muzeológiai hátterét kívántuk megrajzolni, Kass alkotásain keresztül pedig igyekeztünk elmélyíteni Az ember tragédiája tartalmát, mondanivalóját. Az szerettük volna megmutatni, hogy a képi világ hogyan segíti egy nehezebb szöveg jobb megértését. Mindezt szöveg, kép, zene egységére építve, interaktív feladatok segítségével, a diákokkal folytatott folyamatos interakció keretében tettük. A foglalkozás ugyanakkor arra is rávilágított, hogy több mint másfél évszázad távolából is mennyire aktuális kérdéseket válaszol meg a mű.

Damjanich János Múzeum: Látható irodalom: Az ember tragédiája a képzőművészet és az irodalomtörténet jegyében

Szöveg, kép, zene egységében
Fotó: Damjanich János Múzeum

LAUDÁCIÓ:

Madách Imre születésének bicentenáriuma alkalmából rendezett képzőművészeti kiállítást a Damjanich János Múzeum, amely válogatást mutat be Kass János, a hazai grafikatörténet egyik legnagyobb alakjának a Mózes és Madách-illusztrációiból.

A szépirodalmi mű a leginkább vitatott és a legnagyobb értelmezés-történettel bíró alkotás, másrészről pedig nincs még egy olyan mű hazánkban, melynek ekkora mennyiségű és ennyiféle átváltozása, művészeti transzformációja lenne a legkülönbözőbb műalkotások révén.

A példaértékű kezdeményezés egy módszertanilag kiválóan felépített múzeumpedagógiai célú, rendhagyó irodalomóra keretében valósul meg: a muzeológus, múzeumpedagógus és diákok közös interakcióján keresztül, a 16–18 éves középiskolás korosztályt megszólítva.

A program erőssége, hogy komplex módon, teljes mértékben a létrejött kiállításból építkezik, kooperatív módszerekkel valósítja meg az ismeretátadást először az elméleti anyag megbeszélésével, majd a szöveg, kép, zene egységére építve, a diákokkal folytatott folyamatos kommunikáció keretében, a tanulók kreativitására építve.

„Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry)

A létrejött programban az interdiszciplináris megközelítés révén (irodalomtörténet, képzőművészet, történettudomány, színháztörténet, múzeumpedagógia) pont ezt a szabadságot adja meg a résztvevők számára, mely egy, a mai kor fiataljai számára nehezen értelmezhető művet tágabb kontextusba helyez.

 

Pató Mária, a Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Egyesület alelnöke