A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum - a Skanzen - alapításának célja, hogy bemutassa a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák keretében, a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban. A folyamatosan finomodó telepítési terv 400-nál is több építmény múzeumba történő áthelyezését irányozza elő, melyeket település néprajzi szempontok alapján faluszerű épületcsoportokba, ún. tájegységekbe szervezve tár a látogatók elé. A tájegységeken belül az építmények egy-egy parasztporta hagyományos rendjébe illeszkednek, melyekhez olyan szakrális-, közösségi- és gazdasági építmények kapcsolódnak, melyek egykor részei voltak a hagyományos faluképnek. A lakóházak és a gazdasági épületek egy-egy táj történetileg kialakult lakóháztípusát és jellegzetes melléképületeit reprezentálják.

9 tájegység helyezkedik el a múzeumban. A tájegységek bemutatása a nevekre kattintva érhető el, az évszámok pedig a tájegység megnyitásának évét jelölik.
Felső-Tiszavidék (1974)
Alföld (folyamatosan épül)
Kisalföld (1987)
Nyugat-Dunántúl (1993)
Bakony, Balaton-felvidék (2000)
Dél-Dunántúl (2005)
Felföldi mezőváros (2006)
Észak-magyarországi falu (2010) 

Erdély(2022)

Egy-egy tájegység lakóépületeiben, portáin és egyéb építményeiben működnek élő helyszíneink, különböző tematikával. 

Tervezett tájegység: Közép-Tiszavidék, XX. századi falu, Erdély falu és város további tájegységi épületei 

április 1 - november 1. kedd-vasárnap 9.00-17.00 óra 

november 1 - április 1. 

Felső-Tiszavidék – Árvíz és építkezés