Cselekvő önkéntesek a Herman Ottó Múzeumban
Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye azon kevés európai települések közé tartozik, amelyek történelme 70 000 évvel korábbra nyúlik vissza. A belvárosban előkerült régészeti leleteknek köszönhetően bizonyítható az őskori, római kori, népvándorláskori ember jelenléte. A település a középkorban itt élt Miskóc nemzetségről kapta nevét, 1365-től mezőváros, a 15. század végén már 2000 lakosa volt. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá, és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A 18. és a 19. század folyamán több fontos, ma is álló épület is épült, köztük a városháza, az új megyeháza, a színház (az ország mai területén álló első kőszínház), a zsinagóga, továbbá számos iskola és templom. 1870. január 9-én átadták a Hatvan–Miskolc vasútvonalat, amivel a város összeköttetésbe került Pesttel. A látványos fejlődés mellett több csapás is sújtotta Miskolcot, 1873-ban kolerajárvány tört ki, 1878-ban pedig hatalmas árvíz követelt több száz emberéletet. 1897 júliusában indult el az első miskolci villamosjárat. Az első világháború közvetlenül nem érintette a várost, de közvetetten rengeteg ember halálát okozta, a fronton és a kolerajárványban is rengeteg miskolci halt meg. 1945-ben Diósgyőrt és Hejőcsabát, 1950-ben Görömbölyt, Szirmát és Hámort csatolták a városhoz. Mai kiterjedését 1981-ben érte el, amikor hozzácsatolták Bükkszentlászlót. A kohászati múltja miatt korábban „acélvárosnak” nevezett Miskolc az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül. Iparváros helyett ma már sokkal inkább „zöld városnak” nevezik, amelynek kulturális rendezvényei közül néhány (pl. a Bartók Plusz Operafesztivál, a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál) nemzetközi elismeréseket váltott ki.
A miskolci Herman Ottó Múzeumban közel 10 éve zajlanak azok a közművelődési programok, amelyeket a belső szóhasználatban önkéntes képzésnek vagy rendezvényeknek is nevezünk. A Herman Ottó Múzeum múzeumandragógiai projektjének kidolgozása és elindítása Kurta Mihálynak köszönhető. A projekt elméleti alapjainak első ismertetésére 2009-ben az I. Országos Múzeumandragógiai Konferencián került sor. A szakember szerint a múzeumi gyűjteményeket tudásbázisnak kell tekinteni, a gyűjteményeket gondozó munkatársakat, muzeológusokat, művelődési szakembereket pedig a kultúraközvetítésben dolgozó, mediátori szerepben kiteljesedő közreműködőknek. „ A konkrét korosztályokat célzó és aktivizáló múzeumi kultúraközvetítő programjainkat szakmuzeológusok közreműködésével múzeumpedagógiai, múzeumandragógiai, múzeumgerontagógiai… programok keretében kínáljuk mind az egyénileg, mind a társas formában érdeklődő, tanulni, szórakozni akaró ember/ek számára biztosítva az aktivitás feltételeit, akár a múzeumi tér öntevékeny használatát is.” A lifelong learning múzeumandragógiai értelmezéséből következően „a képzés, továbbképzés, átképzés folyamata a felnőtt, sőt még az idős korban is folytatódik.
Cselekvő önkéntesek mintaprojekt kisfilm (hosszú)
