belépés
hírlevél
regisztráció
szakértőnk válaszol

Berlinben jártunk

Berlin egy sokszínű, multikulturális világváros, a kultúra és a tudomány egyik fontos európai központja, számtalan híres múzeummal, kulturális intézménnyel. Ebbe az izgalmas városba vezetett a Cselekvő közösségek harmadik külföldi tanulmányútja 2018. szeptember 24. és 27. között. A húsz fős kulturális szakemberekből álló csoport a múzeumok társadalmi szerepvállalásával, a roma esélyegyenlőség kérdéseivel, a helyi magyar közösségben zajló közösségfejlesztő folyamatokkal, a közösségi emlékezés színtereivel és a digitális közösségépítés lehetőségeivel ismerkedhetett meg.

 Első nap a Jugend Museum-ba látogattunk, ahol a csoportot Ellen Roters igazgatóhelyettes fogadta, aki a helyi közösségek és a múzeum kapcsolatáról beszélt, bemutatva, a múzeum hogyan tud feldolgozni aktuális társadalmi témákat. A múzeumban látható kiállítás 14 bevándorló (afgán, ruandai, lengyel, török, stb.) szobáját mutatja be valós történeteken és személyes berendezési tárgyakon keresztül. Minden bemutatott fiatal sorsa 13 közös témát dolgoz fel: Berlin, család, neveltetés, ünnepek, haza/szülőföld, identitás, migrációs háttér, barátság/szerelem, közhelyek-rasszizmus, vallás, jövő/álmok, nyelv, vegyes. A projekt során nem bevándorlókat, migrációs csoportokat kívánnak bemutatni, hanem azt, mi a közös a berliniekben, mitől válik érdekessé egy ember élete, miben vagyunk hasonlóak, illetve különbözőek.

Ellen Roters műhelybeszélgetés során mutatta be a kiállítást és a múzeumot, majd megtekinthettük magát a kiállítást, ezt követően pedig közös beszélgetésre került sor. Ez a feldolgozás kiváló volt a megismeréshez.

A kiállítás célcsoportjai az iskolás csoportok, valamint a családok. Az előre bejelentett iskolai csoportoknak projektórákat, a családoknak vezetést kínálnak. A múzeumpedagógus elmondta, a kiállítás és a múzeumpedagógiai módszereik alkalmat adnak tabutémák feldolgozására, érzékenyítésre, a berlini sokszínű lét bemutatására.

A projektet 3 éven keresztül a Család-Nő-Nyugdíjas-Ifjúsági Minisztérium, jelenleg pedig az Európai Unió támogatja. A múzeumpedagógiai segédanyagok, projektanyagok ingyenes elérhetők elektronikus és nyomtatott formában is. A belépés a múzeumba ingyenes.

https://www.museen-tempelhof-schoeneberg.de/jugendmuseum.html

 Délután a Café Szimpla-ba mentünk, ahol vendéglátóinkkal kötetlen formában a Berlinben élő magyar közösségekben végzett közösségépítő munkájukról beszélgettünk. A programot Karsai Katalin volt berlini követ szervezte, aki szintén eljött a beszélgetésre a Cafe Szimpla Berlin kávéházba, melyt magyar üzemeltetők tartanak fenn a magyar romkocsma mintájára.

Találkoztunk Balogh-Labischinski Violettával, a berlini Brunszvik Teréz Társaság egyik vezetőjével, aki maga is ifjú anyaként önkéntesen szervezi a magyar óvodát a kint élő anyáknak. Balogh-Labischinski Violetta bemutatta azokat a nehézségeket, amikkel az önkéntes munka és a más programokkal való versengés jelent. Berlinben négy-ötezer magyar él. A civil szervezet számára fontos, hogy a magyar gyerekek megismerjék a magyar nyelvű játékokat, dalokat. A Berlinben munkát vállaló magyar családok sajnos nem túlzottan igénylik a kinti magyar civil szerveződésekben való aktív részvételt, inkább a német kultúrába, a kinti életformába integrálódnak.

Találkozhattunk Dr. Fodor László orvossal, a Magyar Társaság Németországban Egyesület tagjával, aki az 1956-os eseményeket követően vándorolt ki Németországba. A beszélgetés oral history-ként is megállta volna a helyét. Fodor 17 évesen vett részt az 1956-os forradalomban, letartoztatták, ám kalandosan sikerült megszöknie Németországba, ahol leérettségizett, majd Freiburgban orvosi egyetemet végzett. Folyamatosan részt vett és részt vesz a berlini magyar civil szervezetek szervezésében.  A Német Máltai Szeretetszolgálatnál önkéntes volt sokáig. Több magas rangú kitüntetéssel ismerték el tevékenységét.  

 

Második nap egy szomszédsági önsegítő központba látogattunk el (Nachbarschafts- und Selbsthilfezentrum in der UFA-Fabrik e.V. – NUSZ), ahol Patrick Pesch projektmenedzserrel és munkatársával, valamint a Grundschule auf dem Tempelhofer Feld Schulburg  projektjének igazgatóhelyettesével, Ellen Guikers-szel beszélgettünk.

A zöldövezetben lévő kulturális központ az „UFA”-filmről kapta a nevét, mivel az intézmény az egykori filmgyár területén létesült. A kb. 20 ezer négyzetméteren fekvő komplexum sokféle tevékenységének köszönhetően költségvetési, kulturális és szociális támogatásokból működik, és önfenntartással látja el feladatait. 180 munkatársuk van, közülük 30 fő a telepen él. Kulturális, oktatási, szociális, társadalmi, környezetvédelmi, gazdasági, családi és életmódprogramokkal összefüggő tevékenységeket végeznek. A kis farm mellett modern művészi és multimédiás programokat láttunk. A farmon simogatható, etethető élő malacok, libák, kacsák, csirkék voltak, gyerekek számára lovaglás kis pónikkal. Sokszínűek és népszerűek. A gyerekcsoportokat már csak korlátozott számmal tudják fogadni. Látogatásunkkor jógatanfolyamot, zeneórát, babatornát tartottak, és láthattuk a gyökérzónás víztisztító rendszerüket, amellyel az esővizet hasznosítják.

Megismerkedhettünk a szomszédsági központ koncepciójával is, majd egy, a fenntartásukban lévő iskolában tettünk látogatást, ahol Ellen Guikers, az iskola igazgatóhelyettese mutatta be az intézményt. Itt kiemelten kezelik az integráció kérdését, és a kötelező órákon túli fejlesztő tevékenységeket. Ebédidőben érkezvén láttuk, hogy az egészséges étkezés nem csak szólam, hanem bevált gyakorlat is: nyers zöldségek kerültek a gyermekek elé, a gyerekeket pedig önállóságra nevelik.

https://www.ufafabrik.de/en

 

Ezt követően az Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézetben (European Roma Institute for Arts and Culture – ERIAC) mentünk, ahol Jean-Paul Muller irodavezető és Bihari Zsófia várt bennünket. A találkozón az Európában élő romák esélyegyenlőségének lehetőségeit, kérdéseit jártuk körbe.

Az Open Society támogatásával létrejött, 2017-ben alapított szervezet célja, hogy széles körben elismertessék a roma művészetet és kultúrát, erősítsék a roma önazonosságtudatot és segítsék a romák társadalmi integrációját. A cél, hogy romák ismertessék a roma kultúrát és ne mások beszéljenek róluk. Erdő címmel egy roma kortárs kiállítást is rendeztek, ezt vezetésükkel megtekinthettük. Magyar kapcsolataik is vannak, és céljuk, hogy minél több európai művészeti, kulturális, történelmi örökséget ápoló civil közösséggel kapcsolatot hozzanak létre. A csoportból többen javasoltak magyarországi partnerszervezeteket és partnerépítés kezdeteinek lehettünk tanui.

https://eriac.org/

 

A harmadik nap egy nehéz témával kezdtünk, hiszen A meggyilkolt európai zsidók emlékműve és információs központba látogattunk el. Itt Adam Kerpel-Froniusszal, az emlékhely munkatársával beszélgettünk arról, hogyan válhat egy kiállítás a közösségi emlékezés helyszínévé.  

A Brandenburgi kapu tőszomszédságában, a Keletet Nyugat-Berlintől elválasztó, egykori fal vonalában elhelyezkedő emlékhely az amerikai Peter Eisenman absztrakt építménye. Tizenkilencezer négyzetméteren 2711, különböző méretű szürke betontömb és a hozzá tartozó meggyilkolt zsidókról szóló kiállítás mindenkire katartikus hatást tett. A kiállítás 2005 óta kis módosításokkal, de lényegében változatlanul áll. Az interaktív kiállítás személyes történeteket, képeket, a holokauszt borzalmait mutatja be. A bejáratnál hat zsidó ember nagyméretű képével találjuk szembe magunkat, akik szembe néznek a látogatókkal. „Megtörtént, következésképp ismét megtörténhet” figyelmeztet Primo Levi szavaival az előcsarnok fala. Magyar nyelvű leírás ingyenesen kapható. A kiállítás hat teremre oszlik, az első kronologikus történelmet mutat be, majd a padlóra kivilágított üveglapokon kinagyított naplórészleteket, levelezéseket olvashatunk, köztük Radnóti Miklós Bori noteszének részletét. A következő terem tizenöt zsidó család életét mutatja be, köztük egy békési magyar családot is. Az üldöztetést megelőzően, közben és azt követően. A nevek termében a meggyilkolt európai zsidók neveit halljuk magnón keresztül. Végül a Holokauszt európai helyszíneit ismerhetjük meg. Az emlékhely és az információs központ működését a német költségvetés támogatja.

https://www.stiftung-denkmal.de

 

A tanulmányút zárásaként Jonas Baugarttal, a Nebenan.de portál közösségi  menedzserével, valamint kollégáival találkoztunk, akik a digitális közösségépítés lehetőségeiről beszéltek.

Egy régi ipari épület terei adnak ma helyt a Nebenan.de elnevezésű, közösségi portált működtető alapítványnak, a start-upnak, melyet 2015-ben hoztak létre forprofit támogatásokból. Szomszédsági platformként fogalmazták meg az általuk működtetett online felületet, aminek célja a közösségi lét erősítése, az életminőség javítása, a szomszédok egymásra találásának elősegítése és közösséggé formálása.

A nebenan.de-s fiatalok által kitalált rendszer hasonló elven működik, mint a facebook, de teljesen zárt, csak valós névvel és adatokkal lehet csatlakozni. Egyfajta szívességbankként funkcionál. A működtetők elmondták, abban is más, mint a többi közösségi portál, hogy díjazzák a virtuális alapon szerveződő, de valós világban létrejövő közösségi programokat. Jelenleg havonta 50 ezer felhasználóval bővül a portál!

https://nebenan.de/

 

Ismét egy sikeres tanulmányutat tudtunk megvalósítani, ahol sok új élménnyel, ismerettel gazdagodhattak a résztvevők.