A konferencia részletes programja itt érhető el. A NEMO Youtube csatornáján több részletben lehet visszanézni a konferenciát NEMO EMC 2023 jelzettel. |
Lehetünk aktivisták radikális akciók nélkül?
Beszámoló a NEMO 2023. évi Európai Múzeumi Konferenciájáról
Ebben az évben a természetközeli attitűdjéről híres Finnországban, ezen belül is a zöld törekvésekben élen járó és 2025-re klímasemlegessé váló Lahtiban (2021-ben az Európa Zöld Fővárosa cím birtokosa, egyben a világ első karbonsemleges szimfonikus zenekarának otthona) rendezte meg háromnapos Európai Múzeumi Konferenciáját „and… ACTION! Museums in the climate crisis” címmel a NEMO (Network of European Museum Organisations). A november 19-21. között megvalósult eseményen közel 300 múzeumi szakember vett részt 40, zömében európai országból, de volt olyan előadó, aki egészen Alaszkából utazott Lahtiig.
Közhely, hogy Finnországban az emberek hagyományosan szorosan kötődnek a természethez, az pedig tény, hogy idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a Finn Múzeumi Szövetség, mely a konferencia társszervezője és vendéglátója volt. Az esemény impresszív helyszínét a Vesijärvi tóra néző Sibellius Hall adta, egy 2000-ben épült kongresszusi-és koncertközpont, mely a finn dizájn jegyében megkapóan vegyíti a természeteset az indusztriálissal, a modern fa- és üvegépítészetet egy régi gyár téglaépületével.
A konferencia célkitűzése a kulturális szektor, ezen belül is a múzeumok képviselői számára találkozási lehetőség megteremtése és hasznosítható inspirációk nyújtása ahhoz, hogy érdemi módon vegyék fel a harcot a klímakrízis ellen, és aktívan hozzájáruljanak a fenntartható jövőhöz vezető átalakuláshoz saját mindennapi működésük, valamint a látogatóikat és a hozzájuk kapcsolódó közösségeket célzó ismeretátadási és szemléletformáló tevékenységük révén is.
Ha tetszik, ha nem, a múzeumok csak akkor maradhatnak relevánsak és hitelesek, ha maguk is jó példával járnak elől, ehhez pedig őszinte számvetésre és önreflexióra is szükség van. Újra és újra ismételt mantraként elhangzik az ilyen és ehhez hasonló szakmai találkozókon, hogy a múzeumokban mekkora potenciál rejlik ezen a téren is, de sok még a tennivaló ahhoz, hogy a múzeumok széles körben a megoldás részévé váljanak, sőt, a megoldáshoz vezető út aktív közreműködői lehessenek. A 2020 óta az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz kapcsolódó Múzeumi Világnap ezévi fókuszában is a „Múzeumok, fenntarthatóság, jólét” jelmondat állt. A fenntarthatóság már évek óta az 1992-től működő NEMO egyik fókusztémája és fő tevékenységi területe.
David Vuillaume, a NEMO Igazgatótanácsának elnöke az alábbiakat emelte ki köszöntőjében: "A múzeumoknak kulcsszerepe van kulturális örökségünk megőrzésében és éltetésében, már csak ezért is a klímaváltozás elleni harc élvonalában kell lenniük. Az olyan múzeumi hálózatok, mint a NEMO, képesek a múzeumokat e cél érdekében összefogni és mobilizálni annak érdekében, hogy megosszák egymással tudásukat és együttműködéseket indítsanak el."
Miben hozott újat a Lahtiban rendezett konferencia? Cél volt-e, hogy újat hozzon? Vagy a múzeumi szektor még ott tart, hogy újabb és újabb megerősítésekre, önmaga bátorítására van szüksége, mert bár a múzeumi közbeszédnek mára egyértelműen része lett a fenntarthatóság témája, időről időre ehhez kapcsolódó múzeumi konferenciákat és akciókat szerveznek, és történnek előre mutató lépések a múzeumok háza táján, de még mindig messze vagyunk a paradigmaváltástól, és kevés még a kézzelfogható eredménye a múzeumok ezen tevékenységének
Széles merítését kínálta a konferencia a fenntarthatósághoz kapcsolódó kérdéseknek, dilemmáknak és megoldásoknak. A vitaindító és egyből mellbevágó előadást Kirsten Dunloptól hallhattuk Kihalás előtt álló múzeumok: erőink egyesítése a fenntartható jövőért címmel. Igencsak erősre sikeredett a kezdés. Az előadó Európa legnagyobb klímainnovációkra specializálódott partnerségének, az EIT Climate-KIC-nek a vezérigazgatója, különféle szakmai tanácsadó testületek tagja, aki több mint 30 éves múlttal bír a rendszerszintű átalakulásokat katalizáló folyamatok terén. Arra hívta fel a figyelmet, hogy bár szignifikánsan romlik a helyzet, fokozódik a globális felmelegedés, csökken az élelmiszertermelésre alkalmas területek nagysága, százmilliósra tehető a klimatikus okokra visszavezethető migráció, de képesek vagyunk tanulni, fejlődni és klímareziliens társadalommá válni, és a klímaváltozás elleni legerősebb fegyverünk a biodiverzitás megőrzése lehet. Ám ehhez minden szektorban mélyreható változások kellenek, tudatosítanunk kell, hogy miért annyira alapvetően szükségesek a személyes, szakmai és intézményi szintű együttműködések, a kétségbeesés helyett a megfelelő, megoldásorientált narratívák megtalálása, és a kontextusba ágyazott, katarzist adó storytelling segíthet.
A jó hír és egyben roppant nagy felelősség, hogy a kulturális szektor és a muzeális intézmények olyan „safe place”-ek, melyek a szociális tanulás színtereiként kritikus és katalizáló szerepet tölthetnek be a klímaakciók támogatásában és a társadalom mozgósításában. A képzések és átképzések, a hagyományos ökológiai tudás visszatanulása, a gondolkodás átformálása, a fogyasztás mérséklése és a kreatív, interdiszciplináris és kollaboratív kezdeményezések jelenthetik a regenerálódó világhoz vezető utakat.
A pozitív gondolatok mellett a kényelmetlenebb témákat is érintette Kirsten Dunlop: a múzeumok nem maradhatnak meg semlegesnek, a kultúra és művészetek nem lehetnek a green washing melegágyai, nem ok nélkül történtek a klímaaktivisták drasztikus akciói a nagy művészeti múzeumok műtárgyai elleni, nincs helye a múzeumokban a fosszilis tüzelőanyaggal kereskedő vállalatoktól származó szponzorációnak.
A nyitóelőadást követő Part of the Solution panel keretében a szemléletformáló és a közösségeket bevonó múzeumi kezdeményezéseket taglaló előadások hangzottak el. Többek között bemutatkozott a jövő évi NEMO konferenciának Romániában helyszínt adó ASTRA Múzeum, Európa legnagyobb szabadtéri múzeuma is. Ciprian Stefan előadásából megtudhattuk, hogy bár forrásokban és épített és szellemi kulturális örökségben bővelkedik a román múzeumi szektor, de ezek helyes, tudatos felhasználása még problematikus, a zöld infrastrukturális fejlesztések érdekben a politikai döntéshozókat kell elérni és helyes irányban befolyásolni.
Heidi Rosenström a finn Heureka Tudományos Központtól arról számolt be, hogy ami 2011-ben a Klima X című kiállításukban még radikálisnak és immerzívnek számított (a gumicsizmával látogatható kiállításban 10 cm-es víz borított mindent), az ma már nem érné el a kívánt hatást, egy egyre komplexebbé váló világban komplex módon kell kommunikálni a közönséggel, a látogatók közös tapasztalatára és emlékeire, az élményszerzésre kell apellálni.
A Part of the Problem című panel azt járta körül, hogy a múzeumok, mint mintaadó intézmények hogyan maradhatnak relevánsak és hitelesek. Szó volt róla, hogy a konkrétumok szintjén miként csökkenthetnék a múzeumok a saját karbonlábnyomukat, jelesül a fenntarthatóbb gyűjteménymenedzsment érdekében milyen kompromisszumos döntéseket kell belátni és meglépni.
Łukasz Bratasz professzor, a kockázatértékelés valamint a gyűjteménykezelés fenntartható, energia- és költséghatékony módszereinek szakértője a Lengyel Tudományos Akadémia képviseletében olyan szinten volt hiteles, hogy személyesen el sem utazott Lahtiba a klímakonferenciára. Az online térben tartotta meg Legyünk őszinték – a műtárgyak évszázadokat éltek túl című plenáris előadását, melyben arra világított rá, meddig kell elmenni például a műtárgyvédelem érdekében, mik azok a kanonizált intézkedések, melyekről bizonyíthatóan és mérhetően kijelenthető, hogy nem indokoltak, ellenben roppant kedvezőtlenül hatnak a klímára. A fanyar humorú előadó konklúziója szerint bár „lassan haldoklunk”, de ez azért ne akadályozzon meg abban, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk.
Teemu Kirjonen, a fentebb már emlegetett Lahti Szimfonikus Zenekar egykori menedzserének, a turkui Åbo Akademia Egyetemi Alapítványhoz tartozó három múzeum (Sibelius Museum, Ett Hem, Casa Haartman) vezetőjének előadásból megismerhettük, hogy miként váltak az első karbon-semleges szimfonikus zenekarrá, és a 13 finn múzeumot tömörítő Climate Promise of Museums in Southwest Finland projekt keretében milyen konkrét lépések történtek eddig.
A konferencia második napján a Taking action on climate panel a lehetséges forgatókönyveknek a szélsőséges klímaaktivizmustól a szolidabb múzeumi akciókig terjedő skáláját vette górcső alá. Rebekka Eschauzierrel, az Extinction Rebellion nevű polgári engedetlenségi akciókkal operáló nemzetközi klímaaktivista mozgalom belga szervezetének klímaaktivistájával, Emek Yılmaz-Sancarral, a török Múzeumok a jövőért szervezet munkatársával és Vera Carassoval, a Holland Múzeumi Szövetség képviselőjével beszélgetett Eva Koppen moderátor, a NEMO és az Európai Zsidó Múzeumok Szövetsége részéről.
A kerekasztal-beszélgetésben elhangzott, hogy Törökországban nincs kormány szintű stratégia ezen a területe, egyedi múzeumi próbálkozások vannak, és bár igény mutatkozik az akciók iránt, de ilyenek még nem léteznek rendszerszinten. Rebekka arról számolt be, hogy szervezetével tavaly konstruktív múzeumi együttműködésekbe kezdtek, folytatják a párbeszédet, érzékenyítik a lakosságot, tréningeket és fesztiválokat szerveznek, és próbálnak nyomást gyakorolnia a politikai döntéshozókra. Azt vallja, hogy az ökológiai és társadalmi igazságtalanságok miatt érzett dühöt át lehet fordítani alkotó energiába, és ezt becsatornázva sikeres akciókat megvalósítani. Vera Carasso arra hívta fel a figyelmet, hogy a festmények elleni támadások valójában az olajiparból jövő múzeumi támogatások ellen irányultak. Meggyőződése, hogy múzeumok nem dőlhetnek hátra, nem elég a múzeumi épületeket energetikailag korszerűsíteni, sokkal komplexebb a probléma. A múzeumi látogatók - akik sok esetben turisták - is jelentősen növelhetik a múzeumok ökológiai lábnyomát. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a helyi problémák, például a lokális közlekedés megoldására, és a klímaaktivisták kriminalizálása helyett az aktív párbeszédre kell törekedni.
A Museum Slam on Stories of Action programelem keretében a 30 jelentkező közül kiválasztott hat inspiráló múzeumi jó gyakorlat mutatkozott be. Az Európai Történelem Háza például a kiállításrendezésre, mint „pazarló” múzeumi gyakorlatra reflektált a Dobd el! – Egy modernkori krízis története című, januárban nyíló időszaki kiállítása kapcsán, és kezdett kísérleti projektbe, hogy saját kiállításépítési gyakorlatát helyi szakértők és hulladékfeldolgozó munkások bevonásával megreformálja. Az újrahasznosítást középpontba helyezve a 2022-es év során a múzeum által termelt és felhalmozott szemetet használták fel installációs célokra.
Mindkét nap lehetősége volt a résztvevőknek tematikus workshopokba bekapcsolódni, különféle brainstorming munkamódszereket kipróbálni és személyes kapcsolatokat építeni nemzetközi színtéren. Nyolcféle workshop közül választhattak az érdeklődők: két óra leforgása alatt például intézményi fenntarthatósági akciótervet lehetett megalkotni, betekintést nyerni öt nemzeti múzeumi ernyőszervezetnek a múzeumi szektort érintő konkrét projektjeibe, egy másik workshopon a Living Labs módszer révén körvonalazni és kielemezni saját múzeumunk részvételiségen alapuló fenntarthatósági megoldásait, ezek finanszírozási stratégiáit. Egy haladóknak szóló emelt szintű műhelymunka során intézményre szabott fenntarthatósági menedzsmenttervet dolgoztak ki közösen a résztvevők. A NEMO Learning Museum munkacsoportja a Finn Gyermek Kulturális Központok által kidolgozott útmutató (A Guide to Sustainable Development for Children’s Cultural Centers) alapján tartott közösségi alkotással ötvözött worshopot.
A Kis múzemok, nagy hatás – eszközök és készségek a klímaakciókért című, Sandro Debono által facilitált workshopon például arról gondolkoztunk, hogy a kismúzeumok mit tehetnek a nagyobb klímatudatosságért. A vitatkozás helyett a párhuzamos gondolkodást elősegítő „hat kalap” kommunikációs módszer segítségével több kisebb csoportban azt jártuk körül, hogy mindehhez a kismúzeumoknak milyen tervezésre, információkra és partnerekre van szükségük, mi az az ötlet, ami működhet és milyen problémák, akadályozó tényezők, valamint intuitív gondolatok merülhetnek fel.
A NEMO Fenntarthatósági és Klímaakció Munkacsoportja a workshopján múzeumoknak a demokratikus működést és a társadalmi párbeszédet erősítő proaktív szerepét domborította ki, klímaaktivista és nonprofit szervezetekből érkező vendégfacilitátorok közreműködésével a lokális érintetteket bevonó akciók forgatókönyveit dolgozták ki megadott szempontok szerint.
A konferencia zárszavában David Vuillaume reményét fejezte ki, hogy a múzeumok képesek lesznek jól használni a bennük rejlő potenciált, és radikalizálódás nélkül is eredményes aktivizmust lehet megvalósítani. Bemutatta azt a virtuális interaktív térképet, melyen a NEMO összegyűjtötte és közzétette, hogy az európai múzeumok hol és milyen konkrét lépéseket tettek már a klímaváltozás ellensúlyozására. További csatlakozásra és tudásmegosztásra buzdította a múzeumokat, majd a múzeumok klímapolitikájára irányuló és NEMO által lefolytatott Museums in the climate crisis. Survey results and recommendations for the sustainable transition of Europe című kutatás eredményeit is nyilvánosságra hozta.
A kutatás keretében 578 múzeum töltötte ki az online kérdőívet, Magyarországról 15 múzeum. A felmérés szerint a válaszadó múzeumoknak csak 12,6 %-a tagja olyan hálózatnak, mint például a Museums For Future, mely kiemelten foglalkozik a klímavédelemmel, további 14,6 % -uk tervezi, hogy a jövőben csatlakozik egy ilyen hálózathoz, 60,5 %-uk azonban nemleges választ adott. A klíma- fókuszú hálózatban tevékeny múzeumok (49 válaszadó) 70 %-ában már működik olyan munkatárs vagy munkacsoport, melynek dedikált feladata a fenntarthatósági és klímavédelmi kérdésekkel való foglalkozás.
David Vuillaume bejelentette, hogy a konferencia alatt megszületett az európai múzeumi szervezetek vezetői és a NEMO által közösen megfogalmazott, és a fenntarthatóság zálogaként szolgáló nyilatkozata, melynek magyar fordítását is közzétesszük. Az angol nyelvű nyilatkozat így szólt:
„Our ethical and professional priority is to work with our communities for the future sustainability of the planet. Museums have a critical role to play in environmental sustainability and imagining our possible futures. Our commitment is that we will use our diverse collections and the stories that they hold to inspire people and facilitate change. We realise that it is no longer possible to preserve all heritage and collections in their current conditions. We are committed to re-evaluating our collections in terms of their social, historical, environmental, and educational impact”
Magyar fordítása:
"Etikai és szakmai prioritásunk, hogy közösségeinkkel együtt dolgozzunk a bolygó jövőbeli fenntarthatóságáért. A múzeumok megkerülhetetlen szerepet játszanak a környezeti fenntarthatóságban és lehetséges jövőképek elképzelésében. Atekintetben elhivatottak vagyunk, hogy sokszínű gyűjteményeinket és a bennük rejlő történeteket felhasználjuk arra, hogy inspiráljuk az embereket és elősegítsük a változást. Tisztában vagyunk vele, hogy már nem lehetséges minden örökségelemet és gyűjteményt a jelenlegi állapotában megőrizni. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy gyűjteményeinket újraértékeljük társadalmi, történelmi, környezeti és oktatási hatásuk szempontjából."
Beszámoló és fotók:
Kajári Gabi, marketing, kommunikációs és disszeminációs szakértő,
Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ
 |
