A konferencia részletes programja itt érhető el. A konferencián bemutatott közel 20 féle jó gyakorlat és a kísérőprogramok rezüméje itt olvasható.
|
Nem kell, hogy nálunk legyen a Mona Lisa - A X. Országos Múzeumpedagógiai Konferenciáról jelentjük
Szenzációs és/vagy inspiráló örökség a múzeumokban?
A fennállásának a közelmúltban 120. évfordulóját ünneplő Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár adott méltó helyszínt a jubileumi X. Országos Múzeumpedagógiai Konferenciának, melyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (MOKK) a házigazda múzeummal együttműködésben szervezett meg november 5-én és 6-án.
A Múzeumok Őszi Fesztiválját lezáró országos szakmai esemény ebben az évben a „Szenzációs örökség” mottóval A kulturális örökség európai évéhez kapcsolódott. Azt járták körül az előadások és a bemutatott jó gyakorlatok, valamint egy kerekasztal-beszélgetés és a helyszínspecifikus programok, hogy a hazai muzeális intézmények milyen innovatív ismeretátadási és módszertani megoldások alkalmazásával tudnak hozzájárulni a kulturális örökség interpretálásához. A konferencia mindkét napját közel 150 múzeumi szakember kísérte figyelemmel.
A hazai múzeumpedagógusokat megmozgató konferenciát Bagdán Boglárka, agrárszakképzésért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárat fenntartó Agrárminisztérium képviseletében. Beszédében kitért rá, hogy az agrárágazat milyen oktatást támogató projektekben működött együtt az elmúlt években a Múzeummal.
Balról jobbra: Dr. Bereczki Ibolya, Bagdán Boglárka, Dr. Estók János
Dr. Estók János, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főigazgatója házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazati feladatokért felelős főigazgató-helyettese mondott a helyszínre szabott ünnepi köszöntőt és vezette fel a konferenciát.
A két napig tartó szakmai diskurzus plenáris előadásokkal kezdődött. A Janus-arcú örökség címmel dr. Estók János adott nagyívű áttekintést a kezdetektől a jelenkorig a Mezőgazdasági Múzeum Vajdahunyadvári épületegyüttese által képviselt kulturális örökségről, az intézmény identitásképző erejéről, tudatos stratégiájáról és várható jövőjéről.
Bőczén Árpád, a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete (KÖME)[1] elnöke Szenzáció? Inspiráció? Mit tudhat az örökség? címmel tartott gondolatébresztő előadásában a múzeumi örökség komplex voltát mutatta be. Kitért rá, hogy mennyire fontos a kontextusából kiszakított műtárgyak mellé a kontextus visszacsempészése a segítő, értelmező interpretálás révén. A személyes, releváns, inspiratív, tanulságos és emlékezetes örökséginterpretáció fontosságát hangsúlyozta az öncélú szenzációkereséssel szemben. Persze mindeközben a látogatókért folyó versenyben szükség van a wow-élményre,ám emögött ott kell legyen a tartalom és a bemutatási cél.
Nagy Magdolna, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ mb. igazgatója a Múzeumok Őszi Fesztiválja: Szenzációs Örökségünk! című előadásában azt járta körül, hogy a hazai múzeumok a hat héten át zajló rendezvénysorozat alatt hogyan fedezik fel és adják közre rejtett értékeiket, milyen módokon kapcsolódnak A kulturális örökség európai évéhez. A konferencián elhangzó előadásokat a kulturális örökség négy féle csoportjába (megfogható és nem megfogható javak, természeti örökség, digitalizált örökség) sorolva vezette fel.
Az első tematikus blokkot lezáró szép számú hozzászólás is azt mutatta, hogy valóban releváns kérdésekre sikerült rátapintania a konferenciának, illetve az előadóknak. Különösen a szenzáció illetve az inspiráció és a motiváció, mint fogalmak helyes értelmezése, a szenzációra törekvés mellett és ellen felhozható érvek mozgatták meg az egybegyűlteket. Konklúzióként elhangzott, hogy a jelenkori médiazajban alapvető érdeke a múzeumoknak is az ingerküszöb elérése, amihez tudni kell élni a szenzációfaktorral, de legalább ilyen fontosak a participáció és a jól átgondolt együttműködések. Az együttműködés kultúráját pedig még tanulnia, gyakorolnia kell a múzeumi szakmának.
Németh Ádám dr. Bereczki Ibolya
dr. Deme Péter dr. Ruttkay Zsófia
dr. Estók János Kustánné Hegyi Füstös Ilona
Digitális közgyűjteményekre épülő oktatás az Ipar 4.0 korában címmel tartott előadást Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai és Módszertani Központ[2] divízióvezetője. A múzeumpedagógia és a köznevelés közötti élő kapcsolat, a két fél közeledésének fontosságát hangsúlyozta, és azt mutatta be, hogy milyen hatása van az információhoz való hozzáférés drasztikus megváltozásának. Az internet korában exponenciálisan megnőtt az információ mennyisége, a pedagógusok szerepe is változik, többé már nem ők az információ elsődleges forrásai a diákok számára. Az információk szűrését, értelmezését kell megtanítaniuk a diákoknak a digitális kompetenciák és a médiatudatosság fejlesztése révén.
Digitális pedagógia címén nem digitális eszközökkel folyó pedagógiáról van szó, hanem a digitális életre történő felkészítésről. A technológia ismerete nem cél, hanem feltétel, ahogy a csoportmunka és az önismeret is fontos elemei a tanulási folyamatnak. A digitális pedagógiához a muzeális intézmények is hozzájárulhatnak a maguk eszközeivel, például a Digitális Témahét[3] során, melynek az idei évben éppen a közgyűjtemények álltak a középpontjában. Fontos záloga azonban a sikeres együttműködésnek, hogy a közgyűjtemények az oktatás számára is értelmezhető, releváns adattartalmat tudjanak szolgáltatni.
Horváth Ádám Berecz Zsuzsa
Szintén a digitalizáció témájához, valamint az együttműködések jó gyakorlatához is kapcsolódott előadásával Tóth Zsuzsa, a „Matrica” Múzeum és Régészeti Park múzeumpedagógusa. Előadótársával, a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesületétől érkezett Berecz Zsuzsával egy örökségi helyszínekre tervezett digitális kalandjátékkal kapcsolatos nemzetközi projekt tapasztalatait osztották meg a jelenlévőkkel. A nyár óta zajló pilotprojekt keretében az őskori kultúrák középiskolás korosztály számára történő közvetítésére hoztak létre különféle helyszínekre adatálható színpadi játékot és digitális applikációt, melyet pár héttel korábban teszteltek egy szakmai napon. Az együttműködésen alapuló fejlesztőmunkába Duna menti régészeti parkokban dolgozó szakembereket illetve kortárs művészeket, színészeket és írókat bevontak.
A konferencia mindkét napján sor került a konferencia témájához kapcsolódó nyílt felhívására beérkezett múzeumi és múzeumpedagógiai jó gyakorlatok 8-8 percben történő prezentációjára. Horváth Anna, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár közművelődési munkatársa és múzeumpedagógusa szarufésűtől a szarvasmarháig, az intézmény tíz legkeresettebbnek számító műtárgyához kapcsolódó múzeumpedagógiai kiadványokat ismertette Az önálló felfedezők világa című előadásában.
"Klasszikusok újragondolva. A költő bajsza, a bajusz költője". Ezzel a címmel mutatta be Sóki Diána, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusa és a MOKK múzeumi koordinátora a PIM jó gyakorlatát. A klasszikus magyar irodalom alakjaihoz kapcsolódó múzeumi kiállításokon keresztül is lehet kortárs kérdéseket felvetni, kortárs témákhoz kapcsolódni. Innovatív módszerekkel személlyé és valóban személyessé tehető Arany János, vagy Petőfi Sándor alakja.
Sóki Diána, Horváth Anna
A konferencia elő napja a turizmus és a múzeumok kapcsolódásának kérdéses pontjait körüljáró kerekasztallal folytatódott, melyet Berényi Mariann, a Magyar Nemzeti Múzeum Kommunikációs és Stratégiai Főosztály főosztályvezetője moderált. A kerekasztal résztvevői Békefi Anna, az Anima Travel tulajdonos-ügyvezetője, dr. Csonka-Takács Eszter, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgató és Népessy Noémi, az Óbudai Múzeum igazgatója voltak. A beszélgetés során Békefi Anna kiemelte, hogy fontos lenne a múzeumoknak együttműködni a közeli szálláshelyekkel, az idegenvezetők releváns szakmai szervezeteivel, megbízható utazásszervezőkkel. Előmozdítaná mindezt, ha a kulturális turizmussal foglalkozó idegenvezetők csoport nélkül, felkészülés céljából is be tudnának jutni a múzeumba. A moderátor meglátása szerint mindkét félnek közeledni kellene egymáshoz, mert sok esetben évtizedekkel korábbi kép él a turizmusban dolgozók fejében egy-egy múzeumról. A szellemi kulturális örökségelemek nemzetközi piaci potenciáljával kapcsolatban dr. Csonka-Takács Esztertől elhangzott, hogy itt a siker zálogai az örökségelemeket éltető közösségek. Az általuk közvetített hitelesség miatt lesz vonzó mindez a külföldiek számára, ugyanakkor a kevésbé látványos örökségelemeket láthatóvá tenni kihívást jelent.
Népessy Noémi, dr. Csonka-Takács Eszter, Békefi Anna és Berényi Mariann
Népessy Noémi szerint három fontos kérdést kell feltegyen magának egy múzeum. Turisztikai termékként hogyan pozícionálja önmagát, fel tud-e mutatni valamit, ami valóban kuriózum? Működik-e a célcsoportokra szabott kommunikáció? Van-e életképes marketingstratégiája, amely a város marketingstratégiájával is összhangban áll? A szenzáció és az élménygazdaság korához kapcsolódva konklúzióként szintén Népessy Noémitől hangzott el, hogy "nem kell, hogy nálunk legyen a Mona Lisa, de amink van azt tanuljuk meg eladni", ehhez pedig legyünk tisztában azzal, hogy látogatóink számára mi az élmény, kik a konkurenseink, hol helyezkedünk el hozzájuk képest, milyen piaci rések kínálkoznak számunkra.
A kerekasztal beszélgetéshez hozzászólók a design thinking alapú kiállítástervezésétől a gödöllői múzeumba visszajáró ovisók igényére felállított Lego terepasztalig több pozitív példát is megemlítettek. Mégis azt kellett megállapítani, hogy még nem igatán léteznek vegytisztán az igényre alapozott múzeumi termékek. Sokszor fokozottabb hangsúlyt kellene fektetni a marketing szakma és a múzeum együttműködésére, illetve arra, hogy a „muzeológus kutatói egója” helyett a látogatói igényekre reagáló, szolgáltatás alapú kiállításfejlesztés domináljon.
A nap végén a konferencia vendégei négyféle élvezetes helyszínspecifikus kísérőprogramon (# vár # eztlattadmar?; Szenzációs növénytani leletek; Képzőművészeti gyalog-galopp – „létezik-e agrár-esztétika?”; Kincseink kiállítás) vehettek részt. A tematikus körséták és tárlatvezetések a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár munkatársai (Radics Boglárka, Lükőné Örsi Gabriella , Szandavári Emese, Börcsök Zsuzsa) vezetésével zajlottak.
Radics Boglárka
A konferencia második napját felvezető plenáris előadások között a pedagógusok múzeumhasználatának szempontjait és formáit mutatta be két előadás is. Koltai Zsuzsa ismertette a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című projekt keretében végzett reprezentatív kérdőíves pedagóguskutatás eredményeit Múzeumpedagógiai tapasztalatok és igények a hazai pedagógusok körében című előadásában.
Koltai Zsuzsa
Kiss Ernőné, a besenyszögi Chiovini Ferenc Kolping Katolikus Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója részletekbe menően mutatta be a saját múzeumi gyűjteménnyel rendelkező, éppen ezért különlegesnek mondható oktatási intézménye pedagógiai programját. Hogy hasznukra fordíthassák az elsőre tehernek tűnő muzeális gyűjteményt, melyet a községi önkormányzat az iskolához csatolt, rendezni kellett a gyűjteményt, majd 15 évvel ezelőtt módszertani megújulásba kezdtek. Átdolgozták a pedagógiai programjukat és a tanórákba beillesztették a gyűjtemény által kínált lehetőségeket, a helyi civil szervezeteket illetve a diákok családjait és a településen lakókat is bevonták a folyamatba projekthetek tartásával, régi mesterségek felelevenítésével.
Kiss Ernőné
Egy más jellegű csoport múzeumhasználata kapcsán Dabi-Farkas Rita, a Ludwig Múzeum múzeumpedagógusa, múzeum koordinátor, egyben a kötet szerkesztője mutatta be a Múzeumi iránytű sorozat frissen megjelent 16., Esélyt a múzeumban című kiadványt, valamint az ezt megalapozó kutatást. A módszertani kiadvány kifejezetten olyan múzeumpedagógusoknak és ismeretátadással foglalkozó közművelődési szakembereknek készült, akik hátrányos helyzetű csoportokkal dolgoznak vagy kívánnak a jövőben foglalkozni. Az előadó hangsúlyozta, hogy egy 10 éve indult folyamat eredménye a kiadvány, a hátrányos helyzetűek csoportja pedig igazán szélesen határozható meg, hiszen az állandósult hátrányos helyzetűeken túl szinte bárki lehetett már vagy majd lehet a jövőben időszakosan ennek a csoportnak a tagja. A nézőpontváltás, a szociális érzékenység és a kreativitás, mellet ő is az együttműködés és a különböző szaktudások ötvözésének fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen a legritkább esetben lehet gyógypedagógus vagy szociális munkás végzettséggel is rendelkező múzeumpedagógusokkal találkozni.
Dabi-Farkas Rita Gönczi Ambrus és Márkus Zsolt László
Az MTA SZTAKI és Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény évek óta zajló sikeres együttműködéséről, ennek legfrissebb eredményéről, a Ferencváros épített örökségét innovatívan feldolgozó interaktív digitális sétáról, Márkus Zsolt László, az MTA SZTAKI eLearning Osztályának osztályvezetője és Gönczi Ambrus múzeumvezető számoltak be.
A plenáris előadásokhoz is számos hozzászólás érkezett. Ezúttal Káldy Mária moderálta a beszélgetést.
Koltai Zsuzsa Káldy Mária
A plenáris előadásokat követően a múzeumpedagógiai jó gyakorlatok prezentálására jelentkezők magas száma miatt két párhuzamosan zajló szekcióban folytatódott a program. Az „A” szekcióban a konferencia újításaként az idei Múzeumpedagógiai Nívódíjas programokat ismerhették meg részletesebben a résztvevők, illetve az épített örökség, kulturális örökségséták témához kapcsolódó jó gyakorlatok álltak a figyelem középpontjában.
A szekció a Konferenciateremben
A „B” szekcióban az előadók a játékosítás, az élő történelem, illetve a kulturális örökség közvetítésében alkalmazható további innovatív múzeumi módszereket és megoldásokat (zoopedagógusok és pszichológusok együttműködésével kidolgozott játkos jó gyakorlatgyűjteménytől kezdve a nemzeti ünnephez kapcsolódóan múzeumba érkező iskolai csoportok dömpingjének újszerű kezelésén át az irodalmi örökséget feldolgozó virtuális kiállítási projektig, minta metakiállításokig) mutattak be. Az utóbbi szekciót kísérő élénk hozzászólok között felmerült, hogy bár a múzeum adott esetben sok energiát fektet egy program játékosítsának kidolgozásába, de azt is fontos jól kitalálni, hogy miként kommunikáljuk az adott fejlesztést a potenciális célcsoport felé.
A konferencián bemutatott közel 20 féle jó gyakorlat rezüméje ITT érhető el.
B szekció a Vadászteremben
Szabon Márta Suba Eszter Leóna
A konferencia alatt megtekinthető volt a Múzeumok Őszi Fesztiválja ezévi, ISKOLÁNK SZENZÁCIÓS ÖRÖKSÉGE című alkotópályázatára iskolai osztályoktól beérkezett alkotásokból (rajzolt illusztrációk és videók) álló kiállítás, a konferencia résztvevői is leadhatták szavazataikat. Az ünnepélyes eredményhirdetésre a konferencia Zárszónál került sor, konferenciaközönség szavazatai alapján a konferencia különdíjában részesült két osztály.
A konferenciával arra szerettük volna ösztönözni a hazai múzeumi szakmát, hogy fedezzük fel (újra) saját értékeinket és értelmezzük újra úgy, hogy az a széles közönség, köztük a kamaszok számára is vonzó, szenzáció legyen. A két nap során beszéltünk a kulturális örökség múzeumi terekben történő interpretálásáról, de a „Kulturális örökség a múzeumi falakon túl” kérdéskörről is. Az itt elhangzó előadások, jó gyakorlatok azt példázták, hogy a múzeumok milyen alternatív módszerekkel tudnak nyitni, és például kulturális örökség séták szervezésével, akár a Múzeumok Őszi Fesztiválján a Sétálj, gyalogolj, bringázz velünk! tematikához kapcsolódva, vagy akár egy helyi fesztivál, netán bevásárlóközpont kulisszái közé kilépve megmutatni, hogy miként segítik elő a kulturális örökség feltárását és befogadását.
Talán jó úton jártunk, mert a konferencián résztvevők által utólag kitöltött online elégedettségi kérdőívek tanulsága szerint sokan sokféle dolgot találtak hasznosnak a konferencia során a fogalmakat tisztázó vagy új aspektusokat, problémákat felvető plenáris előadásoktól kezdve a releváns témájú kerekasztalon keresztül az inspiráló vagy kísérleti jellegű jó gyakorlatokig. A visszajelzések szerint még nagyobb igény lenne a nagy előadások helyett a hasznosítható jó gyakorlatok részletesebb bemutatására, valamint a hozzászólások és a szakmai párbeszéd lehetőségére.
Jövőre reméljük, erre ismét sort keríthetünk!
Addig lapozzuk fel a cikk alján látható fotógalériát további konferenciapillanatokért.
fotók: Kelemen Dániel
szöveg: Kajári Gabi
A címben szereplő idézet (Nem kell, hogy nálunk legyen a Mona Lisa) Népessy Noémitől, az Óbudai Múzeum igazgatójától hangzott el a konferencián a kerekasztal alkalmával.
[1] A 2012-ben alapított KÖME a tágan értelmezett kulturális és természeti örökség kutatásával, megőrzésével, társadalmi hasznosításával, védelmével és terjesztésével foglalkozó összes szakterület képviselőit kívánja összefogni. A legkülönbözőbb színterekről érkező lelkes szakemberek az Egyesület égisze alatt együtt kísérletezve kereshetnek válaszokat adott helyzetekre, és mélyíthetik el az örökségmenedzsment szemléletet.
[2] A Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) Magyarország Digitális Oktatási Stratégiájának (DOS) szakmai implementációját támogató szervezet. Feladata a köznevelés digitális átalakításának módszertani támogatása, szakmai hátterének és szakértői bázisának biztosítása, valamint a DOS megvalósításához kapcsolódó pályázatok és kiemelt projektek szakmai támogatása. A Digitális Oktatási Stratégia végrehajtásával összefüggésben a Központ támogatja az oktatási és képzési intézményrendszer digitális átállásához szükséges infrastrukturális, szervezeti és tartalmi fejlesztéseket, meghatározza az oktatási és képzési intézmények számára a digitális kompetenciafejlesztéssel kapcsolatos elvárásokat, valamint megvalósítja és koordinálja az egyes digitális pedagógiai módszertani fejlesztéseket és támogatja azok bevezetését.
[3] A Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (KDS) egyik kiemelt célja, hogy 2020-ig számottevően növekedjen a közgyűjteményi digitális tartalmak pedagógiai hasznosulása. Ezen cél megvalósulására figyelemmel a Digitális Pedagógiai Módszertani Központtal folytatott aktív konzultációs folyamatoknak köszönhetően a 2018. évi Digitális Témahét egyik kiemelt szempontja a digitális közgyűjtemények használata volt. A Témahét keretén belül a közgyűjtemények sikeresen népszerűsíthették digitális tartalmaikat, ezzel is támogatva a közgyűjteményi tartalmak beépülését a köznevelésbe.
|