Az AICA, a Műkritikusok Szövetségének Magyar Tagozata 10 év után újra odaítélte A „Legjobb kurátori projekt” szakmai díjait. Örömmel számolunk be róla, hogy az elismerést a Ludwig Múzeum Vigyázat, törekény. Handle with Care kiállítás kurátori munkájáért Popovics Viktoria és budapesti múzeumi koordinátorunk, Dabi-Farkas Rita kapta. A jelöltekről itt lehet olvasni. |
Gondoskodunk, tehát vagyunk. Kurátori díjat nyert múzeumi koordinátorunk, Dabi-Farkas Rita
Nagy sikerrel és nemzetközi közreműködőket is jegyző szakmai szimpóziummal egybekötve zárult 2024. január 16-án a gondoskodás és felelősségvállalás témakörét érzékenyen és reflektív módon körüljáró Vigyázat, törékeny ∞Handle with Care című időszaki kiállítás, melynek budapesti múzeumi koordinátorunk, Dabi-Farkas Rita, a Ludwig Múzeum múzeumpedagógusa volt a társkurátora Popovics Viktória mellett. A kiállítás 2024-ben az AICA Legjobb kurátori projekt díját kapta meg.
A személyes (öngondoskodás), valamint a személyközi kapcsolatok (gyerekek, betegek, idősek) szintjén megvalósuló gondoskodáson túl a kiállítás a környezetünkkel, a természettel való gondos törődésre, valamint a múzeumnak – a kizárólag műtárgyakról gondoskodó voltán túllépő, társadalmi problémákra nyitott és érzékeny, hozzáférhető és befogadó – gondoskodó jellegére is reflektált.
Fotó: Kajári Gabi, MOKK
A szeptember óta látható kiállítást záró szakmai nap, melyen a MOKK képviseletében többen is részt vettünk, a kiállítás kapcsán felmerült témák és koncepció bemutatására tett kísérletet magyar és nemzetközi szakemberek bevonásával. A gondoskodásra szoruló és perifériára került társadalmi csoportok múzeumi inklúziója, a gondoskodó múzeum eszméje, az ehhez társítható dilemmák, nehézségek és előre mutató jó gyakorlatok álltak a fókuszban, és szó esett a Könnyen Érthető Kommunikáció (KÉK) kiállítótérben, kurátori szövegekben történő alkalmazásáról is.
Dr. Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója látványos számokat sorakoztatott fel köszöntőjében. A kiállítást csak idén januárban 5500-an tekintették meg, a 100 nyitvatartási nap alatt 12.509 látogatójuk volt, nyolcvan program – közte 25 workshop - kapcsolódott a tárlathoz 1300 résztvevővel.
A szimpózium nyitó előadását Elke Krasny, kurátor, gazdasági és társadalmi igazságossággal foglalkozó feminista teoretikus, kultúrakutató, a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzora tartotta. Előadásában hangsúlyozta, hogy modernkori világunk erőszakosan elválasztja a gondoskodást és a tudást, törölni próbálja a gondoskodásra vonatkozó ősi tudásunkat, annak ellenére, hogy testünkttől kezdve környezetünkig minden gondoskodásra szorul. A modern gondoskodó rendszer patriarchális és kolonizáló szemléletű, melyben sokszor láthatatlan marad a gondoskodó munka, melynek „terhe” a nemek között még mindig látványosan egyenlőtlenül oszlik meg.
Mindezen jelenségekre, társadalmi igazságtalanságokra a társadalmi kérdésekre nyitott művészet, urbanisztika, építészet és a múzeum is próbál reflektálni. Mierle Laderman Ukeles már az 1970-es években karbantartás művészeti performanszaival hívta fel a figyelmet a házi illetve karbantartó munkát végzők alacsony társadalmi státuszára és anyagi megbecsültségére, ennek demonstrálására az amerikai művész a Wadsworth Atheneum múzeumi bejáratának lépcsőit kezdte takarítani.
Az eddigi keretek fellazításának és a gondoskodás nem idealizáló újragondolásának izgalmas példáját mutatta be Magdalena Kallenberger képzőművész, író, kutató, a berlini MATERNAL FANTASIES művészcsoport tagja. Ez a 7 női alkotót és 13 gyermekét összefogó feminista művészeti kollektíva, mely a Vigyázat, törékeny ∞Handle with Care című kiállításban is megjelent, az öngondoskodás és önszerveződés jegyében a kölcsönös gondoskodás megteremtésére tesz kísérletet egy radikális művészeti gyakorlat, az ún. rotációs munka-és gondoskodási modell bevezetésével. A bizalmon alapú gondoskodási modell a rendszerszintű diszkrimináció tartósan fennálló formáival (pl. a művészeknek nem járó anyasági és lakhatási támogatás) szemben jelent alternatívát.
Fotó: Fügedi Zsófia, Ludwig Múzeum
A két előadást kerekasztal-beszélgetés követte, melyben Stephanie Winter bécsi képzőművész, filmrendező, a SALON HYBRID performatív kísérleti tér alapítója is részt vett. Popovics Viktória moderátor felvetette, hogy vajon az intézmények mennyire állnak késze a berliniekéhez hasonló kollektívákkal történő együttműködésekre. Magdalena Kallenberger arra hívta fel a figyelmet, hogy művészkollektívaként pragmatikusan alkalmazkodniuk kell, de néha szükséges nemet is mondani az intézményeknek. Elke Krasny azt hangsúlyozta, hogy gondoskodóvá kellene válniuk, fejlődniük kell ezen a téren az intézményeknek, így az egyetemeknek és a múzeumoknak is, fontos, hogy ne a már meglévő intézményi működési módokat termeljük újra.
Ezt követően a múzeum mint gondoskodó intézmény néhány érzékletes jelenkori példáját ismerhettük meg. A teljesség igénye nélkül vonultatunk fel néhányat ezek közül. A 0-3 éves gyermekek és szüleik mentális jólétét a múzeum fizikai terében támogató alkotóprogramokra tért ki előadásában integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensként Király Judit, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze. Varga Zita, a Ludwig Múzeum művészetterapeutája az endometriózisban érintetteknek szóló zárt csoport részére szervezett négy alkalomból álló alkotásközpontú programsorozatot mutatta be. Nagy Barbara, a Ludwig Múzeum múzeumpedagógusa egy olyan egyetemi hallgatók bevonásával kidolgozott múzeumpedagógiai foglalkozássorozatot, és az ezzel járó nehézségeket ismertette, mely a hátrányos helyzetű, roma származású tanulókat nevelő intézményekkel való együttműködésen alapszik. Molnár József, a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa a fogyatékos kamaszok részére szervezett, múzeumi iskolai közösségi szolgálatot teljesítő diákokat is bevonó és szemléletüket formáló egyhetes nyári múzeumi tábor tapasztalatairól számolt be.
Az értelmi sérültek számára is hozzáférhető, információs szempontból akadálymentes múzeum mibenlétéről hallhattunk érintett szakértők, Cziráki Zsolt, az ásotthalmi lakóotthon önérvényesítője; Sallai Ilona Éva, az ÉFOÉSZ önérvényesítője, valamint Horváth Péter László, gyógypedagógus, főiskolai oktató közös előadásában. Arról a munkáról is beszámoltak, amit a Ludwig Múzeum számára végeztek a Vigyázat, törékeny ∞Handle with Care című kiállítás könnyen érthető kiállítási szövegeihez. Megtudhattuk, hogy itt egy nyelven belüli, ún. intralingvális fordítás történik, és hogy miben áll a könnyen illetve az egyszerűen érthető szövegek közti különbség.
Fotó: Fügedi Zsófia, Ludwig Múzeum
Gadó Flóra a BTM - Budapest Galéria kurátora és Szalipszki Judit, a Trafó Galéria munkatársa intézményi és művészeti esettanulmányok és kísérletek bemutatásán keresztül azt kívánta szemléltetni, hogy bár a művészeti szcénának a gondoskodás és a hozzáférés mostanra hangsúlyos témájává vált, de a művészeti intézmények strukturális működésének megváltoztatását gátolják még bizonyos tényezők.
Erdei Krisztina fotográfus a Vigyázat, törékeny kiállítás ideje alatt a Ludwig Múzeum kevésbé ismert, mégis frontvonalban teljesítő dolgozóival (teremőrrel, kiállításépítővel, ruhatárossal, „horgoló hekkerrel”) készített portréfotókat és személyes hangvételű interjúkat, melyekből a munkahelyükről, mint a művészeti intézményről és a kortárs művészetről vallott nézeteik is kibontakoznak.
Szalkai Dániel formatervező, a MOME Doktori Iskola hallgatója a társadalmi tabukat, jelesül az alkoholizmust és az ezt övezők téveszméket feloldó „felelős dizájnról” (design justice, critical design) tartott előadást, és a témához kapcsolódó kiállítási objektekkel is képviseltette magát a Vigyázat, törékeny című tárlatban.
Az előadásokat követően párhuzamosan zajló workshopokon és műhelyfoglalkozásokon vehettünk részt.
Fotó: Kajári Gabi, MOKK Fotó: Fügedi Zsófia, Ludwig Múzeum
A Vállalható-e az egyszerűen/könnyen érthető szakszöveg a múzeumi térben? című műhely Horváth Péter László, gyógypedagógus, főiskolai oktató és Szikra Renáta, a Kassák Múzeum akadálymentes kommunikációra törekvő projektjeinek koordinátorának vezetésével zajlott Cziráki Zsolt, az ásotthalmi lakóotthon önérvényesítője, Sallai Ilona Éva, az ÉFOÉSZ önérvényesítője és Vékony Anna design- és művészetmenedzsment szakos hallgató, gyakornok közreműködésével. Az együtt töltött kétórás workshop abba nyújtott mélyebb betekintést, hogy a kiállítási szövegekként jelen lévő eltérő nyelvi szintek (könnyen érhető – egyszerűen érthető – közérthető) mit is jelentenek, hogyan történik ezek között a nyelven belüli fordítás, és milyen dilemmák és kompromisszumos megoldások merülhetnek fel e fordítási munka során.
Beszámoló:
Kajári Gabi
marketing, kommunikációs és disszeminációs szakértő,
Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ
| Kapcsolódó cikkek | |||
| A szimpózium részletes programja | |||
 |
