Violamánia – Az impresszionisták leküzdhetetlen lelkesedése a lila színért
forrás: https://news.artnet.com/art-world-archives/impressionist-purple-art-bites-2440920
szerző: Verity Babbs
fordítás: Birkás Babett
„Végre felfedeztem a légkör igazi színét. Lila. A szabad levegő lila színű. Megtaláltam! […] Három év múlva mindenki lilát fog viselni!” –lelkendezett Claude Monet.
Claude Monet, Waterloo Bridge, effet de brouillard (1899–1903). Courtesy Christie's Images Ltd.
Nem mindenki rajongott azonban annyira a liláért, mint Monet és az impresszionisták. A csoport túláradó színhasználata sok kritikusból nemtetszés váltott ki, akik azzal vádolták az impresszionistákat, hogy a „Violamáia” kerítette őket hatalmába.
Az első valódi lila színű pigmentet – a kobalt ibolyát – 1859-ben szintetizálták, kilenc évvel később pedig megjelent a világosabb és kevésbé mérgező mangánibolya. Az impresszionisták, akiknek bemutatkozó kiállítása 1874-ben volt Párizsban, előszeretettel alkalmazták az árnyalatot annak érdekében, hogy festményeiken hitelesen ábrázolják a fény valódi természetét.
Egyes kritikusok a csoport lila színhasználatát bizonyos optikai és neurológiai állapotokkal magyarázták. Richard Liebreich német szemész látta J.M.W. Turner – egy másik, a lila színért rajongó festőművész – néhány alkotását a londoni Nemzeti Galériában, és megkérdezte, hogy a művész új festményeit „szem- vagy agyi zavar okozta-e”.
Claude Monet, Virágzó tavirózsák / Nymphéas en fleur (1914-17 körül). A Christie’s Images Ltd. jóvoltából
Miután 1876-ban megtekintette a csoport festményeit Durand-Ruel párizsi galériájában, August Strindberg svéd író úgy jellemezte a látottakat, hogy az impresszionisták „indigómániában” szenvednek.
Két évvel korábban Albert Wolff kritikus egy Pierre-Auguste Renoir festményén látható női alakot „zöld és lila foltokkal tarkított bomló hústömeghez” hasonlított, egy másik kritikus pedig az 1877-es harmadik impresszionista kiállításról azt mondta, hogy „a művek féregfalta Roquefort sajtra emlékeztetnek”.
Nemcsak az impresszionisták szenvedtek violamániában. A világszerte forgalomba hozott szintetikus „mályvaszínű” festéket a 18 éves kémiahallgató, William Henry Perkin véletlenül találta fel 1858-ban, miközben megpróbálta megalkotni a malária kezelésére szolgáló kinin egyik változatát.
Az új szín hamar magával ragadta a divatipart. A lila ruházat, a ruháktól a fehérneműkig, annyira divatossá vált, hogy a Punch magazin 1859-ben megjelent cikke szerint London „mályvalila himlőben” szenved.
A „violamánia” nélkül biztosan nem jöttek volna létre azok az impresszionista remekművek, amelyek jelenleg a világ legjelentősebb kollekcióiban szerepelnek.
