Ízek, inklúzió, Veszprém: Koordinátorainkkal belekóstoltunk a királynék városába
Veszprémben jártunk szakmai tanulmányúton múzeumi koordinátori hálózatunk tagjaival a Múzeumok Éjszakáját követő fülledt napokban, és a Laczkó Dezső Múzeum, valamint a Művészetek Háza Veszprém vendégszeretetét élvezve kiállításokkal, innovatív projektekkel, szakmai együttműködésekkel, az Európa Kulturális Fővárosa projekt múzeumi hozományaival ismerkedtünk behatóan.
A Hozzáférhető múzeum címmel a múzeumi inklúziót fókuszba állító szakmai tanulmányút résztvevőit elsőként Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója köszöntötte. A geológus, piarista tanár, a múzeum első igazgatója nevét 1990 óta viselő, de egyébként 1925-ben megnyitott intézmény küldetésnyilatkozata szerint „folyamatos párbeszédben van a helyi közösségekkel, bevonásukkal tárja fel értékeiket és velük konzultálva mutatja be azokat, kutatásaiban és kiállításaiban az aktuális társadalmi kérdésekre reagál és elgondolkodásra késztet.”
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program keretében készült és 2024-ben nyílt Emlékgép című új állandó helytörténeti kiállításban Tóth G. Péter kurátor tartott számunkra kurátori tárlatvezetést. A rendhagyó, sok gondolatot, és még több kérdést felvető tárlat messze nem a megszokott kronologikus építkezést követi. A kiállítás hagyományos módon nehezen összefoglalható, a régészeti, történeti, közösségi és személyes idő kategóriája mentén szerveződik. Magához a hálózathoz is társítható a tárlat: a címét adó emlékgép szó Várady Zsolt programozótól, az egykori iWiW közösségi portál létrehozójától származik. A város történetével szinkronban bemutatott tények, történetek, ikonikus épületek és tárgyak sajátos kapcsolódási pontok alapján alkotnak benne hálózatot, és mindez a látogatók saját, Veszprém-vonatkozású emlékeivel tovább bővíthető. Egyéni benyomások szerzése után közösen vitattuk meg a koordinátorokkal a kurátori koncepcióról és a kiállításról született gondolatainkat, észrevételeinket, felmerült kérdéseinket.
Veszprém megyei múzeumi koordinátorunk, Tóth István, a Laczkó Dezső Múzeum ifjú múzeumpedagógusa az intézmény múzeumpedagógiai célkitűzéseit és programjait, speciális célcsoportoknak (demenciával élők, autisták, megértési nehézséggel élők, vakok és gyengénlátók, hajléktalanok) szóló foglalkozásait, inkluzív kezdeményezéseit mutatta be számunkra. Megtudhattuk, hogy a múzeumpedagógia terén szinte a nulláról kellett indulniuk, miután a múzeum az EKF-ből megvalósult felújítás után kinyithatott. Az LDM az elműlt időszakban jelentősen megújította múzeumpedagógiáját, és lépésről lépésre egyre több formában és kezdeményezés révén képviseli, valósítja meg a nyitott, inkluzív múzeum ideáját. Fontos kritériumok a múzeumpedagógiai munkában még a kreativitás és a kortársiasság, a tabunak számító témák, például a halál és a gyász múzeumpedagógia feldolgozása, az álinklúzió helyett a valódi inklúzióra való törekvés (ne imázsépítésre használja fel a múzeum a speciális szükségletekkel bíró célcsoportokkal folyó munkát).
A hozzáférhető múzeum témát fókuszban tartva megismerkedtünk mindkét veszprémi intézménynek a hajléktalan látogatók számára megvalósított művészetterápiás programjaival is. A Laczkó Dezső Múzeumban Dr. Ládonyi Zsuzsanna a Veszprémi Érseki Főiskola tanszékvezető egyetemi docense a projekt ötletgazdájaként, projektmenedzsereként mutatta be az Otthonra találni a művészetben projektet, melynek keretében Veszprémben, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Házában élő hajléktalan bevonásával valósítottak meg a múzeumban 15 alkalomból álló művészetterápiás programsorozatot a Katarzisz Komplex művészetterápiás módszerrel.
Az Arcot, nevet, történetet kapni című előadást követően beszélgetőkört szerveztünk a koordinátorokkal és az előadóval. Mindezt így summázta az Otthonra találni a művészetben Facebook oldalára felkerült poszt:
„…olyan társadalmi kihívásról, mint az alapvető szükségleteiktől, a biztonságtól megfosztott, otthon nélkül élő emberek támogatásáról tudtunk "eszmét cserélni". Az integrációtól az inkluzivitásig jutottunk, amiben nemcsak a szociális szakembereknek, de a múzeumok munkatársainak is fontos szerepe lehet. Erről a nem is olyan egyszerű kérdés hogyanjáról is sok értékes gondolat, szempont elhangzott…”
Az egybehangzó konklúzió szerint az ilyen jellegű projektek neuralgikus pontja a fenntarthatóság, folytonosság biztosítása a nagyívű projektektől függetlenül, sokat kell még tenni és lobbizni azért, hogy a szociális ellátórendszerben stabilan művészetterapeuták legyenek jelen, és azért is, hogy a projekteknek része legyen a tudatos hatásmérés, utánkövetés.
Az első napunk levezetéseként együtt szurkoltunk és szotyiztunk a futballantropológiai tárlatnak és szociológiai látleletnek is remek Hátsó füves – falusi foci a múzeumban című időszaki kiállításban. Az eltűnő falusi futballvilág miliőjét, a megszűnő közösségeket és lokális identitásképző erőt szellemesen megidéző tárlat néhány hete látható a Laczkó Dezső Múzeumban. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban 2022-ben debütált kiállítás anyaga bakonyi és Balaton-felvidéki gyűjtések eredményeivel egészült ki.
Majd az ország első vidéki skanzenjének számító és a gyász témáját feldolgozó Az élet búcsúja című időszaki kiállításnak helyszínt adó Bakonyi Házban is megfordultunk, végül a mellette kialakított fűszerkertben barangoltunk.
A tanulmányút második napját a várnegyed körbejárásával indítottuk, majd a Dubniczay palotában folytattuk, a Művészetek Háza Veszprém fogadott bennünket.
Identitás, örökség, részvétel: múzeumi válaszok marginalizált közösségek megszólítására címmel Nagy Magdolna, a MOKK igazgatója a 2025-ben a MOKK által sikeresn koordinált és több mint 270 ukrajnai menekültet bevonó projektet és annak adaptálási lehetőségeit mutatta be.
A közérdekű muzeális kiállítóhelyként 24 munkatárssal működő és önkéntesekre is támaszkodó Művészetek Háza Veszprém igazgatója, Grászli Bernadett és Hamerli Judit vezető művésztanár, az S-stúdió művészetoktatási központ vezetője mutatták be intézményük küldetéséről szóló víziójukat és a művészetpedagógiai munkáját, külön fókusszal az inklúzióhoz kapcsolódó tevékenységi körre, művészetpedagógiai programokra. Az ő esetükben is sok lehetőséget, megújulást és fejlesztést hozott az EKF, melyeket a projekt lezárulása után is tovább éltetnek. Folyamatosan bővítik kapcsolati hálójukat, néhány hónapja a Pannon Egyetemmel kötöttek együttműködési megállapodást.
Étlapunkon szerepelt még a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – Befogadás Háza Veszprém és a Művészetek Háza Veszprém együttműködésében megvalósult A MENÜ: ÉLET/RECEPTEK című gasztrokulturális installáció, valamint a környezettudatosságra ösztönző BotanicArt Oázis participatív tér is. Utóbbi a képzőművészet, a kreatív alkotás és a gasztronómia segítségével, egy-egy aktuális, szezonális zöld téma feldolgozásával közös gondolkodásra, tanulásra és alkotásra hívja heti rendszerességgel, szerdánként a veszprémieket a zöldebb és fenntarthatóbb jövő reményében.
A MENÜ: ÉLET/RECEPTEK gasztrokulturális installáció a Múzeumok Éjszakáján nyílt meg és a a Hajléktalanokért Közalapítvány „Művészetterápiás közösségi műhely hajléktalan emberek részére” pályázat keretében megvalósult művészetterápiás foglalkozássorozaton készült alkotásokat mutatja be.
Ráadásként a Művészetek Háza aktuális „közös leves” projektjébe is belekóstoltunk, miközben a fotográfia bicentenáriuma alkalmából a cianotípia technikáját is kipróbáltuk.
Bár ki sem tettük lábunkat a megyeszékhelyről, és messze nem jutottunk el a város minden muzeális intézményébe, de így is nagyon sok inputot és élményt szereztünk, és igazán kedves találkozásokban volt részünk a királynék városában.
Köszönünk mindent vendéglátóinknak!
        |
