Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény: Mindent hátrahagyni? – Budaörsi sorsok az kitelepítés idejéből
A program 2026-ban Múzeumpedagógiai Nívódíjban részesült.
A „Mindent hátrahagyni? – Budaörsi sorsok a kitelepítés idejéből” című, 7–12. évfolyamos diákoknak szóló, 90 perces múzeumpedagógiai foglalkozás célja, hogy a résztvevők személyes nézőpontból, élményszerűen értsék meg a budaörsi német közösséget 1945–1946-ban sújtó történelmi folyamatokat. A tanulók fiktív, de valós társadalmi minták alapján kialakított családok szerepébe lépnek, és esemény-, szerencse-, tárgy- és sorskártyák segítségével szembesülnek a háború végét követő jogfosztással, a kollektív bűnösség elvével és a kitelepítés előkészítésével.
A pontgyűjtés három érték – túlélés, identitás és közösség – sérülékenységét teszi érzékelhetővé. A szerepjáték, a döntési helyzetek, a műtárgyak, az archív képek és a valós családtörténetek együttesen fejlesztik a történelmi gondolkodást, az empátiát és a forrásértelmezést, miközben átélhetővé teszik, hogyan válik a nagypolitika egy közösség mindennapi tragédiájává.
Mindent hátrahagyni?, fotó: Gajdos-Frank Katalin
A DÍJÁTADÓN ELHANGZOTT LAUDÁCIÓ SZÖVEGE
Mindent hátrahagyni – Budaörsi sorsok a kitelepítés idejéből. A Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény – Heimatmuseum múzeumpedagógiai projektje a magyarországi németség máig húsba vágó traumáját dolgozza fel. Hogy mit jelentett ez valójában? Elég meghallgatni Márai Sándor gondolatait. „A svábokat kitelepítik, mint tavaly a zsidókat. Marhacsorda módjára hajtják el őket, száz- és százezer embert. A kollektív büntetés mint nemzetközi gyakorlat a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta önmagát. Tegnap a zsidók, ma a svábok, holnap a polgárság, aztán a laposfülűek… S hajtanak bűnöst és ártatlant, gyereket és aggastyánt.” Budaörs 8000 fős lakossága pillanatok alatt a tizedére csökkent.
A folyamatot mai fejjel lehetetlenség elképzelnünk. A kitelepítetteknek néhány órájuk volt csak, hogy egy batyuba rakják mozdítható holmijukat, hogy aztán marhavagonokba zsúfolva elindítsák őket az ismeretlen felé. Itt kellett hagyniuk a nemzedékek szorgos munkájával felhalmozott értékeiket: a házat, az állatokat, a mezőgazdasági gépeket, a boros pincéket, a gabonát, a takarmányt, a leszüretelt gyümölcsöt, a teli hordókat, de még a személyes tárgyaik többségét is.
A Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény 7-12. osztályosoknak szóló programja ezt a rendkívül érzékeny témát ismerteti meg a résztvevőkkel. A tanulók fiktív, de valós társadalmi minták alapján kialakított családok szerepébe lépnek, és esemény-, szerencse-, tárgy- és sorskártyák segítségével szembesülnek a háború végét követő jogfosztással, a kollektív bűnösség elvével és a kitelepítés előkészítésével. A diákok megérezhetik egy-egy döntés súlyosságát, megtapasztalhatják a túlélés, az identitás és a közösség sérülékenységét. Csak egy példa: „Zarándoklat. Régen az egész család együtt ment zarándoklatra Esztergomba vagy Máriazellbe. Most senkinek sem jut eszébe a szervezés. Veszítetek egy identitás pontot.” Múzeumpedagógiai szempontból fontos, hogy a gyűjtemény tárgyait veszik alapul, illetve a foglalkozás során vizuális és narratív forrásokra is támaszkodnak. A játék más helytörténeti, néprajzi és nemzetiségi gyűjteménnyel rendelkező intézmény számára is interpretálható.
Az elismeréshez őszintén gratulálunk!
Dr. Szende László
