Észt jó gyakorlatok közösségi múzeumra és tengeralattjáróra „hangszerelve”
Szeptember végén az országos múzeumi koordinátorhálózat tagjai az észt fővárosba, Tallinnba utaztak, hogy testközelből tanulmányozhassák az észt múzeumi jó gyakorlatokat.
Az Erasmus+ felnőtt mobilitási program fogadóintézménye ezesetben a Kalamaja muuseum volt, amelyet vezetője, Kristi Paatsi idén áprilisban már online csatlakozással bemutatott a MOKK Közösségek Hete keretében szervezett közösségi kiállítások témájú szakmai műhelynapján.
A tanulmányút végre lehetőséget termetett a személyes találkozásra is, ráadásul kollégáink részt vehettek a múzeum új kiállításának megnyitóján, mely egy helyi lakos kezdeményezésére a saját családjának a történetét mutatja be. Ez a különleges közösségi múzeum a helyiek bevonásával jött létre: a környék lakosai közösen álmodták meg és hozták létre kiállításaikat. A múzeum alapját 2018 tavaszán közösségi felmérések, ötletelések és találkozók alapozták meg. A Kalamaja Muuseum módszere ma is egyedülálló Észtországban. 2024-ben elnyerték a közösségi bevonásért és részvételiségért járó Silletto díjat a European Museum of the Year Award égisze alatt.
A csapat számára nagy élmény volt az észt Tengerészeti Múzeumban tett látogatás is. Az intézmény egy egykori hidroplán kikötő hangárjában működik. Koordinátoraink szuper tárlatvezetésen vehettek részt, bejárták a kiállításokat, sőt, még egy igazi tengeralattjáró belsejébe is betekintést nyerhettek! A múzeum a mélytengeri régészeti feltárásoktól kezdve a mentőhajókon át egészen a jégvitorlázásig rengeteg izgalmas tárgyat és ezekhez kapcsolódó történetet mutat be. Helene Uppin múzeumpedagógiai csoportvezető a múzeum fenntarthatósági és esélyegyenlőségi kezdeményezéseiről is mesélt és a sensory storytelling múzeumban is alkalmazott módszeréről, amely 10 mondatos rövid történeteket mind az öt érzékszerv bevonásával tesz élményszerűvé a megértési nehézséggel élő fiatalok számára. A tanulmányút keretében arról is sikerült informálódni, hogy az észt múzeumok többféle programmal is segítik a nem észt anyanyelvű diákok észt nyelvtanulását. (Észtország nagyobb városaiban több iskolában is eddig orosz nyelven folyt az oktatás, hiszen a lakosság egy része orosz anyanyelvű, ám egy nemrég érvénybe lépet jogszabály alapján felmenő rendszerben az első és az ötödik osztálytól kezdve már csak észt nyelvű oktatás lesz az iskolákban, és folyamatosan kivezetik az orosz nyelvű oktatást.)
Az Észt Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a Dagmar Ingi múzeumpedagógus által javasolt útvonalakat is sikerült végigjárni. A múzeumpedagógiai állomásokon egy tanyán élő fiúnak és a kutyájának a rajzolt alakjai vezettek végig, majd az utolsó helyszín egy újonnan kialakított foglalkoztató helyiség volt, ahol egy városi lány kitalált karaktere is bekapcsolódott a történetbe. A foglalkoztatóban egy bevonásra és interakcióra építő kiállítás járta körül a fenntartható életmód aktuális kérdéseit, bemutatva a fiú és a más környezetből érkező lány tapasztalatait. Ebben a helyiségben sok ötletes múzeumpedagógiai megoldással lehetett találkozni (pl. az egyes import élelmiszerek ökológiai lábnyomát apró zsákok különböző mennyiségű tölteléke jelezte). Az észt Skanzen egyik legizgalmasabb épülete a Kolhoz ház volt, amely négy időmetszetben (1960-as, 1970-es, 1990-es és 2010-es évek) mutatja be az egykori lakók életét, a pincében pedig múzeumpedagógiai térrel várja a látogatókat. Az skanzen egyik legbátrabb kiállítása az 1990-es években munkanélkülivé váló és ezzel párhuzamosan anyagi- és alkoholproblémákkal küzdő apa és családja elhanyagolt életterét mutatja be.
Galina Zaitseva múzeumpedagógus vezetett végig az Észt Történeti Múzeum egyik különleges helyszínén, a tengerparti Maarjamäe Palotában, ahol az észt történelem elmúlt 100 évét bemutató My free country című állandó kiállítás, valamint a különálló, kortárs épületben működő Filmmúzeum látható.
A mobilitási program utolsó napján koordinátoraink Tartuba is ellátogattak, ahol az egykori szovjet légibázison kialakított, merész formavilágú, ék alakú épületben működő Észt Nemzeti Múzeum kiállításait tekintették meg. A kortárs kulturális és turisztikai központnak számító intézmény, mely a legnagyobb épülettel rendelkező múzeum a balti államokban, szintén díjakkal büszkélkedhet. 2018-ban elnyerték a Kenneth Hudson-díjat az Európai Múzeum Díj (EMYA) verseny második helyét. Ezt a díjat a legszokatlanabb és legmerészebb teljesítmény elismeréseként ítélik oda, amely megkérdőjelezi a múzeumok társadalmi szerepéről alkotott közfelfogást, így természetesen itt is volt miből inspirációt meríteni.
