Nincs szükség varázspálcára, a MOKK képzésén mesésen egyszerűen elsajátítható a szórakozva tanulás projektmódszere. |
„Ház a kutyában, kutya a házban”
Mary Anne Chmely (Boros Ágnes):
„Ház a kutyában, kutya a házban”
1.
(üres színpad, kintről:)
pap: A szentmisének vége!
nép: Istennek legyen hála!
(pap és a legény balról be)
legény: Tán tudja az atya, miért kérem a segítségét!
pap: Nem én. Mondjad!
legény: Hát az úgy volt, hogy az éjszaka megjelent előttem valami szellem.
pap: Ugyan már fiam, méghogy szellem!
legény: Hallgassa csak végig kegyelmed! Ahogy láttam, az a szellem olyanforma volt, akár egy nő.
pap: Egy nő.
legény: Az. Osztan azt mondja nekem: Jankó! Kerekedj fel és keress magadnak feleséget!
pap: Azt mondta?
legény: Azt.
pap: Aztán hogy nézett ki az a szellem?
legény: Hát, testes vót, mint a jóanyám, meg alul-fölül gömbölyű.
pap: Ej, te Jankó, hát az mégiscsak az anyád lehetett, akivel beszélgettél.
legény: Osztan már miért, ha szabad kérdenem?
pap: Mert a szellemek, óriások, tündérek és más csodás lények nem léteznek, csak abban a buta fejedben!
(kintről)
anyó: Jaj, jaj.
pap: No, már jön is!
(anyó be)
pap: Hogy van az asszonyság?
anyó: Dícsértessék!
pap: Mindörökké lányom. Mondd csak el nekem, hogyan volt azzal a szellemmel?
(legény kilopódzik)
anyó: Nem én voltam!
pap: Elhiszem, a fiad mégis azt mondja, nősülésre kényszeríted. (ingatja a fejét)
anyó: Nem én választottam neki a Juliskát!
pap: Elhiszem. (ingatja a fejét)
anyó: Na de most már el kell mondjam, ha már ilyen szépen kérdezte az atya, hogy a fiú bizony benne van a korban. Mit mond az úr?
pap: Benne.
anyó: No jó, hát én is így látom. Jankó hallod-e az atya okosságát? Hová tűnt ez a gyerek?
pap: Talán világgá ment. (kilopódzik, anyó utána)
anyó: Atya! Atya! Várjon meg!
2.
óriás: Ha-ha-ha! A királylányokat már elvarázsoltam. Hamarosan végzek a királynővel is és akkor enyém lesz az egész erdő! Nincs több betolakodó, nincs többé hangoskodás. Parancsomra a manók majd felém terelik, és akkor nem menekülhet! A királynő is megtanulja a leckét!
3.
(kártyáznak, erdő)
egér: Póker!
fakutya: Na ne, már megint?!
egér: Még egy kört!
fakutya: Sakk!
egér: De hát a csapd le csacsiban nincs is kosár!
fakutya: Akkor is én győztem.
egér: Nem, én!
fakutya: Nem, én!
legény: Mi ez az égtelen ricsaj? Nicsak, egy egér és egy fakutya. Min veszekedtek?
fakutya:A sajton.
egér: Meg az oliván.
legény: De hát te nem is szereted a sajtot! Te meg nem szereted a bogyókat!
ketten: Nem?
legény: Nem.
egér: Akkor legyen tiéd az olivabogyó!
fakutya: És legyen tiéd a sajt!
ketten: Tessék! Köszönöm!
fakutya: Köszönjük a segítségedet!
egér: Jó tett helyébe jót várj! Mi járatban errefelé?
legény: Elszöktem otthonról.
fakutya: Nő van a dologban!
legény: Az ám, az anyám! Nősülésre kényszerít!
egér: És hogy néz ki a menyecske?
legény: Hajaj!
ketten: Most már mindent értünk.
egér: Ha csak ez lenne a baj, tudunk mi szép leányt.
fakutya: Akár kettőt is!
legény: Azt már bizony megnézem magamnak!
egér: Szívesen elkísérünk,
fakutya: és segítünk, ha tudunk.
egér: Én tudom, hol vannak.
fakutya: Én pedig rájövök, ha valaki lódít. Ha felkacagok, az lesz a jel!
legény: Nosza, induljunk!
4.
(tárlatvezetés)
óriás: Itt látható az égig érő fa, amott a selyemrét, mögötte a híres háromágú tölgyfa. (a királynő nézelődik, óriás mögé settenkedik, hogy elvarázsolja, de a tündér megakadályozza)
tündér: Nana!
5.
(a galamb leánnyá változik és imádkozik, pap kihallgatja)
szélleány: Áldj meg jó Atyám! Áldj meg jó Atyám! Áldj meg jó Atyám! (a lány visszaváltozik és elrepül)
6.
egér: Gyertek utánam! (egyet lépnek) Állj! (nekiütköznek) Nem messze lakik a zöld manó.
legény: Már érzem is a szagát.
fakutya: Nem én voltam, nem én voltam! Nézzétek, valaki letördelte a bokrok ágait!
legény: Ki képes ilyesmire?
egér: Csakis a zöld manó!
zöld manó: Rontom-bontom, mit akartok itt?
legény: Háztűznézőben vagyunk.
zöld manó: Jaj, jaj, a tüzet itt ne emlegesd!
legény: Mondd csak, zöld manó, akad itt valami fehérnép?
zöld manó: Itt? Dehogy! (nevetés)
legény: Hol a leányzó?
zöld manó: Itt nincs, itt nincs! (nevetés)
legény: Ha nem mondod meg, elfenekellek!
zöld manó: Jaj, jaj, csak azt ne! Inkább elárulom! Az óriás elvarázsolta. Ha nem bántasz, neked adom a varázsige egy szeletét, amivel visszaváltoztathatod. Tessék! Rontom
bontom. De most már hagyj!
legény: Nem úgy van az! Hol a lány?
zöld manó: Én azt nem tudom (nevetés) Az óriás galambbá változtatta, és a leány elrepült.
egér: Most mit tegyünk?
legény: Menjünk tovább, hátha legközelebb szerencsénk lesz.
7.
(tárlatvezetés)
óriás: Itt látható az aranybornyú, amott a csudamadár, jobbra pedig a csudás tréfás farkas. (a királynő nézelődik, óriás mögé settenkedik, hogy elvarázsolja, de a tündér megakadályozza)
tündér: Nana!
8.
(a hal leánnyá változik és imádkozik, pap kihallgatja)
vízleány: Áldj meg jó Atyám! Áldj meg jó Atyám! Áldj meg jó Atyám! (a lány visszaváltozik és elúszik)
9.
fakutya: Szomjas vagyok!
egér: Éhes vagyok!
legény: Még ennyi nyápic kis fickót! No jó, pihenjünk meg kicsit egy forrás mellett!
egér: Itt van egy patak nem messze.
fakutya: Itt volt.
egér: Már nincs.
fakutya: Itt kéne lennie.
legény: De sajnos nincs.
ketten: Most mit tegyünk?
kék manó: Irgum-burgum! Mit akartok?
legény:Háztűznézőben vagyunk.
kék manó: Ezzel nem ijesztesz meg, én a kék manó vagyok!
fakutya: Akkor te vagy a felelős! Hová tüntetted el a patakot?
kék manó: Nem én voltam! (nevetés)
legény: Bizony, hogy te voltál! Gátat építettél?
kék manó: Nem, nem. (nevetés) Nem mondom meg.
legény: Csak nem egy fehérszemélyt rejtegetsz?
kék manó: Nem, nem! (nevetés) Már nem az, mert az óriás ezüstkárásszá varázsolta.
legény: És most hol van az a lány?
kék manó: Elúszott. Ha megkínálsz a kenyeredből és a szalonnádból, cserébe neked adom a varázsige egy szeletét, amivel visszaváltoztathatod.
legény: Még hagymát is kapsz hozzá, ha elárulod, hogyan találom meg a leányokat.
kék manó: Visszaszökhettek az anyjukhoz, a királynőhöz, akit az óriás most próbál kővé varázsolni.
legény: Akkor igyekezzünk, hogy megakadályozzuk!
egér: Ha időben odaérünk, megmenthetjük a királynőt is!
legény: Köszönjük, kék manó a segítségedet!
kék manó: Irgum-burgum.
10.
(tárlatvezetés)
óriás: Itt terem a csengő barack, amott a szóló szőlő és az a kacagó hátul a mosolygó alma. (a királynő nézelődik, óriás mögé settenkedik, hogy elvarázsolja, de a tündér megakadályozza)
tündér: Nana!
óriás: Most aztán elég! Kővé változtatlak téged is a királynőddel együtt, te minden lében kanál tündér!
legény: Megállj! Ha eltűnik a királynő, ki vigyáz majd az erdőre és lakóira?
óriás: Majd én!
egér: A manóid letördelték a bokrok ágait.
fakutya: És eltorlaszolták a patak útját.
óriás: Én ezt nem tudtam!
legény: Azt ajánlom, engedd szabadon a királynőt, különben elkergetünk az erdőből, amit annyira szeretsz!
óriás: Ne, könyörgök, csak azt ne! Legyetek szabadok, csak hadd maradhassak!
királynő: Jóságodért legyen tiéd a tisztás, ahol virágok pompáznak és tücskök zenélnek, és legyen tiéd a barlang, ahol megpihenhetsz és óvón figyelheted az erdőt, ami mindannyiunknak élelmet és biztos otthont nyújt.
óriás: Köszönöm, hálásan elfogadom.
királynő: És most… hol vannak a lányaim?
manók: Királynő, bocsáss meg nekünk!
királynő: Hol vannak a lányaim?
óriás: Királynő, kegyelmezz!
királynő: Hol vannak a lányaim?
egér: Az óriás elvarázsolta őket, de ne aggódj!
fakutya: Nálunk van a varázsige, amivel megmentjük őket.
királynő: Kérlek, adjátok vissza őket!
egér: Itt az egyik: „Égi madárkák”.
fakutya: Itt a másik? „gondviselője”.
királynő: Ennek nincs semmi értelme! (pap és anyó be)
pap: Én tudom a végét!
mind: Atya, segítsen nekünk!
pap: „Áldj meg jó Atyám!” (ének, kánon) (a lányok be és átváltoznak)
királynő: Jankó! Örökké hálás leszek, amiért megmentettél és visszaadtad a lányaimat.
Cserébe legyen egyikük a feleséged.
legény: Köszönöm felség, én őt választom!
anyó: És mi lesz Juliskával?
legény: Juliska?
mind: Huss, pá!
Hogyan készült:
Vera javasolt néhány dolgot az első négy nap végén, például mindenki hozzon a múzeumából szórólapot – ezt a többség meg is tette –, és megjegyezte, hogy írhatnánk valamit az elmúlt pár napról. Én ekkortájt fejeztem be a Szépírói Mesterkurzus 2. félévét Kornis Mihálynál, és örültem a „házi feladatnak”. Másnap el is kezdtem a mesét.
A karakterekből indultam ki, a történet csak utána alakult ki. Ahogy valamennyire sikerült megismerni egymást, már a többiek jegyezték meg, hogy Laci olyan, mintha egy népmesei legény, Judit, akár Holleanyó. Gábor orgánuma leginkább egy papéra emlékeztette őket. Ági eleganciájához méltó szerep volt a királynőé. Dóri történetei közt szerepelt az ezüstkárász szaporodása és nemváltási képessége, innen jött az ezüstkárász ötlete. Réka kitűzőjén volt a fakutya, Vera pedig az mesélte, hogy évtizedek után egy házaspár úgy ismerte fel, hogy látták őt óvodás korában egérkét játszani egy előadáson. Az oliva és a sajt úgy került a történetbe, hogy a szálláson mindenki kipakolta, amije volt és meg lehetett kóstolni a csokis almaszirmon keresztül az oliváig mindent. Ez igazán csapatépítő élmény volt.
Valójában az egész nem jöhetett volna létre Hegyi-Füstös Ilona órája nélkül, ami mély nyomot hagyott mindenkiben. Erre utal a „Huss pá!” és a templomi kánonéneklés is. A dallam első részlete: az „Égi madárkák” adta az ötletet a galamb szerepéhez, amit Viki alakított. Nóri bevallása szerint ellentmondásos személyiség. Ez és határozott tartása, mozdulatai adta az óriás ötletét. Csak Tündével voltam bajban, ugyanis vele kevésbé sikerült megismerkedni. Anna pedig azért lett tündér, mert tisztán tündéri személyiség.
A mese felépítése: akad benne vidám, szomorú, megható és erősen drámai rész. A próbák alatt ezeket is el kellett magyaráznom, hogy mélyebb átéléssel, szándékaimnak megfelelő tartalommal sikerüljön előadni. Ilyen a királynő jelenete, mikor keresi a lányait – ami akár tragikus végkimenetelű is lehetne. Itt a hármas ismétlődés feszültség fokozás, mindenhol máshol a mese szabályainak megfelelő hármas, pl. három gonosz, vagy három próba (, három lány). A versikét is három szeletre szedtem. A kimondása hatástalan, de a zene varázsa megtöri az átkot. Főleg, ha együttes alkotással születik. Ez a szerepe a kánonnak. Olyan élmény, mint a kápolnabeli közös éneklés az első négy nap végén. Megható és felemelő. Egy csoda.
A tárlatvezetés a múzeumi közeg miatt került bele, a növényeket és állatokat a magyar népmesék címeiből kölcsönöztem.
Eredetileg Juliska helyett Nórika szerepelt, aztán rájöttem, hogy mégsem jó ötlet, hiszen volt köztünk Nóra. Így lett Mariska, még később Juliska.
A végét szabadon hagytam a legényre bízva a döntést. Laci pedig a próbák közben átírta, és be kell vallanom, bár modernebb, mégis nekem úgy jobban tetszik. Tehát a vége:
legény: Köszönöm felség, én a két lány közül mindkettőt választom!
anyó: És mi lesz Juliskával?
legény: Juliska?
mind: Huss, pá!
Hihetetlen, hogy hajlandóak voltak részt venni benne. Hihetetlen és megtisztelő, hogy részt vehettem a megvalósítási folyamatban, az olvasópróbán, a jelmezkészítésben, a rendezésben. Felemelő érzés, hogy két nap alatt, négy próba után így sikerüljön előadni. Hálás vagyok mindenkinek, hogy a szöveg élővé válhatott. Már néhány „író”társamnak is elküldtem, mint élménybeszámolót. Mert nemcsak sokat tanultunk, de ezt fantasztikus örömmel, lelkesedéssel, baráti hangulatban, óriási kreativitással tettük. Köszönöm mindenkinek.
|